Skip to main content

Gazdaságpolitikai érvek

Vissza a főcikkhez →


Békesi László 1991. április 18-ától volt a Fotex igazgatótanácsának tagja. Pontosan egy évvel korábban (l. HVG, 1994. okt. 29.), 1990. április 18-án engedélyezte – még pénzügyminiszterként – hogy a Blackburn International Inc. Panama – a fotexes Várszegi Gábor cége – Blackburn International Casino Kft. néven, 2 millió dollár törzstőkével, játékkaszinó üzemeltetésének céljából gazdasági társaságot alapítson. A Bodnár György vezette kft. 1991 júniusában kapott engedélyt arra, hogy a Las Vegas kaszinót az Atrium Hyatt Hotelban működtesse. Békesi László ekkor már társtulajdonosa és felügyelőbizottsági tagja volt Bodnár György nyomdaipari cégének is.

1991 tavaszán Békesi László 22 ponton indítványozta A szerencsejátékok szervezéséről szóló törvényjavaslat módosítását. Indítványai egytől egyig racionálisak voltak, indokolásuk meggyőző. Többségüket – részben eredeti szövegezésükkel, részben kissé továbbmódosítva – el is fogadták.

Az indítványok egyik csoportja a szerencsejáték-szervezőkre kiróható játékadó csökkentését ajánlotta – a koncessziós díj egyidejű felemelése mellett. A nyereségadó és a játékadó, továbbá az ötévenként kötelező gépcsere révén minden pénznyerő automata ráfizetéses lenne: az effajta „gazdasági” szabályozásnál ésszerűbb betiltani a pénznyerők működtetését – írta javaslata indokolásában a képviselő. A kormány és az Országgyűlés elfogadta az érvelést, a gépek játékadóját 60-ról 40 százalékra, a sorsolásos játékokét 20-ról 10 százalékra mérsékelték, a nyerőgépek koncessziós díját viszont a Békesi által javasoltnál nagyobb mértékben emelték fel. Egyértelműen jól jártak a pénznyerőket is működtető játékkaszinó-tulajdonosok. Nekik a Békesi-javaslat nyomán, a törvény értelmében egyáltalán nem kell koncessziós díjat fizetniük a kaszinóban felállított nyerőgépek után.

A volt pénzügyminiszter indítványára törölték a törvényből azt a korlátozást, hogy játékkaszinóra megyénként legfeljebb négy koncesszió adható ki, azaz a Balaton melletti megyékben ugyanannyi, mint pl. Szabolcsban. Az efféle önkényes, a piaci viszonyokba beleavatkozó szabályok helyett – érvelt Békesi, sikerrel – magas koncessziós díjakkal (1 millió dollár, illetve 70 millió forint) kell a kispénzű, kalandor vállalkozókat elriasztani a szerencsejáték-üzlettől. A már engedéllyel rendelkezők működésének biztonságát szolgálta az a javaslat is, hogy a törvény hatálybalépése előtt kiadott engedélyeket, ha az engedélyes a koncessziós díjat befizette, ne 1996, hanem 2000. december 31-ig hosszabbítsák meg.

A legfontosabb Békesi-javaslat – ezt a kormány és az Országgyűlés végül nem fogadta el – a forintos kaszinók tervezett engedélyezésének elutasítása volt. „A forintban játszó játékkaszinó engedélyezése alapvetően sérti az ország devizagazdálkodási érdekeit” – fejtegette a gazdaságpolitikus. „Némi leegyszerűsítéssel az is állítható – tette hozzá zárójelben –, hogy forintos kaszinó esetében senki sem fog Magyarországon devizás kaszinóban játszani.”

Ez a fenyegető jóslat nem bizonyult megalapozottnak. A devizás vendégeket fogadó Las Vegas ma is működik.

Annak ellenére, hogy a forintos konkurenciát a törvényhozás nem iktatta ki. Pedig a gazdaságpolitikai érvek ezúttal is meggyőzőek voltak.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon