Skip to main content

A Zsuzsi halála

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Ikszipszilon most ne sírjon (Beszélő, 1994. december 1.)


A Beszélő szorgalmatos olvasójaként e heti számukban figyelemmel átrágtam magamat a borsodi kisvasút volt 1980-as megszüntetéséről szóló írásukon is, és ennek alapján néhány szót megérdemel ma is a „Zsuzsi” is, melynek háládatlan sorsa szintén a megszüntetés lett. A „Zsuzsi” vonat Debrecen–Nyírbéltek között járt, mint az térképükön is megtalálható volt e számukban. Ma is működik még afféle kirándulóvasútként a Nagycsere–Debrecen szakaszon. Megszüntetésének érvei hasonlóak voltak, mint a pálházi kisvasút esetében, megszüntetése a térségre viszont a helyiek véleménye szerint sokkal rosszabb hatással, mivel teljessé tette a tanyák felszámolását e vidéken.

A Zsuzsi keresztbe szelte a gúthi erdőt, az Alföld legjobb nagyvadas területét. Bár leírva nem találtam ennek nyomát, az itt dolgozó erdészek számára szinte nyilvánvaló volt, hogy a Zsuzsi megszüntetésének elsődleges oka nem gazdasági, hanem a kor kiváltságos vadászai kívántak kirándulóktól nyugalmasabb vadászkörülményeket biztosítani maguknak. A Gúthi Erdészet vezetője pertuba kerülhetett az egész KB-vel, rossz nyelvek szerint kiválasztásánál elsődleges erénynek a joviális és lojális vendéglátási készség, valamint az ital bírása volt. (A mai erdészetvezető is bír ezekkel az erényekkel.) Az erdészet lojálisan asszisztált a Zsuzsi megszüntetésében, a kirándulókat kiszolgáló faházak mintegy koncként kerültek a vezető tulajdonába. (Korunkba átvezető végjáték: az akkori erdészetvezető egy szomszédos erdészet – a halápi – vezetőjeként nyugdíjba vonulása előtt két héttel megkapva felmondását, majd milliós végkielégítéssel tette fél évre béka segge alá volt munkahelyét [életművészet? aljasság? túlélési stratégia?]) Nem akarok mindebbe belemerülni, néhány adalék még a Zsuzsi halálához: Debrecen városa a gúthi erdő helyett új kirándulóerdőt kapott, alig néhány száz millióba került. Erdőspuszta néven ismert, busz jár ki, nyáron néha egészen sokan látogatják, duzzasztott tavai közül egyikben sétahajó is jár (ettől pukkadjon meg Szeged! Debrecen határában sétahajó).

A Gúthi Erdészet területén hívságos vadászház épült. 1988-ban „kommunista szombatokon” dolgoztak rajta olyan szocialista brigádok, amelyeket néhány év múlva erdészeteik, vállalkozássá avanzsálva, leráztak magukról.

Korunkat ismerve mai napság is kerülhet egy-egy „felsőbbrendű” szempont vonalmegszüntetések magyarázataként, de hasonlóképpen a pedagóguskérdéshez és más, közgazdász szemüvegen nézett össztársadalmat érintő tényezőkhöz, el kell dönteni, melyik a kutya, melyik a farok, és melyik csóvál.

(Lásd még: befőtt és a nagymama, nyúl és a puska.)










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon