Skip to main content

Az szégyellje magát, aki rosszra gondol!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Határőr-bemutató


A látható háború

Itt, a Kiskunhalasi Határőr-igazgatóság gyakorlóterén bezzeg látni a háborút. „Velünk szemben, a gazdasági épület előtt húzódik az államhatár – mutatja a gyakorlat szóvivője –, lila füst jelzi a fegyveres csoport betörésének helyét. A piros füsttel jelzett helyen határőrségi objektum látható, ahol objektumőr katonák foglalnak helyet. A kötelék már harcban áll az ellenséggel. Az időközben megérkező akciószázad parancsnoka a bal oldali épület mögött állítja fel a két löveget, amellyel a páncélozott célt fogja megsemmisíteni. A jobb szárnyon az egyik lövészszakaszt a határ irányába mozgatja előre. Középen szétbontakoztatja a gépkocsizó szakaszt, amely a rohamot végrehajtja.” Elöl a piros meg a lila füst irányából géppisztoly-kattogtatás hallatszik. Hátulról előregördül három páncélozott szállító harcjármű (magyar gyártmány, tudjuk meg később, a háborúban használt Csaba páncélkocsi utóda), nyomukban mintegy tizenöt-tizenöt katona. Ropognak a járművekre szerelt nehézgéppuskák, enyhén megremeg a föld, amikor a lövegek megsemmisítik a képzelt páncélozott célpontot. Az egész öt percig se tart, megjelenik a vöröskeresztes teherautó, hogy az egészségügyiek összeszedjék a sebesülteket, természetesen a támadók sebesültjeit is. Ezt már nem mutatják be, mindenki ép és jókedvű, az ellenséget is csak színes füst jelképezte, hiszen nincs ellenségképünk.

Akciószázadok

A nagy számban összegyűlt újságírókat kevéssé nyűgözte le a bemutató. Az eseményről – a tévéhíradó képsorán kívül – alig jelent meg híradás. Pedig az újságírók tábornoki meghívásának nyilvánvalóan az volt a célja, hogy a belügy elfogadtassa a közvéleménnyel a határőrségi akciószázadok felállítását.

Az akciószázadokról az idei költségvetési vita megkezdése előtt nemigen lehetett hallani. A tavalyi költségvetési vitában például a kormány egy hangot sem ejtett róluk, pedig a mostani sajtótájékoztató írásos anyagából kiderül, felállításukról az 1991. október 27-i barcsi bombatámadás után határozott a kormány. Az előkészületek korábban megkezdődhettek: november 15-re már készen is állt hat akciószázad. Ennyit a végrehajtó hatalom parlamenti ellenőrzéséről.

Tervezett költségvetési forrás híján a Belügyminisztérium kénytelen volt jelentős mértékben túllépni az 1992-ben elfogadott előirányzatot: a Határőrség kiadásai az 1991-ben jóváhagyott 4,6 milliárd forinttal szemben előreláthatólag meghaladják az 5,7 milliárdot. A 18 század felállításával a minisztérium kész helyzetet teremtett. Az akciószázadok – így az idei költségvetési tervezet – nem rendelkeznek megfelelő épületekkel, a honvédségtől átvett, elhasználódott fegyvereket használnak, és az akciószázadokba beosztott 1800 sorkatona „döntően nyári öltözettel” van ellátva. Ez az utóbbi mondattöredék szorongatóan ismerős a II. magyar hadsereg történetének dokumentumaiból.

Fait accompli

A kész helyzet elé állított parlamentnek tehát mindenképpen meg kell(ett) szavaznia a Határőrség 9 és fél milliárd forintos költségvetését, amely 64,7 százalékkal haladja meg az 1992-es év kiadásait és 102 százalékkal az 1991 decemberében elfogadott előirányzatot. Nincs a költségvetésnek egyetlen más címe sem, amelynek a tervezett kiadásai a tavalyi duplájára nőttek volna. A határőrségi kiadásokat a kormány és az Érdekegyeztető Tanács megállapodása nyomán elhatározott általános költségcsökkentés sem érintette.

A korszerű fegyverzet, amellyel az akciószázadokat felszerelik, előreláthatólag 100 BTR–80 típusú orosz páncélozott jármű lesz, darabára 19,2 millió forint. Még nincs eldöntve, mit szerzünk be, mondja Krizsán Attila ezredes, a Határőrség szóvivője, némileg ellentmondva a parlament elé terjesztett költségvetési törvényjavaslatnak. De ha azt vesszük meg, akkor sem az ágyúval felszerelt típust, amelyet Afganisztánban használtak. Szó sem lehet róla! A mienken csak nehézgéppuska lesz.

Húsz perctől egy óráig tart, amíg az akciószázad a határra ér. Ezen az időhatáron belül ér el a budapesti határőrezred akciószázada is a Ferihegyi repülőtérre, terrortámadás esetén. Helikopterekkel az akciószázadok nem rendelkeznek, nem is tervezik a beszerzésüket. Az ellenség, amely egyelőre csak lila füst alakjában jelenik meg, kizárólag a földön mozoghat.

Veszélyek

A sajtótájékoztató résztvevői írásos tájékoztatót kapnak a volt Jugoszlávia határán történt eseményekről, amelyek a 3,7 milliárdos költségnövekedést indokolják. 1991. szeptember 16-án Drávaszabolcsnál hét géppisztolylövedék és egy akna csapódott be magyar területre. Október 7-én vasútrobbantás következtében robbantási maradványok hullottak az ilocskai őrs határszakaszára. November 30-án a torjánci térségben kiújult harcok során különböző időkben és helyeken összesen 78 katona lépte át a határt, hatvanan nyomban visszatértek, tizennyolcan felszólításra letették a fegyvert. 1992-ben átlövésekre és 10 légi határsértésre került sor. Ezek közül hármat követett el katonai gép. A legsúlyosabb esemény a tájékoztató szerint a barcsi bombatámadás volt. A nevezetes kormoránlövöldözés nem szerepel a listában. Horvát barátaink követték el, nekik szabad lövöldözni Magyarországon. A kormorán védett madár, de igen kártékony.

A Határőrség új harci alakulatai minden tekintetben a honvédségtől függenek. A műszaki kiszolgálási feladatokat a honvédség teljesíti, számla ellenében, a felső szintű tiszti kiképzés ugyancsak a honvédség keretében történik. Ugyanakkor a megszüntetett helyőrségek tisztjei nagy számban lépnek át a Határőrséghez, másokat pedig a magasabb fizetés vonz ide.

A térdszalagrend szóvivői

De vajon miért kell a honvédelmi erőt a Határőrséghez átcsoportosítani? Miért kell a honvédség éppen csak szinten tartása idején ilyen dinamikusan fejleszteni a Határőrséget? Miért ne válaszolhatnának a feltételezett gerillajellegű támadásra a honvédség erre szervezett egységei, a gyors reagálású erők kötelékei?

A honvédség hatalmas gépezet, nehezen mozdul, magyarázzák a határőrtisztek. Holott ők is meg az újságírók is jól tudják, hogy váratlanul betörő bandák gyors felszámolására harci helikopterekre például nagyon is szükség volna, s ezekkel csak a honvédség rendelkezik. A Határőrséget éppúgy csak a szükségállapot kihirdetése esetén lehet felhasználni a belső rend helyreállítására, mint a honvédséget, hangsúlyozzák a tájékoztatón részt vevő tisztek. Ismerjük a térdszalagrend jelmondatát: „Az szégyellje magát, aki rosszra gondol.” Az alkotmány értelmében a honvédség is meg a Határőrség is fegyveres erő. Nincs jelentősége, hogy az egyik a honvédelmi miniszter, a másik a belügyminiszter irányítása alatt áll.

– Ki a Határőrség főparancsnoka – kérdezem az egyik határőrtisztet.

– Nováky Balázs vezérőrnagy.

– Az a parancsnoka. Ki a főparancsnoka?

– Ja, a Göncz Árpád – válaszolja néhány másodperc múlva.

Eltűnődöm. Vajon volt-e a Magyar Királyi Honvédségnek egyetlen katonája, volt-e a kőszegi katonai reáliskolának egyetlen növendéke, aki arra a kérdésre, ki a legfőbb hadúr, ne vágta volna rá azonnal:

– Őfőméltósága, vitéz nagybányai Horthy Miklós.

Igaz, róla a szélsőjobboldali lapok se merték volna leírni, hogy zsidóbérenc, és a baloldaliak se, hogy német ügynök.














































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon