Skip to main content

Mit nem szabad az amerikai törvényhozóknak?

Vissza a főcikkhez →


Alighanem az Egyesült Államok törvényhozóira vonatkoznak a világ legszigorúbb összeférhetetlenségi szabályai. E szabályok messzemenően korlátozzák a szenátorok és képviselők kongresszuson kívüli tevékenységének terjedelmét és jellegét, valamint – és ennek van igazán foga – azt az összeget, amelyet egy törvényhozó kongresszusi tiszteletdíjához hozzákereshet. A képviselők évi mellékkeresete nem haladhatja meg évi alaptiszteletdíjuk tizenöt százalékát. Ez az összeg 1992-ben szűk húszezer dollárra rúgott, amit hamburgersütéssel is meg lehet keresni. (A képviselői alaptiszteletdíj körülbelül egy egyetemi tanár fizetésének kétszerese.)

Az amerikai törvényhozók zsíros igazgatótanácsi állásokat már csak e szabály miatt sem tudnak betölteni. De egyébként is tilos nekik cégeknek, korporációknak ellenszolgáltatás fejében munkát végezni, szolgálatokat tenni, vagy akár csak megengedni, hogy nevüket használják. Az összeférhetetlenségi szabályok kijátszása nemcsak politikai, hanem bizonyos esetekben súlyos büntetőjogi következményekkel is járhat.

A szigort a Képviselőház Kétpárti Etikai Munkacsoportjának 1991-es jelentése szerint több megfontolás is indokolja. Először is a törvényhozók nagymértékű külső elfoglaltsága nem egyeztethető össze azzal a felfogással, hogy teljes állásban szolgálják a közjót. Másodszor, nem szabad olyan helyzetbe kerülniük, hogy választaniuk kelljen a közérdek és magánmegbízóik érdekei között. A polgárok bizalmának megtartása érdekében még a látszatát is el kell kerülni annak, hogy ilyen konfliktus előfordulhat. Harmadszor pedig megengedhetetlen, hogy egy törvényhozó befolyását és tekintélyét személyes meggazdagodása céljából használja fel. A törvényhozók külső szervezeteknek nem lehetnek alkalmazottai, de tulajdonosai vagy részesei igen. Érdekkonfliktusok ebből is származhatnak, de vagyonuk elajándékozására mégsem lehet kötelezni a törvényhozókat. A vagyonbevallás viszont előírás, így az esetleg felmerülő érdekkonfliktus nem marad rejtve. Ha szükségesnek látszik, a képviselőt arra is kötelezhetik, hogy a személyes érdekeit érintő szavazásokról maradjon távol.

A törvényhozók megbízásuk lejárta után sem szabadulnak meg azonnal minden korlátozástól. Munkavállalási és üzleti szabadságuk bizonyos fokú korlátozását a törvényhozók rokonainak is el kell szenvedniük.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon