Skip to main content

Tavasz van!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
F. Havas Gábor: Lehet-e címe, kinek nincs lakása (Beszélő, 1992. május 23.)


Kedves Nagy István!

Örülök az új fejleményeknek. Örülök, hogy a segélyezéssel kapcsolatos utasításod a gyámügyi iroda felé egy félreértés csupán, s valójában nem létezik. Örülök, hogy a legutolsó szociális bizottsági ülésen a bizottság s te sem szavaztad meg, hogy aki a Rózsa u. 10.-ben lakik, az ki van zárva a segélyezésből. Örülök, hogy a történet végül is nem jogkorlátozással, hanem a joggyakorlás feltételeinek megteremtésével látszódik lezárulni. (Hajléktalansegély-keret telepítése a kerületbe.)

Engedd meg, hogy a többit személyeskedésnek és butaságnak tartsam. Ugyanolyan butaságnak, mint amilyen furcsa történetet én hallottam rólad, mely szerint mikor a bizottsági ülésről hazafelé mentél, egy kukánál késő este egy fáradt fiatal nőt találtál. A történet szerint erőszakoskodni kezdtél, mire a nő – a kukánál – meg ellenkezni. Ezután hangzott el a hallomásbeli történetben kérdésed: – Miért, tán van valami problémája?

Szóval butaság. S mikor ezek látnak napvilágot a lényeg helyett, ott valószínűsíthető valami kommunikációs zavar. Talán kellene valamit oldani. Én például szívesen várom még mindig télen beígért leveledet, melyben leírod, hogy mit is vár el az önkormányzat mint fenntartó az Újcsakőtől, vagy a lassan két éve megalakult önkormányzat majdan kidolgozandó szociálpolitikai programjának kidolgozásában milyen szerepet szántok nekünk.

Tavasz van.

Budapest, 1992. május 26.

Üdvözöl:














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon