Skip to main content

Létminimum most

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat



Családtípus<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

Családtagok létminimuma (Ft)

Összesen (Ft)

Egy főre (Ft)

Egyedülálló nő

16 041

 

16 041

Nyugdíjas nő

12 833

 

12 833

Egyedülálló férfi

16 133

 

16 133

Nyugdíjas férfi

12 906

 

12 906

Anya + 1 gyerek

12 472 + 10 501

22 973

11 486

Házaspár

12 564 + 12 472

25 036

12 518

Nyugdíjas házaspár

10 051 + 9977

20 028

10 014

Házaspár + 1 gyerek

11 519 + 11 427 + 9457

32 403

10 801

Anya + 2 gyerek

11 427 + 2 x 9457

30 341

10 113

Házaspár + 2 gyerek

11 106 + 11 014+ 2x9043

40 206

10 052

Házaspár + 3 gyerek

10 834 + 10 742 + 3x8771

47 889

  9 578


Annak ellenére, hogy az elmúlt hetek áremelkedése rendkívül kedvezőtlenül érint igen széles rétegeket, az elmúlt hónapban a létminimum mindössze 1 százalékkal nőtt. Igaz, így is meghaladja már a kritikus 10 000 Ft-os határt. Egy négytagú családban az egy főre eső létminimum 10 051 Ft. Emlékeztetőül: a minimálbér 8000 Ft (79,6%), a nyugdíjminimum 5700 Ft (56,9%), a családi pótlék 2820 Ft (28,0%).

Tovább tart a fogyasztói kosáron belül az egyes áruféleségek arányainak eltolódása. Kisebb hányadot költünk élelmiszerre, s egyre jobban drágul a lakásfenntartás, és az iparcikkekre és a szolgáltatásokra fordított egyéb (ruházkodási, egészségügyi, tisztálkodási, kulturális) kiadások, amint ezt a következő táblázat is igazolja.

Nem érezzük megalapozottnak az állítást, hogy az energiaár-emelés szociális szempontokat is figyelembe vett, hiszen a 600 kWh évi villamosenergia-fogyasztás a 30 évvel ezelőtti fővárosi átlagos villamosenergia-fogyasztásnak felel meg csupán, 1990-ben az egy budapesti átlagos fogyasztóra jutó energiafelhasználás évi 2310 kWh volt, ami csaknem négyszerese a „szociális” 600 kWh-nak. Így egy átlagos budapesti fogyasztó esetén 32%-kal nő a villamosenergia-fogyasztás költsége. Ehhez járul a meleg víz 3,9%-os, a távfűtés 31,3%-os, a városi gáz 15,2%-os emelkedése, aminek következtében egy 48 m2-es lakás fenntartási költsége több mint 9000 Ft-ra nőtt (a minimálbér 8000 Ft).

Meg kell még jegyeznünk, hogy igen komoly érzelmeket váltott ki az augusztus közepére bejelentett 17%-os gyógyszeráremelés. Ez várhatóan szerény mértékben befolyásolja csak a létminimum mértékét (kb. 0,5%-os emelkedést eredményezhet), de ez azért van, mert a létminimum a teljes újpesti népesség gyógyszerfogyasztását reprezentálja, s nyilván csak a lakosság alacsony hányada tekinthető állandó gyógyszerfogyasztónak. Ez utóbbi rétegnél egyre gyakrabban hallunk több száz forintot meghaladó, sőt ezer forintot megközelítő havi gyógyszerszámláról, e csoportot nyilván lényegesen érinti a várható gyógyszeráremelés, s nem nehéz prognosztizálnunk, hogy a már ma is sok kiváltatlan recept, amellyel egyre gyakrabban találkozunk, még több lesz.

A fentiek ismeretében fokozottan aktuálisnak tartjuk, hogy az állam törvényben fogalmazza meg szociális kötelezettségeit állampolgáraival szemben. Egyébként az a véleményünk, hogy az életben maradáshoz minden magyar állampolgárnak legyen joga.

Budapest, 1992. augusztus 4.

Újpesti Családsegítő Központ















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon