Skip to main content

A központ szíve

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
– Anyák napja, 1949 –


„Az ünnepség lefolyása:

A rádió zenés ébresztővel köszönti az anyákat. A helyi szervezetek kinyitják az ablakaikat, hogy a rádió a községben visszhangozzék.

Minden úttörő átadja reggel a központtól kapott szívet édesanyjának.

Délelőtt az úttörők énekelve járják a várost, az őrshöz tartozó gyermekek anyjának otthonában egy szál virágot adnak át.

Az iskolában a szülőket az úttörők sorfala várja, helyre vezeti őket. Az úttörők vezetője üdvözli a szülőket, a Himnuszt eléneklik.

Az igazgató üdvözli az anyákat központi vezérfonal alapján, fogadalmat mond el.

Gyermekek műsora után az úttörőszervezet megajándékozza a szülői munkaközösség szervezetét.

Az ünnepély végén minden gyermek megajándékozza az édesanyját.

A katonaság térzenét szolgáltat.

Jelmondatok:

1. Harccal és nem könnyel védjük a békét.
2. Az igazi hazaszeretet példaképe a szovjet anya.
3. A magyar anyák a Népfront harcos erői.
4. A békéért tanulunk, dolgozunk, s ha kell, harcolunk.
5. Éljenek az anyák, a béke erői.
6. Éljen az anyák harcos összefogása a békéért.”

Szakszervezetek Központi Levéltára, Pedagógus 263. dosszié





























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon