Skip to main content

Kedves Mink András!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Mink András: Törékeny népfrontok (Beszélő, 1993. február 6.)


Örömmel láttam a Beszélő 1993. február 6-i számában áttekintését Donáth Ferenc életpályájáról, amelyhez az alkalmat Donáth A Márciusi fronttól Monorig című könyvének megjelenése adta. Mint e könyv felelős szerkesztője, szeretnék cikkéhez két pontosító megjegyzést fűzni.

1. A könyvet nem egyedül a Századvég Kiadó publikálta, hanem a Századvég és az MTA Közgazdaságtudományi Intézete közösen, amint az a borítón, továbbá a könyv 3. és 4. oldalán szerepel. A két intézmény együtt jegyzi azt a sorozatot, amelynek első darabja Donáth Ferenc könyve, és amelynek pontos elnevezése Oeconomia Publica.

2. Ön azt írja áttekintésének 2. oldalán a 2. hasábban, hogy Donáth Demokratikus földreform Magyarországon című könyvének (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1969) első fejezetét kicenzúrázták. A fejezetet a következőképp jellemzi:  „E fejezetben  Donáth  az 1945-ös nemzeti bizottságoknak mint a népi hatalom közvetlenül, alulról szerveződő demokratikus szerveinek a szerepét és történetét, majd háttérbe szorításuk körülményeit elemezte volna.” (Kiemelés tőlem – Sz. J.) Az igazság az, hogy a fejezet kéziratát alkotó 125 oldalból az első 94 oldal, amely a nemzeti bizottságok szerepével, kialakulásuk és működésük történetével foglalkozik, megjelent az Akadémiai Kiadó könyvében, a 95–125. oldalt cenzúrázták ki, amely a háttérbe szorításukat tárgyalja. Erről Valuch Tibor szerkesztőtársammal az annak idején kicenzúrázott anyag mostani közléséhez írott jegyzetünkben „A Márciusi Fronttól Monorig” 149. oldalán tájékoztatjuk az olvasót.

Üdvözlettel








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon