Vissza a főcikkhez →

Mégis sikerült az azóta alkotmánybíróvá választott dr. Vörös Imre jogászprofesszor szakvéleményét a vizsgálóbizottság kitüntető figyelmébe vonni, amit az MDF többségű testület nehezen engedett meg. (Vélemény az MSZP tulajdonában álló egyes megyei kiadóvállatok és az Axel Springer–Budapest Kft. [AS–B] között kötött megyei lapokkal kapcsolatos ügyletekről.)

A szakvélemény, amelyet aztán dr. Vígh József versenyjogi szakértő ismertetett a bizottsági ülésen, megállapítja, hogy az eddigi tényállástisztázás szerény eredménnyel járt, szakértők hiányában ez nem is lehetett másképp. Tisztázatlan például, hogy az AS–B és a kiadóvállalatok közötti szerződésekben van-e utalás a kártérítési kötelezettségre. Jogi szempontból ugyanis addig semmi nem mondható, amíg nem lehet tudni, hogy az AS–B kinek, minek fejében és mennyit fizetett. A jegyzőkönyvekből úgy tűnik ki, hogy a berendezések és helyiségbérlet ellenértékét fizették meg (lelépésként), a lapokért azonban semmit sem. Nem tudni a pontos és végleges összeget, amit az MSZP kiadóvállalatainak megszüntetése, felszámolása után kézhez vett.

A jogászi szakvélemény fő része az AS–B megítélése a tisztességtelen versenyekre vonatkozó szabályok alapján. 1984. évi IV. tv. – a versenytörvény – alapján munkaerő-csábítás, utánzás, üzleti titoksértés, fogyasztók megkárosításának esete „forog fenn”. Eléggé érthetetlen, hogy az MSZP miért nem lépett fel számottevő piaci értékkel bíró vagyonának úgymond „elrablása” ellen. Ezen értékek: a lap kiadásából befolyt nyereség, a lap piaci bevezetettsége, azaz a good-willje, a lap által biztosított hirdetési üzletág nyeresége, az előfizetők listája, az a tény, hogy ezen lapok területi monopóliumot élvezhetnek.

Az MSZP – a tőle elorzott vagy általa átjátszott – vagyon felértékelése után jogosult az említett versenytörvény és a polgári jog általános szabályai szerint kártérítést követelni. Ha ez így lenne, akkor az AS–B-nek kellene bíróság előtt bizonyítania, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Időközben 1990. június 27-i dátummal az MSZP kibocsátotta saját állásfoglalását lapjai áruba bocsátásáról. Ebben azon túl, hogy megszabja az értékesítés feltételeit, a bevonható tőkefajták részarányát, megmaradt lapjainak eszmei értékéről is szól („várhatóan 500 millió forint”), amit a „hetek” esetében eddig elfelejtett követelni. Kényszeríteni erre persze nem lehet. Vagy igen?

• Belföld