Skip to main content

[Olvasói levél]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Tisztelt Szerkesztőség!

Nagy érdeklődéssel olvastam a Beszélő „szekta-ügyek”-kel kapcsolatos írásait. Ezen kívül jómagam is ellátogattam a Kossuth Klub „szektaest”-jére, és ott nem kis megdöbbenéssel hallgattam Németh Géza lelkész úr szakértőként előadott elméleteit, és főleg az amerikai „destruktív szekták” ellen intézett kirohanásai leptek meg. Olyannyira, hogy a meglepetéstől akkor szóhoz sem jutottam.

Magamról annyit szeretnék elmondani, hogy 1990 és 1992 között több mint másfél évet töltöttem Amerika leghíresebb keresztény egyetemén, a Virginia Beach-beli „Regent University”-n. Posztgraduális képzésben vettem részt, és megszereztem a „Master of Arts in Communication” címet. Kommunikációs tanulmányaim során – alapozó tárgyakként – vallási kérdésekkel is foglalkoztam. Televízióproduceri ismeretekre is szert tettem, és ennek során kapcsolatba kerültem Amerika egyik legnépszerűbb televíziós műsorának, a naponta jelentkező és aktuális vallási-politikai kérdésekkel foglalkozó „700-asok klubja” készítésével, illetve készítőivel.

Mindezeket csak azért tartottam fontosnak leírni, mert odakinn szerzett tapasztalataim alapján úgy érzem, hogy véleményt formálhatok a „szektaügyek” Amerikával (pontosabban: az Egyesült Államokkal) kapcsolatos részéről. Annál is inkább, mert az „ordas farkasként” ránk leselkedő „amerikai szekták” veszélyével előszeretettel riogatják mások is a magyar társadalmat, mint ahogy ezt megtette az MDF Ifjúsági Műhelyének egyik alapító tagja is.

Őszintén el kell azonban mondanom: ha egy amerikai egyetemista Magyarország fővárosának „Bukarest”-et tartotta, csak örülhettem, ezt gondolván: „Lám, kapizsgálja a dolgot.” Jólesett, ha újdonsült amerikai ismerőseim szép hazánkat Európában keresték, azonban akkor sem lepődhet meg az odalátogató hazafi, hogyha országunkat a Közel-Keleten vagy éppen Ázsiában vélik tudni az amerikai átlagpolgárok. Arról pedig, hogy „szektáik” épp bennünket, magyarokat szeretnének bekebelezni, csak a hazai sajtóból értesültem, és viccnek vettem az egészet. A Kossuth Klub vitaestjén azonban kezdtem úgy érezni, ennek fele sem tréfa: az oktalan fóbia a palackból kieresztett szellemecskét egyre óriásabb szörnyeteggé növeszti.

Az USA-ban eltöltött idő alatt saját szememmel győződhettem meg arról, hogy állampolgáraik nagyon jól érzik magukat otthonukban, sokan utaznak ugyan rendszeresen sok ezer kilométert, azonban még mindig az ő országuk területén belül mozognak. Vallási szükségleteikre pedig legnagyobb részt az ott többségben lévő, bibliai alapokra építő evangéliumi egyházakban találják meg a választ.

A kis vallási csoportok bibliai nézőpontból szektásnak számító törekvéseit is minden hisztéria, politikai-vallási bélyeg ráragasztása nélkül, józanul figyeli a társadalom, tiszteletben tartván a demokrácia biztosította szabadságukat.

Az Egyesült Államokban kisebbségben vannak a nálunk tradicionálisnak számító katolikus és református felekezetek, ezért hazai terminológia alapján őket is „szektának” nevezhetnénk, amelyeknek egyes nézetei rombolóak, „destruktívak” más, uralkodó egyházak felfogásával szemben.

Németh Géza úr ködösen megfogalmazott, valós tényeket nélkülöző megállapításait figyelembe véve csak találgatni tudok: lehetséges, hogy ez utóbb említett két vallás is „destruktív szekta” gyanánt miránk, magyarokra feni a fogait, hogy azután, HAMM, bekapjon és lenyeljen bennünket?


















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon