Skip to main content

Légy ébren!

Vissza a főcikkhez →


„Solymosi Attila: A Tolnaiban volt, hogy nem engedtek aludni minket.

Bíró: És hogyha maga nem alussza ki magát, akkor összevissza beszél?

S. A.: Nem. Fél lábon kellett állni…

Bíró: (közbevág) Aludt az éjjel?

S. A.: Igen.

Bíró: Jól van akkor.”

(Részlet Vészi János: A halál villamosa c. dokumentumfilmjéből. Az idézett párbeszéd az elsőfokú tárgyaláson hangzott el.)

Solymosi Oszkárnak, az elsőrendű vádlott apjának nyilatkozata: „Reggel nyolckor üzenet jött, tízre várnak a budafoki kapitányságon. Nagy hírrel fogadtak, este a fiam bevágott hat deci whiskyt, részegen lelőtt egy embert. (…) Engem hazaküldtek azzal, ha megkezdik a fiam kihallgatását, majd szólnak. Nélkülem nem hallgathatják ki, mert kiskorú. De kihallgatták. (…) Este, ha elaludt, rögtön felverték. Kikészítették. Jelentettük, milyen módszerekkel csikartak ki beismerő vallomást. Kivizsgálta a rendőrség. Panaszt tettem, ne a rendőrség vizsgálja. Elfogultak. Jött a válasz, a magyar rendőrség nem elfogult. Bizonyítékok hiányában ejtették a vádat. Most már azt is tagadják, hogy tiltakoztam a rendőrségi vizsgálat ellen.”

(Mai Nap, 1989. október 30.)

Tóth Lászlónak, a Független Jogász Fórum egyik alapítójának nyilatkozata: „Idézek például a 134. szakaszból (a büntetőeljárási törvényéből – R. S.): »A védő a gyanúsított kihallgatásánál jelen lehet, kérdés feltevését indítványozhatja, e jog gyakorlása azonban a gyanúsított kihallgatását nem késleltetheti.” Na most ezt általában úgy szokták alkalmazni, hogy a védőt nem értesítik a gyanúsított kihallgatásáról mert »éppen nincs rá idő«. (…) …a védőt tulajdonképpen bármiből ki lehet zárni.”

(168 óra, 1989. május 15.)

„…a gyilkos már egy fegyvertelen emberre lőtt és hátulról, majd a földön fekvő sebesültet végezte ki… Végül hadd tegyem hozzá: az információt elhallgató rendőrtisztet megbüntették, és a belügyminiszter elnézést kért az újságíróktól (és általuk az olvasóktól), amiért nem volt teljes a tájékoztatás.” (Szántó Gábor olvasói levélre adott válasza, Ifjúsági Magazin, 1989. augusztus.)

Túrós András vezérőrnagy, országos rendőrfőkapitány nyilatkozata:

„– (Kérdés): Felelősségre vonták-e mindazokat, akik a nyilvánosság, a belügyi vezetés előtt elhallgatták a súlyos ittasság tényét? Hősi halott marad-e a szerencsétlenül járt rendőr?

– (Túrós András): A Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetői helytelenül jártak el, de jóhiszeműségük nem vitatható. Nem akarták megtörni a rendőr halála nyomán kialakult általános rokonszenvet. Szóbeli figyelmeztetéssel zárult az ügy. (…) Bukszár Tibor ettől függetlenül hősi halott marad, mert lényegében a közrend védelmében lépett fel.”

(Magyar Nemzet, 1989. július 17.)
































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon