(Gadó)

Nyomtatóbarát változat

„Megkezdődött az összehangolt támadás a magyar sajtóban az SZDSZ, az MSZP stb. részéről a fakultatív hitoktatás bevezetése ellen. A megfelelően orientált pártok és kapcsolt társadalmi szerveik, valamint különböző elnevezésű csoportjaik hitoktatás elleni támadása feleleveníti az 1946–1952 közötti sztálinista egyházüldözésnél alkalmazott teljes frazeológiát, a tények teljes meghamisításától kezdve a félretájékoztatás minden fogását felvonultató manipulációig bezáróan.”

Azok a csúnya liberálisok

Ennyi a napihírek módján lapba tördelt kis közlemény a Mozdul a föld című katolikus időszaki lap ez évi június–júliusi számában. Hozzá bizonyíték semmi, ténybeli példa semmi, de azért nagyon tárgyilagosnak hat…

A Görögkatolikus Szemle című egyházi kiadvány (1990. júniusi szám) kevésbé fukarkodik a szóval, amikor az iskolai hittan órarendbe iktatása ellen tiltakozókat „leplezi le”. Szaplonczay György, a Hittan című cikk szerzője sem közöl tényeket, de tények nélkül is el tudja ítélni – nos, kiket? Hát persze, hogy a szabad demokratákat.

„Kik a Szabad Demokraták, s mit akarnak?” – teszi fel a kérdést (Lenin után szabadon) Szaplonczay úr, és meg is válaszolja: „Liberalizmust, azaz szabadelvűséget hirdetnek. Mihelyt kereszténységről, egyházról, hitoktatásról, egyházi ingatlanokról hallanak, nyomban fasizmust, klerikális uralmat, antiszemitizmust kiáltanak világgá.”

A cikkírót nem zavarja, hogy állítását egyetlen dokumentummal vagy idézettel sem tudja alátámasztani. Úgy tűnik, bizonyos benne, hogy nyájas olvasója nem is igényel holmi bizonyítékokat, utóvégre azért hívő, hogy higgyen.

„A hittan ellen támadók egy része a régi rendszer egyház- és vallásellenességét akarja folytatni…” – írja tizennyolc lelkipásztor az Új Térkép című dunántúli hetilapnak elküldött nyílt levélben (Új Térkép, aug. 8.). „Az SZDSZ és a FIDESZ országgyűlési képviselői miért nem a választások előtt hirdették, hogy pártjuknak mi a véleménye a hitoktatásról… Elég hamar kibújt a zsákjukból a sarló és a kalapács!”

Hitoktatás elleni, „burkoltan vallásellenes” kampány miatt panaszkodik a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) az iskolai hittanoktatásról közzétett nyilatkozata is (Ring, aug. 8.). Ez természetesen szintén az SZDSZ-t és a FIDESZ-t vádolja az állítólagos kampány vezetésével, sőt meg is toldja a vádat azzal, hogy „az említett pártok ateista liberális körei” fenyegetésektől sem visszariadva kétségbe vonják az egyházi iskolák jogosultságát. Kik, mikor, hol tették ezt? – a nyilatkozatból nem derül ki.

A KÉSZ nyilatkozata finomabban fogalmaz, mint a tizennyolc lelkipásztor, amikor a szabad demokraták és a kommunisták lelki rokonságára kerül a szó. Mindössze annyit állít, hogy a „hitoktatás-ellenes, a vallás közéleti és kulturális szerepét lebecsülő, diszkrimináló” állásfoglalás „ugyanazokból az ideológiai gyökerekből táplálkozik”, mint a sztálinista-ateista egyház- és vallásellenesség. A nyilatkozat meglepő végkövetkeztetése: a liberálisok „hittanellenes javaslata” sérti az Emberi Jogok Nyilatkozatában rögzített alapelveket.

A liberalizmus fogafehérje

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége azt állítja, hogy veszélyesen megélénkültek a vallásellenes törekvések, a bevezetőben idézett katolikus orgánum összehangolt támadást emleget. Nekünk mégis az az érzésünk, hogy ha egyáltalán kitapintható valamiféle összehangolt akció a hitoktatással kapcsolatban, akkor az éppenséggel nem a liberális politikai erők oldaláról indult el, hanem sokkal inkább ezen erők – köztük a szabad demokraták – ellen folyik.

Bár nem zárjuk ki, hogy a tizennyolc lelkész levele vagy a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének nyilatkozata sokakban élő félreértéseknek és őszinte aggodalmaknak is hangot ad, mégis nehéz feltételeznünk, hogy ez a két dokumentum, valamint az itt citált vagy nem citált számos más megnyilatkozás a puszta véletlen folytán jelent meg nagyjából azonos időben, követ nagyjából azonos gondolatmenetet, hangoztat azonos (bizonyítatlan) vádakat és von le hasonló következtetéseket. (A lelkészek levele és a KÉSZ állásfoglalása egyaránt hangsúlyozza például, hogy a „vallásellenes kampány” külpolitikai kárt okozhat az országnak a kereszténydemokrata kormányok vezette államokkal és a Vatikánnal fenntartott viszonyunkban.)

Fel kell figyelnünk arra is, hogyan támadják az említett megnyilatkozások a liberalizmust általában. A KÉSZ az ateista liberálisok fenyegetőzéseit emlegeti, a lelkészek levele úgy fogalmaz, hogy az SZDSZ és a FIDESZ „csak addig liberálisok, amíg a kereszténység igényeivel nem találkoznak” (vagyis: a liberalizmus keresztényellenes…). A leggorombábban a Görögkatolikus szemle cikkírója beszél. Szerinte a liberalizmus „tetszetős szólamokat hangoztat…: mindent szabad… Szabad a pornográfia és az erkölcstelenség minden fajtája.” Majd így folytatja. „Mi örülünk annak, hogy a liberalizmus végre nyíltan kimutatta foga fehérét vallás-, egyházellenes álláspontját. Egyszer meg tudta téveszteni a keresztény embereket is a hangoskodás. Az országgyűlési választásokon sok félrevezetett becsületes ember is rájuk adta szavazatát, de a közelgő helyhatósági választásokon már végre a saját keresztény világnézetünk szerint kell döntenünk.”

Helyben vagyunk hát. Lehet, hogy nem is annyira a (senkitől sem fenyegetett) hit és vallásgyakorlás védelmében szólal meg ez a meglehetősen jól vezényelt kórus? Lehet, hogy a FIDESZ és az SZDSZ közel másfél millió „félrevezetett” szavazóját igyekszik máshová átterelni? Vagy a képviselőválasztástól távol maradó sok százezer, választópolgárt törekszik megfelelő szavazásra serkenteni a „kommunizmussal eszmeileg rokon”, „hit- és vallásellenes” liberalizmus rémképének fölfestésével?

Hogy a hitoktatás és a vallás örvén politikáról van szó, azt a KÉSZ nyilatkozatának utolsó két mondata is valószínűsíti. „Nem kell hozzá jóstehetség – írják –, úgy véljük, mindez sokak előtt keresztényellenességnek tűnik, s könnyen felszíthatja a kialudni látszó antiszemitizmus parazsát.” Ha csak kicsit is rosszhiszeműek akarnánk lenni, úgy ezt az emberbaráti intelmet akár fenyegetésnek is értelmezhetnek… De ha jóhiszeműek maradunk is, meg kell kérdeznünk: miféle logika kapcsolja e kérdéskörhöz a zsidóságot? Csak nem azoknak a titkos uszítóknak a logikája, akik már a parlamenti választási kampány idején zsidó pártnak híresztelték el a Szabad Demokraták Szövetségét? Egyszer nyílt uszítás, máskor burkolt célzás, de a tanulság mindenkor világos: ne szavazzatok a szabad demokratákra.

• Hátsó oldal