Skip to main content

Beszélő hetilap, 33. szám, Évfolyam 4, Szám 32

(Frane Olah) - A Szerk.: [Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]

lt [Solt Ottilia]: Anziksz

nwa [Nagy W. András]: Propedeutika / Legitimitás / Népi demokráciát!

nwa [Nagy W. András]: Új barázdát szánt az eke…

Beszélgetés Juhász Pál agrárgazdásszal

solt: Próbalicit

Eörsi Mátyás: Hol húzódnak az erővonalak?

Válasz Sárközy Tamásnak

talpas [Angster László]: Képzelt riport egy razziáról

(kőszeg): Bal–jobb

Köllő János: 6/XII. A „lusta” munkanélküliek

: Létminimum most

-kl- [Kozák László]: A medvék, a sajt és a róka

Törvényjavaslat a szakszervezeti választásokról

krp [Krasztev Péter]: A kockázat vége?

A dél-afrikai átmenet kérdőjelei

nl [Neményi László]: Csak ötven halott

Hegedűs József - Tosics Iván: Lakat-lak

Lakáspolitika Hollandiában

Nádori László: Olimpia után – Olimpia előtt…

Laurent Stern: A gondolkodás haszna és gyönyöre

Bán Zoltán András: A kispanaszfal előtt

Kálmán C. György: Tegeződve

[Kisbali László]: „Tyúkszemem is az agyvelőmben fáj…”

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon