Mezei György

Nyomtatóbarát változat

Egy négytagú család (két kereső, két gyerek) egy főre eső létminimuma újabb több mint 1 százalékkal növekedett az elmúlt hónapban, ez 1991-ben tíz hónap alatt 37,8 százalékos növekedést jelent a minimális megélhetési költségek szintjén. Annak a négytagú családnak, amelyik az idén nem tudta növelni jövedelmét, ebben a hónapban az inflációs vesztesége már meghaladta a 7200 Ft-ot. Vagyis ez a család, amely a tavalyi év végén még a hónap minden napján tudott szerényen enni, most már a hónap harminc napjából csak öt és fél napon keresztül tudja fedezni élelmiszer-kiadásait. Az a család, ahol a családi pótlék folyósításán túl az egyik kereső a minimálbért viszi haza, csak akkor éri el a létminimumot, ha a másik kereső több mint 35 000 Ft-os bruttó jövedelemmel rendelkezik. 35 648 Ft-os bruttó jövedelméből 9559 Ft személyi jövedelemadó kötelezettsége nemcsak a számukra juttatott 5140 Ft-os családi pótléknál több, hanem a család egy főre eső jövedelmét is meghaladja több mint 13 százalékkal. Vagyis a család legjobban fogyasztó tagja a költségvetés.

A családi pótléknak az elmúlt tíz hónapban csaknem 1000 Ft-os (969 Ft) értékvesztését voltak kénytelenek megélni a létminimum szintjén élő családok. Ha a 38 százalékos elmaradt családipótlék-emelést pótolni kívánná a magyar állam, 3540 Ft-ra kellene felemelni gyerekenként a folyósított családi pótlékot.

A fentiek ismeretében fokozottan aktuálisnak tartjuk, hogy az állam törvényben fogalmazza meg a szociális kötelezettségeit állampolgáraival szemben. Egyébként az a véleményünk, hogy az életben maradáshoz minden magyar állampolgárnak legyen joga.

Budapest, 1991. november 12.
Újpesti Családsegítő Központ


1988 ősze óta foglaljuk táblázatba időszakonként az újpesti létminimum egyre többeket elkeserítő eredményeit. Az elmúlt három év alatt a Németh-kormány egy késői intézkedését leszámítva egyetlen állami intézkedés sem vette figyelembe sem az általunk, sem a KSH által számolt létminimumot. Időről időre megjelent közleményeink a létminimum alatt élők növekvő létszámát regisztrálták. Sajnálatos tény, hogy az egyre élesedő szociális válságban a szociális jellegű kiadások messze nem tartanak lépést sem a növekvő válság, sem az infláció mértékével. Úgy gondoljuk, e megállapításunk igaz az egész országra és ezen belül Újpestre is. Mivel az elmúlt három év során létminimum-számításunkhoz külső anyagi segítséget az ígéretek ellenére sehonnan sem kaprunk (kivételt képez a Népszabadság 1990. év végi 100 ezer forintos támogatása), és anyagi eszközeink, mint annyi más intézménynek és annyi más nélkülöző családnak sem, nekünk sem bővültek az inflációval akár csak egyenes arányban sem, így az elé a sajátos választás elé kerültünk, hogy meglévő anyagi erőinket a növekvő veszély mérésére vagy pedig minimális enyhítésére fordítjuk. Létminimumot számoljunk, vagy létminimum alatt élő, nélkülöző családoknak segítsünk? Tudatában vagyunk annak, hogy nem egymást helyettesítő feladatok közül kellett választanunk, de hivatásunk törvényei szerint erősebbnek kell ereznünk a nélkülözők segítségkérő szavát, így számunkra beláthatatlan ideig, anyagi helyzetünk jobbra fordultáig létminimum-számításainkat és azok eredményeinek nyilvánosságra hozatalát szüneteltetjük.

Mezei György

az Újcsakö vezetője

• A létminimum alatt