Skip to main content

Beszélő hetilap, 6. szám, Évfolyam 3, Szám 6

(Kálmán C. György): Lehetséges világok

(Teplán Ervin) - A Szerk.: [Olvasói hozzászólás és szerkesztőségi válasz]

–t [Solt Ottilia]: Permanens békés átalakulás

Kis János: Az elit megmaradásának elvéről

Tardos Márton: Szeressük a privatizációt!

efhá–lt–szeg [F. Havas Gábor–Solt Ottilia–Kőszeg Ferenc]: Stukkerek és pancserek

Barcsi János: Fegyverek árnyékában

Sonja Licht: Valóban nem fontos?

Upor Péter: Nincs eladó kalasnyikovod? Skoda is jó lesz!

–szeg [Kőszeg Ferenc]: Végzetes egybeesés, avagy a vándorló tetemek

-up- [Upor Péter]: Törvénytől sújtva

Gulyás József: Köszönjük, rosszul vagyunk, de épp ezért elmegyünk

Tamás Gáspár Miklós: Levél Pető Ivánnak

Szentkirályi András: Fővárosi cikcakkok

U. P. [Upor Péter]: Romának lenni

A legnagyobb magyarországi kisebbségről

Vajna János: Washington mérlegre teszi szövetségeseit

Kincses Előd: Igazolni az erőszakot?

Ara-Kovács Attila: „Két pogány közt?”

Bátonyi Csaba - Budán Viktor - Pesty László: Halálos piknik

Kovács Miklós: Társkeresők klubja?

Bóc Imre: Hárman egy csónakban

Rostoványi Zsolt: Küszöbön a „szent háború”?

Bretter Zoltán: Kipontozott részek izgalma

–cs: A talatofil lány esete a hízott tulokkal

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon