Skip to main content

A bécsi főpolgármester megkísértése

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Helmut Zilk látogatása – SZDSZ-es szemmel

Zilk urat, Bécs szociáldemokrata főpolgármesterét májusban Kis János, az SZDSZ elnöke hívta meg Budapestre. A látogatásra október 10-én került sor, Demszky Gábor budapesti választási kampányának csúcspontján.

A bécsi vendégnek különrepülőgépével eredetileg fél egykor kellett volna Budapestre érkeznie. Az utolsó pillanatban azonban háromnegyed tízre helyezték át az érkezés időpontját, mert kiderült, az osztrák politikus Antall József miniszterelnökkel is találkozni fog.

A repülőtéren, néhány perccel a vendéglátó Demszky után, népes MDF-küldöttség jelent meg, Barsiné Pataky Etelka és Bethlen István vezetésével. Velük volt Hargitay Péter, magyar származású svájci üzletember is, egy budapesti beruházási tanácsadó cég tulajdonosa, az MDF odaadó támogatója. Hargitay úr házigazdaként lépett fel, és különböző leveleket lobogtatva magyarázni kezdte, mi lesz Zilk úr programja a továbbiakban. Demszky lovagiasan felajánlotta ellenfelének: kísérje ő a vendéget a kormány kocsiján a Parlamentbe. Így is történt.

A bécsi vendég a tervezett 50 perc helyett egy és negyed órát töltött a Parlamentben, mert – mint utóbb kiderült – a miniszterelnöki fogadás után még körbevitték az épületben. Fél egykor végre megkezdődhetett az ebéd a 100 éves étteremben. A terv szerint két órakor tv-interjúnak, majd városnéző sétának kellett következnie a Váci utcában, a Köröndnél és Demszky Gábor képviselői választókerületében, az Erzsébetvárosban. Háromnegyed kettőkor azonban, éppen az ebéd befejezése előtt, ismét megjelent a kormány protokollosztályának (a repülőtérről már ismerős) megbízottja és kissé zavartan tudatta, a miniszterelnöki titkárságtól azt az utasítást kapta, hogy a lehető legrövidebb idő alatt vigye át a bécsi főpolgármestert az MDF Bem téri székházába. A protokollmegbízottal a kissé már ingerült Zilk helyett titkárságának vezetője, dr. Scholz úr tárgyalt. A vendégek elhárították a váratlan meghívást. Ezután már az eredeti program szerint zajlott le a látogatás. Demszky Gábor fél hétkor a repülőtéren búcsúzott el vendégétől, aki egy kétnapos rendezvénysorozatra hívta meg Bécsbe. A főpolgármester-jelölt megígérte, megválasztása esetén első hivatalos útja Bécsbe vezet.

(Meg nem erősített szóbeszédek) A budapesti látogatás előtt Zilk munkatársait telefonokkal árasztották el. Két dolgot állítottak: az SZDSZ szélsőjobboldali párt, a magyar neonácik gyülekezete, Demszky ellenben rejtett marxista, bolsevik és bűnöző.

Szerencsére Zilk úrnak lehetnek más informátorai is, mint azok a politikai és üzleti körök, amelyek, ha a szóbeszéd igaz, úgy látszik, nagyon érdekeltek lettek volna az MDF budapesti győzelmében.

A látogatást végül sem a bécsi „előkészítés”, sem a budapesti közjáték nem zavarta meg.

A Zilk-látogatás igaz története
Beszélgetés Bethlen Istvánnal

– Képviselő úr, Helmut Zilk bécsi főpolgármester Demszky Gábor vendégeként látogatott Budapestre, a repülőtérről mégis az MDF-es főpolgármester-jelölt, Barsiné Pataky Etelka társaságában érkezett meg a Parlamenthez. Hogyan történt ez?

– Kezdjük a legelején. Helmut Zilk, Bécs főpolgármestere, Demszky Gábor, az SZDSZ akkori budapesti főpolgármester-jelöltje meghívására érkezett Budapestre. Zilk úr személyes levélben előzőleg jelezte – ez a levél a kezemben volt, én magam láttam, el tudom mondani szóról szóra a szövegét –, ebben a személyes levélben kérte Antall József magyar miniszterelnököt, hogy örülne, ha budapesti látogatása során felkereshetné a két országot érintő, de különösen az esetleges Bécs–Budapest kiállítással kapcsolatos kérdéseket megbeszélendő. Így érkezett meg a repülőtérre, ahol nemcsak Demszky Gábor és az SZDSZ-képviselők köszöntötték, hanem a miniszterelnökségről a megfelelő képviselő és a Magyar Demokrata Fórum akkori budapesti főpolgármester-jelöltje is, Barsiné Pataky Etelka. Azért térek ki ezekre a dolgokra, mert tudomásom van róla, hogy a választási hadjárat során nagyon sokan másképp állították be. A világ legtermészetesebb dolga volt, hogy Zilk urat teljesen egyedül hagytuk a repülőtéren Demszky Gáborral és a kíséretében lévő SZDSZ-képviselőkkel. Mi külön foglaltunk helyet a miniszterelnökség munkatársaival, az osztrák nagykövettel és Barsiné Pataky Etelkával.

– Váratlan volt Demszky Gábor számára, hogy a másik főpolgármester-jelölt is ott van a repülőtéren?


– Demszky Gábornak teljesen váratlan volt. Tett is ezzel kapcsolatban megjegyzést, Zilk úr számára viszont nem volt váratlan, ő nagyon jól tudta, hogy nemcsak a protokoll fog rá várni, hanem Barsiné Pataky Etelka is. Amikor elérkezett az ideje annak, hogy el kellett indulni a Parlamentbe, hogy 11 órára pontosan odaérjenek, akkor foglalt helyet dr. Zilk a kiküldött miniszterelnökségi autóban. Egy másik kocsiban Demszky Gábor is elkísérte őket a Parlamentig. Ezt azért mondtam el ilyen részletesen, mert hallottam már olyat is, hogy emberrablás történt volna. Amikor dr. Zilk megtekintette a Parlamentet, külön kérésére, saját kérésére, megemlítette, hogy 12 órakor Demszky Gáborral és az SZDSZ más képviselőivel a 100 éves étteremben ebédel. Tudtuk, hogy régóta terveztek egy hajókirándulást is. Ez volt az első alkalom, hogy Bécs főpolgármestere meglátogatja Magyarországot, a már szabad Magyarországot. Akkor merült fel, hogy ha Zilk lehetőséget látna arra, hogy az ebéd és a hajó között bejöjjön az MDF Bem téri székházába, átnyújthatnánk neki mint bécsi főpolgármesternek az ötvenhatos emlékérmünket, amellyel szerettük volna kifejezésre juttatni óriási hálánkat Bécs városának mindazért, amit 1956-ban a magyar felkelőkért, a magyar menekültekért, egyáltalán Magyarországért tett. Arról volt szó, hogy maximum negyedóra, mert tudtuk, hogy előtte is és utána is megbeszélt programjai vannak. Aztán kaptuk a telefont, hogy mégsem. Ez az, amit tudok, és hadd mondjam el, hogy kezdettől a végéig és mindenütt ott voltam.

– Zilk úr tudott erről a tervezett kitérőről?


– Persze. Spontán ötlet volt, itt a magyar parlamentben, amikor az ’56-os dolgokról kezdtünk beszélgetni, a közös osztrák–magyar történelemről, akkor kérdeztük meg, hogy lehetséges-e, hogy egy negyedórára az ebéd és a hajókirándulás között ellátogasson hozzánk.

– Végül miért nem nyílt mód a látogatásra?

– Azt mi nem tudjuk. Mi csak egy telefont kaptunk a 100 évesből, hogy dr. Helmut Zilk és dr. Scholz urak nem látnak lehetőséget erre a rövid kitérőre az ebéd és a hajókirándulás között. Ezt mi sajnálattal, de természetesen tudomásul vettük.

– Hargitay úr is részt vett a repülőtéri fogadáson. Ki ő, és hogy került oda?

– Hargitay Péter egy második generációs, Svájcban élő s magát nemcsak hogy magyarnak tartó, hanem valóban kitűnő magyar. Van egy óriási, nemzetközi jelentőségű ügynöksége, nagyon erősen összedolgozik Béccsel, és hosszú-hosszú idő óta mély baráti viszony van közte és dr. Helmut Zilk bécsi főpolgármester között. A repülőtéren, mint Zilk úr régi jó ismerőse jelent meg.

– Köszönöm a beszélgetést.







































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon