Skip to main content

Bosznia-Hercegovina, Crna Gora, Horvátország, Macedónia, Szerbia, Szlovénia

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Egészen biztos, hogy Jugoszlávia csak kívülről és/vagy fegyveresen nem tartható egyben. Jószerével ez az egyetlen pont, amiben szerzőink egyetértenek egymással, miközben más-más nézőpontból veszik szemügyre a lapzártánk pillanatában még áttekinthetetlenül kusza jugoszláv helyzetet, s persze abban sem feltétlenül egyeznének meg, hogy egyáltalán maga a helyzet nevezhető-e még jugoszlávnak. Vajna János Luxemburgból, az Európa Tanács székházából, a Világgazdaság tudósítójaként kommentálja az eseményeket, Fényi Tibor, a Die Presse munkatársa, a ljubjanai repülőtéren tragikus körülmények közt fogalmazta helyszíni riportját, Ara-Kovács Attila Bukarest prizmáján keresztül igyekszik rögzíteni a történteket, Juhász József pedig a maga történészi perspektívájából összegzi az egyes jugoszláv köztársaságok alkotmányos válságmegoldási kísérleteit és ezek esélyeit. S mindeme nézőpontokat minduntalan keresztezi az, hogy miként kellene nekünk értékelnünk mindeme tényeket, befolyásolhat-e bennünket Európa álláspontja, elkötelezhetjük-e magunkat akármelyik szemben álló fél mellett, legyen az akár a centrum, akár valamelyik köztársaság, mekkora árat szabhatunk térségünk stabilitásának, s egyáltalán, hogyan számolunk el ilyen körülmények közt a Kalasnyikovjainkkal…


Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon