Skip to main content

Levél Pető Ivánnak

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Mexikóban jártam éppen hírünket-nevünket öregbítendő, amikor értesültem a magyar nagykövetség révén, hogy beválasztottak az SZDSZ országgyűlési képviselőcsoportjának vezetőségébe. A bizalom fölöttébb meghatott, különösen azért, mert hiszen ügyvivői tisztemről már korábban leköszöntem, továbbá a Beszélőben élesen bíráltam az SZDSZ stratégiáját. Ezek szerint szabad demokrata képviselőtársaim egy része úgy látja, az általam képviselt eszmék és napi politikai elképzelések értelmesek. Úgy hiszem, ezt a jelzést mind a frakcióvezetésnek, mind az ügyvivői testületnek figyelembe kell majd vennie.

A megtisztelő megbízatást mégsem fogadhatom el. Okaim személyesek. Politikai munkám mellett egyre intenzívebben foglalkozom a szakmámmal, oktatói és kutatói terveim megsokasodtak. Úgy tetszik, a tudományos közéletben is egyre tevékenyebben kell részt vennem. Ez egyrészt nem nagyon egyeztethető össze ilyen magas politikai funkcióval, másrészt a nap amúgy is kevésnek látszó 24 órája így közel sem volna elegendő teendőim ellátására.

Döntésemet alaposan megfontoltam. Ezért némi szomorúsággal bár, arra kérlek Benneteket, tekintsetek el vezetőségi tagságomtól.

Barátsággal üdvözöl a hátsó padsorból

Budapest, 1991. január 30.










Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon