Mezei György

Nyomtatóbarát változat

Kedves Nagy István!

Örülök az új fejleményeknek. Örülök, hogy a segélyezéssel kapcsolatos utasításod a gyámügyi iroda felé egy félreértés csupán, s valójában nem létezik. Örülök, hogy a legutolsó szociális bizottsági ülésen a bizottság s te sem szavaztad meg, hogy aki a Rózsa u. 10.-ben lakik, az ki van zárva a segélyezésből. Örülök, hogy a történet végül is nem jogkorlátozással, hanem a joggyakorlás feltételeinek megteremtésével látszódik lezárulni. (Hajléktalansegély-keret telepítése a kerületbe.)

Engedd meg, hogy a többit személyeskedésnek és butaságnak tartsam. Ugyanolyan butaságnak, mint amilyen furcsa történetet én hallottam rólad, mely szerint mikor a bizottsági ülésről hazafelé mentél, egy kukánál késő este egy fáradt fiatal nőt találtál. A történet szerint erőszakoskodni kezdtél, mire a nő – a kukánál – meg ellenkezni. Ezután hangzott el a hallomásbeli történetben kérdésed: – Miért, tán van valami problémája?

Szóval butaság. S mikor ezek látnak napvilágot a lényeg helyett, ott valószínűsíthető valami kommunikációs zavar. Talán kellene valamit oldani. Én például szívesen várom még mindig télen beígért leveledet, melyben leírod, hogy mit is vár el az önkormányzat mint fenntartó az Újcsakőtől, vagy a lassan két éve megalakult önkormányzat majdan kidolgozandó szociálpolitikai programjának kidolgozásában milyen szerepet szántok nekünk.

Tavasz van.

Budapest, 1992. május 26.

Üdvözöl:

• Visszabeszélő