Kincses Előd

Nyomtatóbarát változat

„A marosvásárhelyi pogromoknak szükségszerűen be kellett következniük: ez volt Románia számára a demokratizálódás felé való átmenet egyik ára” – állapítja meg a marosvásárhelyi eseményeket értékelő jelentés. Én viszont elfogadhatatlannak és érthetetlennek tartom, miként eredményezhet demokratizálódást az erőszak. Valójában a pogromok éppenhogy megakadályozták a demokratizálódást, visszaállították a Securitatét, céljuk egy esetleges diktatúra bevezetése volt.

A pogromok szükségszerűségét a jelentés különféle csúsztatásokkal támasztotta alá, melyeket most az érvelés sorrendjében szeretnénk megcáfolni.

1. Az első kiváltó okként a jelentés az önálló magyar iskolák visszaállításának januári kísérletét említi. A tény viszont az, hogy közös megegyezéssel már január előtt is működtek néhány helységben önálló magyar iskolák. Sajnos, Marosvásárhelyen a Vatra Romaneasca hecckampánya miatt nem lehetett újra megnyitni a 450 éves, magyar tannyelvű Bolyai-líceumot, holott az itt élő románok többsége nem ellenezte.

A jelentés egy szót sem szól a Maros Megyei Nemzeti Megmentési Front január 19-i határozatáról, amelyet a román többségű tanács egyhangúlag fogadott el. A határozat szerint szeptember 1-jével vissza kell állítani a Bolyai-líceumot mint magyar tannyelvű intézményt, és a Papiu-líceumot mint román tannyelvű intézményt. E határozat azt is kijelentette, hogy a döntés de jure már január 19-től érvényes.

A magyar nyelvű oktatás visszaállítása elleni, engedély nélkül szervezett február 9-i román tüntetés és a február 10-i, engedélyezett, békés, gyertyás-könyves magyar demonstráció, valamint a két pogrom között még újabb másfél hónap telt el. Ez az időbeli távolság is azt bizonyítja, hogy az iskolaügy nem lehetett oka a pogromoknak.

2. A magyar választási kampányra való hivatkozás is teljességgel légből kapott: a Marosvásárhelyre beszállított agresszorok ugyanis nem tudtak magyarul, így aztán meg sem érthették volna az állítólagos románellenes magyarországi megnyilvánulásokat. A Kossuth rádió adásait meg lehet vizsgálni, ilyen megnyilvánulások – ha egyáltalán lettek volna – nem kaptak nyilvánosságot. Ugyanez a helyzet a Magyar Televízió adásaival is, amelyeket Marosvásárhelyen és környékén nem is lehet fogni.

A jelentésnek ez a passzusa csupán a Ceausescu által oly sokat sulykolt „magyar veszély” hamis vádjának megismétlése.

3. Ugyanez mondható el a Romániába szállított magyar könyvekkel kapcsolatban is. A besszarábiai románoknak küldött jelentős könyvszállítmányok ügyét senki sem firtatja, minthogy az akciók hasonló módon törvényesek, a Helsinki Egyezményből fakadó, az eszmék szabad áramlását megvalósító lépéseknek számítanak.

4. A legjellemezőbb hasonló jellegű propagandafogás az 1988. január 15-i Los Angeles-i röpirat eltorzított szövegének közzététele, melyen a dátumot 1990-re hamisították, és a marosvásárhelyi Civintul Liber című vatrás újság uszító kommentárral adta közre. A jelentés elítéli ezt, de elhallgatja azt, hogy ezt a cikket március 15-én, a magyar nemzeti ünnep napján a fő műsoridőben mutatta be a román televízió.

5. Március 15-e megünneplése kapcsán a jelentés kifogásolja, hogy a román közvéleményt nem készítették elő megfelelően. Viszont sajnálatos módon elhallgatja, hogy a román televízió igazgatója, Razvan Theodorescu megtagadta az ilyen jellegű anyagok bemutatását; ő a marosvásárhelyi uszító újságcikket ismertette, így készítvén elő a pogromok igazolását. A jelentésből az is kimaradt, hogy a Vatra Romaneasca már februárban elhatározta és dokumentumban rögzítette, hogy a március 15-e kínálta alkalmat magyarellenes akciókra kell felhasználni.

Találhatunk viszont egy ravasz statisztikát a jelentés mellékletei között, amelyik azt volt hivatva bizonygatni, hogy míg 1989. március 10. és 15. között 3120 magyar állampolgár utazott be Romániába, addig 1990 azonos időszakában 43 985. A jelentős számbeli növekedés kimondatlanul is valamiféle magyarországi beavatkozást sugall. Arról persze nem szólnak, hogy 1989. március 15. Magyarországon még munkanap volt, nem – több szabadnapot jelentő – nemzeti ünnep, mint 1990-ben.

6. A március 16-i gyógyszertári csata kapcsán a jelentés elhallgatja azt, hogy a Ceausescu-féle alkotmány 22. szakasza és a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsának határozata értelmében a város valamennyi gyógyszertárára, a román „Farmacia” elnevezés mellé visszakerült a magyar „Gyógyszertár” felirat is. A március 16-i „spontán román tüntetés” szintén a magyarellenes hangulatkeltést szolgálta; ezért is mutatta be olyan hazug beállításban a román televízió, sajtó, s kürtölte világgá a Rompress.

7. A március 19-i események kapcsán a jelentés nem rögzíti, hogy a Maros megyei NEIT székháza előtti tüntetést, foglyul ejtésemet és alelnöki tisztségemről való lemondatásomat Ioan Judea mérnök-ezredes a Vatra Romaneasca vezetőségének megbízásából szervezte meg. Mindez hangfelvételekkel igazolható.

Valótlanság viszont az, hogy a marosvásárhelyi román tüntetők a rádióstúdióhoz való felvonulás közben verekedtek volna az RMDSZ székháza előtt gyülekező magyarokkal. És hogy ennek következtében támadták volna meg a székházat, ahová a magyar verekedők bemenekültek. A videofelvételek bizonyítják ugyanis, hogy a marosvásárhelyi román tüntetők a főtéren bevárták a felfegyverzett román parasztokat, akiket „Hodák velünk van” szlogennel üdvözöltek, és természetesen együtt mentek az RMDSZ-székházhoz, amelyről a görgényvölgyi román parasztok korábban nem is tudhatták, hogy hol van.

Arról is hallgat a jelentés, hogy Jakabffy Attila, a megyei tanács bürótagja, aki a NEIT-székházban maradt, kormánytelefonon állandón sürgette a román vezetést (Iliescu elnököt, Petre Romant, Chitac tábornok belügyminisztert stb.), hogy lépjen közbe Sütő Andrásék megmentése érdekében.

8. A március 20-i eseményekkel kapcsolatban a legelső csúsztatás az, hogy a román ellentüntetést spontánnak mondja, nyilvánvalóan azért, hogy a Vatra Romaneasca bűnösségét eltussolja. Az sem igaz, hogy a tüntetésen kezdettől fogva részt vettek volna más helységek lakói is.

A jelentés egyik passzusa azt sugallja, hogy a torlaszok emelése nem függ össze a március 19-én ezeket a falvakat ért román támadással, és hallgat arról is, hogy a román agresszorok 20-án is bántalmazták e falvak lakóit. Ez a hamis állásfoglalás azonban büntetőjogilag lehetővé teszi a jogos önvédelmet gyakorló Marosvásárhely környéki falvak magyar és cigány lakóinak a felelősségre vonását. Eddig közel száz ártatlan embert vontak felelősségre.

A jelentés elhallgatja azt is, hogy 20-án délután a Maros megyei vezetés felkérte Iliescu elnököt: utazzon le Marosvásárhelyre, amit azonban Iliescu elutasított.

Arról sincs benne egy szó sem, hogy Mihai Chitac tábornok belügyminiszter utasította a Maros megyei rendőrség parancsnokát, Gheorghe Gambra ezredest, akadályozza meg, hogy a felfegyverzett román parasztok a Görgény völgyéből bejussanak Marosvásárhelyre, és biztosítsa, hogy Marosvásárhely békés magyar lakossága ellen még egy pogromot ne lehessen végrehajtani. Gambra ezredes nemcsak hogy elszabotálta a parancsot, hanem a rendőrség aktívan közeműködött az agresszorok Marosvásárhelyre való bejuttatásában. Nem említi, hogy Constantin Cojocaru tábornok, Maros megye katonai parancsnoka megtagadta azon követelésem teljesítését, hogy a magyar és a román tüntetőket a hadsereg megfelelő erőkkel válassza szét, és biztosítsa Marosvásárhely védelmét esetleges újabb beözönlés ellen.

A jelentés nem ítéli el a Vatra Romaneasca szerepét, továbbra is kulturális szervezetnek nevezi. Ennek az a következménye, hogy a Vatra az egyedüli olyan politikai erő Romániában, amelynek tagjai rendőrök, bírák, ügyészek és katonatisztek is lehetnek. Ez magyarázza (a Petre Romanhoz fűződő szoros kapcsolaton kívül) a Vatra nagyfokú veszélyességét, és ennek a következménye az is, hogy a marosvásárhelyi pogromért büntetőjogilag csak a magyar és cigány áldozatokat vonták felelősségre, akarattal megfeledkezvén arról, hogy ezek az emberek jogos önvédelmet gyakoroltak.

Amennyiben a bizottság a mellékletekben található bizonyítékokat korrektül foglalta volna a jelentésbe, lehetetlenné vált volna az áldozatok és támadók szerepének egybemosása, a nem létező „közös hiba” deklarálása.

A Maros megyei ügyészség azonosította Csipor Antal, Gémes István és Kiss Zoltán gyilkosait (Ioan Covaci és Dumitr Butilca régeni, valamint Marin Preda marosszentkirályi sofőrök személyében), de nem helyezte őket vád alá. Sütő András egyik bántalmazóját (Ioan Gorea marosvásárhelyi sofőrt) is azonosították, de nem gyilkossági kísérletért, hanem csendháborításért vonták felelősségre. Vasile Tira őrnagy, aki a Sütő András elleni közvetlen támadást s Formanek Ferenc és Pécsi Ferenc szatmári NEIT-vezetők foglyul ejtését és lemondatását irányította, még mindig szabadlábon van, és a hadsereg egyenruháját viseli. Nem vonták felelősségre Ioan Judea ezredest, Ioan Scrieciu tábornokot, Gheorghe Gambra ezredes rendőrparancsnokot és Constantin Cojocaru tábornokot, a Maros megyei garnizon parancsnokát; ők valamennyien elszabotálták a március 20-i parancsok teljesítését, és bűnsegédi bűnrészesként részt vettek a Sütő András elleni gyilkossági kísérletben.

A jelentésről így elmondható, hogy bár összességében sokkal pozitívabb az eddigi hivatalos román állásfoglalásoknál, de az igazságtól még mindig elég távol van.

• Külföld