Skip to main content

A képviselők frakciók közötti mozgásáról

Vissza a főcikkhez →



a) listás<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

 

 

 

 

dr. Ilkei Csaba

 

MDF-ből

független

1991.09.03.

Pozsgay, Imre

 

MSZP-ből

független

1990.11.12.

dr. Ugrin Emese

 

KDNP-ből

FKgP

1991.08.26.

b) egyéni

 

 

 

 

Barcza Imre

Tolna m. 3. vk.

SZDSZ-ből

független

1991.02.25.

Balogh János

Győr m. 5. vk.

SZDSZ-ből

MDF

1991.09.02.

Dénes János

Bp. 26. vk.

MDF-ből

független

1990.11.26

dr. Gali Ákos

Hajdú-Bihar m. 2. vk.

MDF-ből

független

1991.09.09.

dr. Horváth Tivadar

Győr m. 6. vk.

SZDSZ-ből

KDNP

1991.08.27.

Király Béla

Somogy m. 1. vk.

Függetlenből

SZDSZ

1990.11.12.

Király Zoltán

Csongrád m. 2. vk.

MDF-ből

független

1990.05.31.

G. Nagyné dr. Maczó Ágnes

BAZ m. 9. vk.

MDF-ből

független

1991.06.18.


A feltüntetett időpont az országgyűlési ülésen történt bejelentés időpontja



Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon