Skip to main content

Hogyan járt Csutoros Gergely?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Csutoros Gergely: Így járhat mindenki! (Beszélő, 1994. április 14.)


Írt egy rövid cikket egy plakátról. A cikk megjelent a Beszélő 15. számában. A plakáton a rádióból eltávolított neves újságírók, és egy felirat: Így járhat mindenki! Csutoros a stílusról a MIÉP-re ismer, bár aláírás vagy embléma nem hirdeti, tudja (vajon honnan?), hogy valójában ők nyomtatták. Csutorosnak ettől hangulata lesz, a zsigereiben megmozdul valami. (A zsigerekről l. Neményi L. Lovas Istvánnak írt válaszlevelének 1. pontját, Beszélő 15.)

Az „Így járhat mindenki!” szlogen először 1991. december 2-án jelent meg több országos napilapban (Népszabadság, Magyar Hírlap) Surányi György frissen leváltott bankelnök portréjával. A hirdetést 100 közgazdász és más értelmiségi fizette, akik vélhetően nem a MIÉP szellemiségéhez állnak közel. Ezzel a felirattal és az Egyenleg emblémájával tűnt fel plakát Budapest utcáin tavaly novemberben és az említett rádiósokkal idén márciusban.

A plakátok és hirdetések egy sorba illeszthetők, logikusan követik a hatalom diktatórikus lépéseit, és párhuzamot vonnak közöttük. Nem a lakosságot fenyegetik, hanem felhívják a figyelmet a fenyegetettségre. Ennek tudatában a cikk kijelentései kínosan átértékelődnek. Azt mutatják, mennyire szeretünk szorongani, ördögöt falra festeni, hogyan keresünk magunknak ellenséget ott is, ahol barátra lelhetnénk. Csutoros szerint, ha az ember sokáig feszült állapotban van, egy idő után inkább választja a rosszat, de biztosat. Erre építeni azonban hiba, írja. Ebben egyetértek vele. Neki nehezebb lesz egyetértenie önmagával. Mentsége, hogy sokáig lehetett feszült állapotban. Nehéz négy évünk volt.






Megjelent: Beszélő hetilap, 17. szám, Évfolyam 6, Szám 18


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon