Solt Ottilia, –szeg–efhá–lt– [Kőszeg Ferenc–F. Havas Gábor–Solt Ottilia]

Nyomtatóbarát változat

Cs. Gyímesi Éva (45 éves) a kolozsvári egyetemen tanít magyar irodalmat és irodalomtudományt. Nagy szakmai tekintélynek örvend az egész magyar nyelvű kulturális életben. „Engem úgy pofoztak be a politikába” – mondja, kifejezve oly sok a szovjet érdekövezethez tartozó európai értelmiségi közös érzését és helyzetét. Nem készült volna politikai szerepre, ám a tudományos és morális megfontolások politikai dimenziót kaptak, s egyszer csak a politikában találta magát. Először az Ellenpontok kapcsán érdemelt ki egy házkutatást a Securitatétól. Később a magyar szakot végzett tanítványai kényszerelhelyezése miatt tiltakozott a kormánynál, akiket a kötelező állásközvetítések során módszeresen tiszta román területekre küldtek. A Ceausescu-éra utolsó éveiben azért zaklatták, mert nyilvánosan szolidaritást vállalt Doina Corneával, aki tanártársa volt az egyetemen. Férjével, Cseke Péterrel, a közismert újságíróval együtt vittek élelmet Cornea asszonynak, amikor az a házi őrizetnek nevezett fenyegetettségben vásárolni sem tudott, s ők tudtak híreket is kijuttatni tőle. Cs. Gyímesi Éva az RMDSZ alapítói között volt, ma is a megyei szervezet egyik vezetője. A lázas, átpolitizált időkben, amikor naponta járta a megye falvait és városait, minden egyetemi óráját megtartotta: kollégái nagy része áttelepült Magyarországra. Életében először ezen a nyáron járt Európában: Finnországba és Svédországba hívták meg. Beszélgetésünkre a Svédországi Magyar Egyesület rendezvényén került sor.

Beszélő: Különféle – főleg emigráns – szervezetek újra és újra felvetik, hogy az erdélyi magyarság kibontakozása csak valamilyen autonóm Erdélyben képzelhető el. Mi a te álláspontod és mi az RMDSZ álláspontja erről?

Cs. Gyímesi Éva: Az Erdély közigazgatási státusát érintő elképzeléseket ma – hogy is mondjam csak – elsősorban taktikai okokból nem vehetjük komolyan fontolóra. Mi, akik ott élünk, és látjuk, hogyan alakult az utóbbi hónapokban a többség és a kisebbség viszonya, nem tudjuk elképzelni, hogy ezek a tervek kivitelezhetők volnának.

A románok többségét egyébként demokratikus törekvések jellemzik, az „igazi nemzetmentők” pedig belátták, hogy a román népnek az az érdeke, hogy felszámolja azt a rettenetes elszigetelődést gazdasági és minden egyéb szempontból, amely az országot leszakította Európáról. Ennek érdekében szorgalmaznak olyan intézkedéseket, amelyek megváltoztatnák az ország gazdasági, szociális szerkezetét. Minden politikai irányzat olyan vállalati és helyi autonómiát kíván, amely lehetővé teszi a mozgékony, rugalmas piacgazdálkodásra való átállást.

Beszélő: Milyen szerepet játszhatnak ebben a folyamatban a közelgő helyhatósági választások?

Cs. Gyímesi Éva: Ha valóban kialakul a vállalati, a gazdasági közösségek által képviselt autonómia és a helyi autonómia, amely a községek és nagyobb közigazgatási egységek önálló gazdálkodását lehetővé teszi, akkor ez a kisebbségi kérdés rendezésének is mondhatni természetes módja, amelyben már nem vetődne fel az a probléma, hogy a kisebbség szeparatizmusra törekszik. Ha a helyhatósági választásokon valóban legitim képviselők kerülnek a megye élére, akkor ez teljesen magától értetődővé teszi, hogy a 85%-os magyar többségű Hargita megyében magyar többségű vezetés lesz. Én attól félek inkább, hogy a demokratizálásnak ez a természetes és magától értetődő módja már a kezdet kezdetén megcsökik. Megtörténhet, hogy a magyar többségű megyékbe más megyékből vagy a központból akarnak majd vezetőket importálni.

Erdély helyzetét tehát, ha normálisan alakulnának a dolgok, meg lehetne oldani oly módon, hogy beleilleszkedjék a helyi autonómiák hálózatába, s ekkor magától értetődő lenne a magyar többségű vagy teljesen magyar községek, városok autonómiája, és lenne politikai autonómiánk, amely biztosítaná a kisebbségek önvédelmét. A szórvány vidékeken, mondjuk a Hunyad megyei vagy a Fejér megyei magyarlakta területeken nem lenne lehetőség arra, hogy egy községben az elöljáróság magyar legyen, viszont a politikai képviseletünk és a jogi képviseletünk gondoskodna arról, hogy az itt élő magyarság is védelmet kapjon. A helyi autonómia lehetővé tenné a kétnyelvűség bevezetését, tehát azt, hogy az államnemzet nyelve mellett a kisebbségi nyelveket is használják. Ez a folyamat persze nagyon lassú lenne, de szerintem sokkal reálisabb, mint az Erdélyre vonatkozó radikálisabb elképzelések.

Egyelőre nincs helyhatósági választási törvény, s az országos parlamenti választási törvény nem tartalmazott numerus clausust a megválasztandó kisebbségi képviselőkre vonatkozóan. A választókörzeteken, úgy tűnik, a hagyományos helyi közigazgatási megoszlásnak megfelelően állították fel, azaz például megmaradtak a régi kolozsvári kerületek. Ha tehát nem manipulálják a helyhatósági választásokig a választási törvényt, akkor a Vatrának vagy hasonló erőknek nagyon is átlátszó eszközökhöz kell folyamodniuk – beleértve az erőszakot is –, ha meg akarják akadályozni, hogy teszem azt Hargita megyében magyar többségű helyhatóság legyen.

Beszélő: Mit csináltok, ha az bekövetkezik?

Cs. Gyímesi Éva: Én azt hiszem, nekünk mindenekelőtt az a fontos, hogy legálisak legyenek a választási keretek, hogy azokra hivatkozva tudjunk lépéseket tenni. Kérdés, mit tud és mit akar a Vatra tenni? Megakadályozzák a magyarokat, hogy válasszanak? Elhozzák Oltániából a választókat? Erre semmiféle törvényes alapjuk nincs. Verekedések lehetnek, de lövésre biztos nem kerül sor, mert ezt azért ez a mai román kormány nem engedheti meg magának. A választási napok előtt azért majd érdemes lesz megszervezni valami önvédelmi őrséget.

Beszélő: Az RMDSZ olyan nemzeti érdekképviseletként jött létre, amely egységes nemzeti érdekrendszert tételez fel. Ám maguk a magyarok is különféle politikai beállítódásokat, véleményeket képviselnek. Hogyan fejezi ki ezeket egy nemzeti szervezet?

Cs. Gyímesi Éva: Kezdetben valóban voltak olyan magyarok, akik kívülállóként és eléggé ellenségesen viszonyultak az RMDSZ-hez. Többé-kevésbé indokoltan azzal érveltek, hogy nem világos, hogy az RMDSZ milyen politikai nézetek „szövetsége”. Még most sem igazán artikulálódott politikai erők egyesülnek benne. A politikai erők az RMDSZ-en kívül, azzal párhuzamosan szervezdőtek meg, bár az RMDSZ-tagok kezdettől beléphettek más pártba, sőt szervezhettek is más pártokat. Így alakult meg például a Magyar Kereszténydemokrata Párt és a Kisgazdapárt. Az RMDSZ deklarálta, hogy mindenki beléphet, pártállástól függetlenül. Eleinte voltak, akik azt latolgatták, jöhetnek-e sváb vagy zsidó származású magyarok, de aztán a programban rögzítettük, hogy mindenki csatlakozhat, aki úgy érzi, hogy azonosulni tud a célokkal. Nem kell tehát bizonyítani azt sem, hogy tud-e magyarul, aki be akar lépni. Vannak például román tagjaink is. Ha tovább erősödnek a pártjaink, akkor persze képviselve kell hogy legyenek a parlamentben is. Azt hiszem, az lesz a legcélravezetőbb, ha a magyar pártok képviselői egy közös listán indulnak, de eközben figyelembe veszik a megfelelő román pártok politikai lépéseit is. Ez nem jelent magyar érdekek elleni szövetkezést, hiszen amikor kisebbségi jogokról lesz szó, feltehetőleg kialakul a megfelelő magyar konszenzus.

Beszélő: Kívülről kissé abszurdnak tűnik, hogy etnikai alapon párhuzamos pártok alakuljanak ki.


Cs. Gyímesi Éva: Román barátaink egy része hasonló kételyeket fogalmazott meg. De mit lehet tenni egy olyan helyzetben, mikor a két etnikum között ott áll a nagy nemzeti mítosz? Mihez kezdhetünk addig, amíg az ellenzéki román pártoknak nincs hatalmuk, sőt nem is igazi pártok, hanem nemzeti szervezetek? Például: Libera Nationale. Nem azt jelenti, hogy országos liberális párt, hanem hogy román nemzeti liberális párt. Nemzeti karakterük olyan erős, hogy nem az etnikumok tiszteletben tartására, hanem épp a beolvasztására törekszenek. Belépjünk az ő pártjaikba? Azokba a pártokba, amelyekről egyszer csak kiderül, hogy kisebbségi jogaink ellen foglalnak állást?

Beszélő: És ha nem etnikai, hanem regionális alapon szerveződnének a pártok?

Cs. Gyímesi Éva: Egyetlen regionális, önmagát erdélyinek deklaráló párt van, és ez a Vatra. Az Erdélyi Románok Egyesült Ellenzéke. Ennek semmiféle politikai programja nincs, csak nemzeti. Az erdélyi liberális és demokrata románok kívül vannak ezen, elítélik. De annyira azért nem liberálisak, hogy az erdélyi magyar kisebbség jogainak érvényesítésére igazán nagy hajlandóságot mutatnának. Az elmúlt néhány évtizedben a román gazdasági-szociális helyzet úgy nivellálódott, hogy az erdélyi színvonalat lefelé nyomta, nem pedig az óromán területek emelkedtek föl. De azért az erdélyi terület még mindig más, amit az is bizonyít, hogy a románok nagy előszeretettel és önként vándorolnak be Erdélybe. Mindenféle eszme, mindenféle misszió nélkül. Nagyon szeretik a székely, magyar és szász területeket, hiszen azok hagyományosan nagy mezőgazdasági kultúrájú, gazdag vidékek. Akik évekkel ezelőtt önként vándoroltak be, nagyrészt megtanultak magyarul, és nagyon jól be tudnak illeszkedni. Most azonban a Vatra és a hisztérikus hangulat következtében ellentétes irányú folyamat, disszimiláció kezdődött: idegenül kezdenek viselkedni és nem beszélnek magyarul. De azt hiszem, ez átmeneti jelenség. Ezek az emberek ahhoz a toleráns erdélyi román réteghez hasonlítanak, amely évszázadokon át békében élt a magyarokkal, és amely számára nem volt probléma a nemzeti kérdés. Van egy ilyen hagyományos mentalitás, csak most elfedte a legújabb korszak.

Beszélő: A magyarok között van-e kifejezetten románellenes előítélet?

Cs. Gyímesi Éva: Attól félek, hogy Székelyföldön van: ők magukra utalva szenvedték el a Ceausescu-elnyomást, s számukra ez azonosult a román uralommal, holott mindenki nagyon jól tudta, hogy nem a román nép nyomta el a magyar népet Romániában. Találkoztunk olyan székelyekkel, akik számára az volt a forradalom, hogy megrohanták a milíciát és megfutamították, vagy rosszabb esetben megverték a milicistákat: számukra a hatalmat a román milicista jelképezi. Kolozsváron, az RMDSZ-ben annak ellenére, hogy van Vatra, annak ellenére, hogy átéltük a vásárhelyi eseményeket, nem azonosítjuk ezeket a románsággal. A többséget ez a józan, vagy hogy is nevezzem: normális hozzáállás jellemzi.

Beszélő: Annak Idején a Kolozsvári Front is a legkülönfélébb tendenciák és áramlatok gyűjtőhelyeként indult.

Cs. Gyímesi Éva: A kezdet kezdetén tagjai jórészt volt ellenzékiek, pártonkívüliek, értelmiségiek voltak, s azok az igazi ellenállók, akiket annak idején maga a tüntető sereg dobott az események közepébe. Egyszer csak döbbenten láttuk, hogy a Front vezetősége körül kialakuló szakbizottságokban kezdtek feltünedezni a „szakemberek”, a régi pártapparátus hivatalnokai, akik valamilyen módon mind kompromittált személyek voltak. Aztán jöttek egyházi emberek, mérnökök, fiatal értelmiségiek, akik tudatosan végiggondolták a demokrácia útját. A forradalmi tanács végül is különböző világnézetű emberek gyülekezete lett. Eredetileg ennek a Frontnak kellett volna felügyelnie egyrészt azt, hogy mindenütt leváltsák a régi vezetőséget, másrészt pedig, hogy tiszteletben tartsák az emberi jogokat. A befolyásos vállalati vezetők azonban a helyi fronttal szemben ki tudták védeni az alsó nyomást: a vállalati dolgozók képtelenek voltak leváltani az igazgatót, mert mindvégig volt mögötte valamilyen támasz, valamilyen titokzatos hátország.

Beszélő: A szakszervezetekkel mi a helyzet?

Cs. Gyímesi Éva: Kezdetben sajnos a magyar munkások túlbuzgóságukban a helyi RMDSZ-szervezeteket a vállalatokon belül akarták létrehozni. Ezt aztán a Vatra saját céljaira használta ki. Én akkor többekkel együtt azt javasoltam, hogy inkább szabad szakszervezeteket hozzunk létre, ám sajnos az történt, hogy a régi szakszervezeteket alakították át minden változtatás, vezetőségváltás nélkül szabad szakszervezetekké. Tulajdonképpen nem történt semmi, ugyanannyi tagdíjat fizetünk és ugyanoda. Ha alakultak is új szakszervezetek, mint például az orvosoké, azok is inkább sajátos nemzeti, magyar orvosi egyesületek, ami szerintem egyáltalán nem jó, de ez van. Nincs mit tennünk.

Solt Ottilia

---

Smaranda Enache a marosvásárhelyi bábszínház igazgatónője. Román nemzetiségű, román anyanyelvű, de mint sokan mások az erdélyi születésű vegyes etnikumú területeken élő románok közül, tökéletesen beszél magyarul is. Mint ismert ellenálló értelmiségi a helyi forradalmi önkormányzat (Front) kulturális titkára lett januárban. Parlamenti képviselőnek jelölték, 158 állampolgár azonban megtámadta jelölését a bíróságon. Marosvásárhelyen – vele együtt – öt jelölt ellen nyújtottak be hasonló bizalmatlansági indítványt: egyik Kincses Előd, Tőkés László ügyvédje, ketten volt szekus tisztek, az ötödik ellen az volt a kifogás, hogy büntetett előéletű. A bíróság döntését pletykákból tudta meg az érdekelt, s utólag tekinthetett be az iratokba. Ezek szerint azzal vádolták, hogy mint kulturális titkár nem tette meg a megfelelő lépéseket a marosvásárhelyi etnikai összecsapás megelőzésére. Ugyanez a kifogás merült fel Kincses Előd ellen is. A bíróság mindkettőjüket diszkvalifikálta a jelöltek közül. Emlékeztetjük az olvasót, hogy Iliescu ellen is tiltakoztak, a tábornokot azonban az illetékes bíróság alkalmasnak találta a jelölésre. Smaranda Enache szerint igazából azért támadták őt, mert még január 28-án a bukaresti televíziónak adott nyilatkozatában kiállt a magyar nyelvű oktatás és egyetemi képzés mellett. A nacionalista román sajtó a magyar szélsőségesek egyik vezetőjeként aposztrofálja őt. Az elmúlt hetekben Magyarországon járt, s meglátogatta szerkesztőségünket is.

Beszélő: Folyik-e Romániában valamilyen feldolgozása az elmúlt Ceausescu-korszaknak?

Smaranda Enache: A Front nem elemezte a diktatúra természetét, s ebből arra következtetünk, hogy annak mechanizmusait továbbra is használni akarják. Van egy pár ellenzéki lap, függetlenek, nem pártlapok, főleg Bukarestben, például az Expressz c. hetilap, azokban folyik ez az elemzés. De a román értelmiség elég tragikus helyzetben van, a hatalom mindent megtesz, hogy elszigetelje.

Beszélő: Magyarországon pedig sokan gondolták azt, hogy a kisebbségben élő magyaroknak még mindig jobb Iliescu és a Front, mint bármilyen más politikai erő Romániában.

Smaranda Enache: Igen, ez Romániában is így volt eleinte. Január elején a Front kiadott egy nyilatkozatot a kisebbségekről, amiben abszolút mindent megígért: egyenlőséget, iskolákat, egyetemeket. Mindent. Hatalmas „Frontszeretet” árasztotta el a magyarságot, s általában a kisebbségeket. Mindenki a Front mellé állt, és ezt nagyon is lehetett látni. Különösen, mikor január közepén a bukaresti tevében a parasztpárti csoport egyik idős régi politikusa elmondta, hogy a kisebbségek, de főleg a magyarok ne reménykedjenek! Azokat a privilégiumokat, amiket most megszereznek, a győztes párt, s a végleges kormány, a választás után úgysem fogja elismerni. Erre a magyarság úgy gondolta, hogy ránézve a legrosszabb, ha a Parasztpárt nyeri a választást. Később a Parasztpárt részt vett Brüsszelben az európai kereszténydemokrata pártok találkozóján, s nem tudom, ott mi történhetett, de utána kicsit megváltozott ez az abszolút nacionalista vonala. Ratiu lett az elnökjelöltjük, aki angliai emigrációból érkezett, más nézetekkel. A választások előtt még Székelyföldre is elment, s pár szót magyarul is mondott.

Beszélő: Ezt Ceausescu is megtette…

Smaranda Enache: Igen, ezt a román politikusok hagyományosan megteszik. Mégis, Iliescu nem jött le Marosvásárhelyre, március 20-án, nem tett semmit, hogy az, amit januárban ígért, meg is valósuljon. S akkor mindenki lemondott a Frontról és Iliescuról. Kerestek valaki mást. Ratiuban nem bíztak, csak egy liberális párttól reméltek valamit. Pedig Romániában a Liberális Párt is csak egy nemzeti párt, mint a neve is mutatja. Cimpeanu, az elnökjelöltjük találkozott Domokos Gézával, kedvesen elbeszélgettek valamiről, de semmiféle ígéretet nem tett az RMDSZ-nek. Mégis, ő volt az egyetlen, aki valamilyen okmányt aláírt az RMDSZ-szel a márciusi események után, s végül az RMDSZ az utolsó pillanatban azt sugallta a választóinak, hogy az elnökjelöltek közül Cimpeanura szavazzanak. Nyilvánosan erről nem beszéltek, de a szavazatok összeszámlálása után persze kiderült, hogy Hargita és Kovászna megye kire szavazott. Iliescu nem is hagyta szó nélkül, hogy a magyarok Cimpeanut szerették volna. Tudom, egyesek itt úgy kommentálják az RMDSZ-nek a magyarországi nemzetiségi politikával kapcsolatos nyilatkozatát, hogy a Front nyomására született. Ez nem nagyon valószínű, nincsenek olyan meghitt viszonyban egymással. De azért elég furcsa nyilatkozat volt.

Erdélyben és a Bánságban Iliescu 50 százalékot sem kapott, a Regátban is csak 70-75 százalékot, viszont Moldvában, Kelet-Romániában 95, sőt 97 százalékot is. Fantasztikusan nehéz ügy ez. Itt, Magyarországon racionálisan gondolkodnak az emberek. Romániában a legnagyobb esélye a szentimentalizmusnak van. Fantasztikusan nagy meglepetést okozott például, hogy Pitestin, Olténiában, Krajován több szavazatot kapott az RMDSZ, mint ahány magyar él ott. Ennek az lehetett az oka, hogy Szőcs Géza azzal érvelt a televízióban, hogy az erdélyi helyzetet már csak azért is meg kell oldani, mert Besszarábiában is nagy számban él kisebbség, ami Romániának fontos ügye. Sokan úgy értelmezték ezt az adást, hogy az RMDSZ az a párt, amelyik vissza akarja szerezni Besszarábiát. A legkülönbözőbb helyekről jöttek az emberek, hogy segíteni szeretnének az RMDSZ-nek, s hogy ők is erre a pártra szavaznak. Ugyan senki nem tud semmit Besszarábiáról, de azért nagyon szeretjük! Szeretnénk egy nagy-nagy Romániát, nem tudjuk milyet, nem tudjuk, milyen nehéz lenne, hogy mennyibe kerül, de azért szeretnénk… Egyszóval, mindenkit inkább csak a nosztalgia vezérel.

Beszélő: Milyenek az esélyei a jövőben egy ellenzéki pártnak?

Smaranda Enache: Most nagyon rosszak, mert lejáratták az egész ellenzéket. Az ellenzéki pártok mind újjászervezett régi pártok, s nagyon könnyű volt megvádolni őket, hogy annak idején jóban voltak a Vasgárdával is, hogy segítették letörni az 1929-es munkássztrájkokat. Ezeket a vádakat a Front lapjai nagyon ügyesen hozzák elő. Az ellenzéki pártok nem voltak képesek karizmatikus figurákat találni, pedig ez kell a román népnek! Ratiu és Cimpeanu két idős személy, aki nem élt otthon, nem szenvedett együtt a népével ugyebár. Most Romániában nem is lehet ellenzéki pártról beszélni. Nincs, ki kell találni. A választások után az ellenzéki pártokon belül a fiatalabbak próbáltak egy fiatalabb vonalat létrehozni, egy új szárnyat, de ez a román nép szemében még nagyobb bűn. „Nem tartanak össze!” „Széthúznak!” „Ugye, hogy igaza volt a Frontnak? Ezek anarchiát csinálnak!” – Hihetetlenül be lehet csapni a népet. Folyton azon törjük a fejünket, hogy lehetne egy erős ellenzéket létrehozni. Végül is van egy olyan ígéret – persze csak ígéret –, hogy két év múlva megint választás lesz Romániában. A Parlamentben olyan többségben van a Front, hogy most már nekik maguknak is kellemetlen, olyan átlátszó az egész.

De hát a pártok között még taktikai együttműködés sem nagyon képzelhető el, senki nem akar lemondani a maga vezetői szerepéről. Mindegyik elzárkózik az elit értelmiségtől, még azt sem fogadják el, hogy valamiféle feet back-ként figyelembe vegyék.

Valami mozgalmat akarunk, mert Romániában inkább ezt lehet, a pártoktól elzárkózik a nép. Valami liberális, pro-Európa mozgalmat, és nem a nemzetiségekre épülőt. Az RMDSZ jó része is ide tudna tartozni. De ehhez kell még egy kis idő. Olyan független személyiségekre van szükség, akikben hinni lehet, akik kompetensek, és vállalják is. A Temesvári Kiáltvány hasonló platformot próbált létrehozni, kollektív tagokkal, belépett az RMDSZ, a MADISZ, szakszervezetek, de a magyarsággal együtt összesen két és fél millió ember fog össze. Ez nem elég. Elölről kell kezdeni.

Ökológiai, társadalmi problémákat kell a középpontba állítani, akciókat, mert mihelyt politikáról van szó, elzárkózik a nép. Szeretnék egy román nyelvű lapot csinálni, amely az oppozíciót képviseli.

Beszélő: Az európaiság jelszava Romániában is olyan általánosan vonzó?

Smaranda Enache: Mindenki használja nálunk is a Fronttól a Parasztpártig, csak a Vatra nem, sőt, ellene van. Ki is mondja. „Az országot nem fogjuk eladni!” „Új internacionalizmust a proletár internacionalizmus helyett!” – Ezzel próbálják lejáratni az európai orientációt a volt kommunisták és szekusok. De különben is van egy ilyen pánromán, rétoromán áramlat, egy ilyen romantika. Igazából a nép azt sem tudja, hogy mi az az Európa, mert soha nem utazott, nem ismer semmit.

Nem csak magyarellenesség van, hanem cigányellenesség, van antiszemitizmus, és ezt mind körülbelül ugyanaz a csoport szidta. Ez a Vatra körüli, igen veszélyes társaság egyfolytában provokál: amint a helyzet kicsit megnyugszik, összehívnak egy nagygyűlést, lehetőleg Marosvásárhelyen. És persze az egyszerű kisebbségi embereknek, akik munka után bemennek egy vendéglőbe és megittak valamit, felmegy a pumpájuk, és rögtön eszükbe jut, hogy menjünk, szervezzünk egy ellentüntetést. Bármelyik percben újra bekövetkezhet az etnikai összecsapás.

Beszélő: A rendelkezésre álló videofelvételből egyértelműen kiderül, hogy a románoknak akkor, márciusban pénzt ígértek…

Smaranda Enache: Igen, ezt mi is így tudjuk. Neveket is ismerünk, hogy kik szervezték, Kincses Előd be is mondta a Szabad Európa Rádióban. Ügyvédek, bírósági emberek, a régi nómenklatúra tagjai. Ott voltak a Görgény völgyében már egy héttel korábban. Azt a románt, akit – a videofelvételen is látszik – könyörtelenül rúgták és ütötték, miután elesett; most felkereste a kórházban a bukaresti magyar televízió is. Iliescu is meglátogatta, mikor Sütő András hazajött. A magyar tévéadásnak elmondta, hogy a falujában a pap már egy héttel korábban szólt: ha meghúzza a harangot, készüljenek, mert menni kell Marosvásárhelyre. Szerintem ezeket a román parasztokat nem fogják tudni másodszor is behúzni a csőbe. Ezek az emberek abból éltek, hogy fát vittek az erdőből a környékbeli magyar falvakba és eladták. Most nehéz helyzetbe kerültek. Talán – úgy hallom – megint megindult ez a fajta kereskedelem. A román falu száz éve a magyar faluba jár, közösen érzik magukat veszélyeztetve. Ezek a kis érdekek bizonyos közös ellenállást is kiépítenek.

Beszélő: A Vatra csak Erdélyben működik?

Smaranda Enache: Igen. Egy pár ideológusuk él Bukarestben is. De Erdélyben sem olyan erősek már. A legutóbbi gyűlésükön a Sportcsarnokban összegyűlt ugyan 3000 ember, de szerintük Marosvásárhelyen 70 ezer román él. És nem mentek ezek a Sportcsarnok elé hogy tapsoljanak! Az emberek megunták őket. Kiabálnak, mondják ugyanazokat a szövegeket, és nem nyújtanak semmit a világon. Viszont az RMDSZ-nek van elképzelése a gazdaságról is.

Beszélő: Bántják-e Önt mostanában?

Smaranda Enache: Elég sok problémám volt a nézeteimmel, korábban halállal fenyegettek, telefonokat kaptam, és nemcsak én, hanem mások is, akiknek Enache a családneve. A helyi lap, a Vatra egyik szócsöve, minden héten legalább egyszer megemlít. Jó társaságban. Tőkés Lászlóval kezdik, aztán jön Doina Cornea, akit egyébként Doina Juhásznak neveznek. Ugyanis a férjének, aki román, nem is tud magyarul, Juhász a neve. De elég valakit Juhásznak emlegetni, és már meg is van a negatív asszociáció. A sor végén engem említenek.

–szeg–efhá–lt–

• Külföld