Jövedelemhatár
Segélyben általában az alacsony jövedelműek részesíthetők; az alacsonynak számító jövedelem határát a törvény előírásai mellett a helyi önkormányzat szabályozhatja. A szabályozás azonban korántsem egységes.
A XX. kerület minden ellátási formánál a létminimumszintű jövedelem alatt húzta meg a segélyezhetőségi határt. A másik végletet az I. és XII.
A XX. századi magyar újrapolgárosodásban a hajléktalanok a marginalizálódást, a lecsúszást, a kudarcot testesítik meg, néha mint társadalmon kívüliek a szabadság, a kötöttségektől mentes élet olykor irigyelt szimbólumai. 1989–90 óta készült tanulmányokból, sőt korábbi publikációkból is tudjuk, hogy az utcára került emberek nem a polgárosodás, a rendszerváltás áldozatai. Végig megvoltak a Kádár-korszakban, csak a 80-as évek végén hirtelen láthatóvá váltak a velük szembeni represszió csökkenésével.
Megpróbáltuk áttekinteni, hogy a hét országos reggeli napilap – a Népszabadság, a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet, a Népszava, a Pesti Hírlap, az Új Magyarország és a Kurír január 1-jétől április 30-ig terjedő összesen 717 száma mit ír a hajléktalanokról. (Ez alatt a 120 nap alatt a Kurír kivételével a reggeli napilapoknak 100-100 száma jelent meg, a vasárnap is megjelenő Kurírnak pedig 117.)
A reggeli országos napilapok az országban elkövetett bűncselekmények nem egészen 1%-áról tudósítanak.
A főváros több mint kétmillió lakosából 1991-ben több mint félmillióan (531 ezren) voltak nyugdíjasok. Nyugdíjas korúak azonban kevesebb, mint félmillióan voltak (499 584). Míg 1987 és 1993 között a fővárosi nyugdíjasok száma több mint 22 százalékkal nőtt, addig a nyugdíjas korú lakosság száma a város összlakosságához hasonlóan (’87 és ’91 között) kismértékben ugyan, de csökkent. Úgy gondoljuk, hogy a város utóbbi éveinek története nem elsősorban az elöregedésről szól, hanem sokkal inkább az elszegényedésről.
Szeles-esős novemberi nap. A családsegítő központ fogadóhelyisége tele szegényekkel, akik már az őszi lakásrezsit sem tudták kifizetni. Sokan közülük az idén még nem fűtöttek be. Ismerve anyagi helyzetüket, 10 mázsa fára sem nagyon telik. A szociális munkások tehetetlenek, csak a szegénybarát télben bíznak. De már érkezik is a segítség egy tévéstáb képében. A riporter az elszegényedőket szeretné megtanítani a szegények túlélési praktikáira.
Kedves Nagy István!
Örülök az új fejleményeknek. Örülök, hogy a segélyezéssel kapcsolatos utasításod a gyámügyi iroda felé egy félreértés csupán, s valójában nem létezik. Örülök, hogy a legutolsó szociális bizottsági ülésen a bizottság s te sem szavaztad meg, hogy aki a Rózsa u. 10.-ben lakik, az ki van zárva a segélyezésből. Örülök, hogy a történet végül is nem jogkorlátozással, hanem a joggyakorlás feltételeinek megteremtésével látszódik lezárulni.
Mindenesetre a nyíltság, a szakmai szempontok hangsúlyozott kiemelése és a demokratizmus jegyében megtartott tájékoztatóból megtudhattuk, hogy
– a Népjóléti Minisztérium emberfeletti munkát végzett, amikor a beérkezett temérdek pályázatot elolvasta – csak egy részét kellett rögtön irattárba küldeni;
– a pályázók az idén sokkal fegyelmezettebbek voltak, mint az előző években, de még mindig nem voltak eléggé fegyelmezettek;
– a gyermek- és ifjúságvédelem területéről homlokegyenest ellentmondó tendenciákat tükröző pályázatok érkeztek, nemcsak az orszá
Jelenleg a főváros költségvetésének 1,25 százalékát költi segélyezésre.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
5 év 37 hét
8 év 10 hét
8 év 13 hét
8 év 13 hét
8 év 15 hét
8 év 15 hét
8 év 15 hét
8 év 17 hét
8 év 18 hét
8 év 18 hét