Skip to main content

Fegyelmezett mulasztás

Vissza a főcikkhez →


Orbán Viktor (Fidesz): „…a kormány hazudott.”

Inotay Ferenc (KDNP): Orbán Viktor képviselőtársunknak volt egy kifejezése, amelyet Torgyán képviselő úr kifogásolt. Kérem, erre azt kell mondanom, hogy nem azt kell nézni, hogy mit mondanak, hanem azt, hogy ki. (Taps a jobb oldalon.) Sajnálattal kell megállapítanom, hogy kedves képviselőtársunknak… a szókincse nem európai, hanem bukaresti. (Taps a jobb oldaton és középen.)

A Házbizottság határozata és a pártok mértéktartása, amely – helyesen – korlátozta a napirend előtti felszólalások számát, lehetetlenné tette, hogy Inotay Ferenc urat az ülésteremben felvilágosítsák: Bukarest is Európában van. A hallgatás Bukarestben, de Brüsszelben is beleegyezésnek vétetik. Az ilyesmit Marosvásárhelyen szokták leverni a magyarokon. Szólni illett volna mindenekelőtt a Külügyminisztérium jelen lévő két vezetőjének vagy bármelyik párt frakcióvezetőjének.

A szabadelvű ellenzékieknek különösképpen.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon