Skip to main content

Magyarország

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Új rendszert kell kiépíteni
Parlamenti ellenzék – nálunk és más nemzeteknél


Magyarországon a parlamenten belüli demokráciát nem védik meggyökeresedett szokások, és egyelőre nincsenek korszerű jogszabályok sem. Most, amikor az erős ellenzék erős kormánykoalícóval áll szemben, különösen fontos, hogy a hiányzó szokásrendet a pártok ésszerű megegyezésekkel helyettesítsék. Nyilvánvalóan nem fogadható el, hogy a többségi pártok minden parlamenti tisztséget maguk között osszanak el. Kiegyensúlyozott parlamenti viszonyok akkor jönnek létre, ha a Ház elnökét a legerősebb párt jelöli, az alelnököket sorrendben a második, a harmadik, a negyedik párt (lásd erről Beszélő, március 15., 8. old.). Az SZDSZ-t, amely a mandátumok 24%-át kapta meg, ilyen arányban illetnék meg helyek a parlamenti bizottságokban is. Ha tíz bizottság működik, két vagy három bizottságban az elnöki tisztség ugyancsak a legnagyobb ellenzéki pártot illeti. Az elkészítendő ügyrendnek kell biztosítania, hogy a törvény-előkészítés írásos anyagait időben megkapja az ellenzék is, hogy rendelkezzék a hozzászólás, az indítványozás jogával.

Három kérdés Tölgyessy Péterhez az új parlamentről

Jelenleg a sarkalatos törvények – lényegében az összes alapvető törvény – elfogadásához kétharmados többség kell. Külföldön általában nincsenek ilyen szigorú szabályok. Antall József, az MDF elnöke, még a választás második fordulója előtt azt mondta, a kétharmados szabályt meg kell változtatni, különben a parlament működésképtelen lesz. E szabály híján viszont a többség korlátozás nélkül érvényesítheti az akaratát az ellenzékkel szemben.

T. P.: A hamarosan összeülő parlamentnek nem egyszerűen törvényhozás a feladata. Új rendszert kell kiépítenie. Az új rendszer alaptörvényeit igen széles társadalmi konszenzussal kell elfogadni – ez kellőképpen indokolja, hogy a kétharmados szabály maradjon meg. Így az alapvető törvényeket a kormánypártok és az ellenzék együttesen fogják kimunkálni.

Milyen bizottságokra volna szükség az új parlamentben?

T. P.: A jelenleginél kevesebbre. Elsősorban a klasszikus bizottságokra: jogi, költségvetési bizottságra, egy védelmi bizottságra, amely esetleg a rendőrség ügyeivel is foglalkozna. A gazdasági kérdések megtárgyalásához valószínűleg elég egy bizottság, nem kell feltétlenül különválasztani az ipari, mezőgazdasági bizottságot. Egy bizottság foglalkozhat az egészségügy és a szociálpolitika, egy további a kultúra és az oktatás kérdéseivel. Nyilvánvalóan szükség van egy ad hoc bizottságra is.

A kampány során sok képviselő fogadkozott, hogy a parlamentben csak a választók érdekeire lesz tekintettel, és a nemzet ügyeiben mindenkor kizárólag a lelkiismeretére hallgat. Sok képviselő egyenesen sértésnek érzi, hogy alávesse magát holmi pártfegyelemnek.

T. P.: Hallgassanak a képviselők a lelkiismeretükre, de törekedjenek arra hogy a frakción belül közös álláspontot alakítsanak ki. Az olasz parlamentben a szavazás régebben többnyire titkos volt, azokat, akik a pártjuk ellenére szavaztak, lesipuskásnak nevezték. Túl sok ilyen eset volt, ezért megváltoztatták az ügyrendet; a kényes kérdéseknél a szavazás általában nyílt, a képviselőnek vállalnia kell, ha esetleg az ő ellenszavazatán bukik meg a pártja törvényjavaslata.
















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon