Skip to main content

Végzetes egybeesés, avagy a vándorló tetemek

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Reform január 25-i száma tömegkivégzés áldozatainak a képét közli. A cikk, amelyet a két felvétel illusztrál, Tito partizánseregének 1944–45-ös rémtetteiről, a vajdasági magyarok ezreinek legyilkolásáról szól. Ugyanezek a holttesek láthatók az Így történt című fotóalbumban, amely a régi Magyar Hírlap kiadásában jelent meg 1935 körül. A Reform azt sugallja – bár a képekhez nincs szöveg –, hogy minden áldozat: magyar. A liberális lap kiadványa szerint ellenben az egyik képen antikommunisták által kivégzett kommunisták, a másikon kommunisták által kivégzett antikommunisták sorakoznak.

Jugoszláviában különösen véres, különösen iszonyatos volt a II. világháború. A horvát fasiszták zsidókat és szerbeket öltek halomra, a magyar csendőrök zsidókat és szerbeket gyilkoltak, a szerb kommunisták szerb királypártiakat, horvátokat, magyarokat öltek. Ma, amikor Jugoszlávia egy bármikor kirobbanható polgárháború feszültségében él, amikor Belgrád azzal vádolja Magyarországot, hogy fegyvereket szállít a horvát szeparatistáknak, és a magyar kormány nem tud meggyőzően védekezni, azaz amikor ismétlődni látszik a történelem, különösen szorongató a majd ötven évvel ezelőtti öldöklésekre gondolni. Nem számított már se nemzetiség, se pártállás, se vallás: az emberekből gyilkosok, a gyilkosokból áldozatok, az áldozatokból ismét gyilkosok lettek. Végül pedig mindenkiből megcsonkított, összefagyott holttest, mint ezeken a képeken – akár orosz volt, akár zsidó, akár szerb, akár magyar…




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon