Skip to main content

Az „egyszerű-nagyszerű” emberekről

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Ez még anno, az átkos Kádár-korszak elvirágzásának éveiben történt. Ha emlékeim nem csalnak, „minden magyarok János bácsija” mondta egy üzemlátogatás során (a helyszín tökéletesen mellékes) a következő veretes mondatot: „Egyszerű emberek (pedig) nincsenek, csak nagyszerű emberek vannak.” Figyelemre méltó megállapítás, de az első pillanatban nyilvánvaló álbölcsességen kívül ennél messzebb mutató tanulsággal is szolgál. Véleményem szerint ugyanis ebben az egy „megfellebbezhetetlen axiómában” benne van egész mostani kilátástalanságunk, annak mintegy alapkövét képezi. Mert miről is van szó? Mit akart tudatosítani a jó öreg hallgatóságában a maga egyszerű (talán túl egyszerű?) módján? Nem kevesebbet mint a következőket. Emberek, Ti vagytok a mi nagyszerű társadalmunk tartópillérei, az egyenlők(nél is egyenlőbbek) társadalmának tipikus polgárai. Aki egy kicsit is kilóg az átlagból (no nem hatalom, befolyás, elvtelenség stb. terén) intellektuálisan, szellemi tőke, tisztánlátás vonatkozásában, az megnézheti magát (meg is nézhette)! Maradjatok Ti csak olyan egyszerűek, amilyenek vagytok (amilyen nekünk éppen megfelel). Fölösleges dolog önképzéssel sanyargatnotok magatokat, hogy ennek az ideális egyszerűségnek az állapota megszűnjön (egyéb képzés amúgy sem fenyegette ezt) legyetek büszkék reá, hogy Ti alkotjátok a nagy átlagot. Pontosan ez a szemlélet – mely az egész bő 40 éves időszakban uralkodott – juttatott bennünket oda ahol vagyunk. A középszer, az igénytelenség, az önbecsülés hiánya mind ebből az ideológiából sarjad.

Ismerek egy másik embert is, aki szintén egyszerűen, maníroktól mentesen fejezi ki magát.

(Bár ha jobban belegondolok, mindez a „nagy előd”-re nem volt igazán jellemző. Emlékezhetünk fonetikai hibáira, ahogy olyan „szabatosan” ejtette ki például a tudhatjuk, láthatjuk szavakat. Mi ez, ha nem modorosság, talán tudatlanság?!)

Ez az ember másként akar hatni hallgatóságára, és nem azért, mert nem telik neki fennkölt kifejezésekre, szóvirágokra.

Íróember lévén csokrétákat köthetne. Nála spontán, a lényéből fakadóan adódik az egyszerűség, ez a nem hivalkodó, jó értelemben vett egyszerűség.

(MTI hír: „Göncz Árpád a Magyar Köztársaságelnöke.”)

Elindultunk felfelé…!














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon