–szeg [Kőszeg Ferenc]

Nyomtatóbarát változat

A látható háború

Itt, a Kiskunhalasi Határőr-igazgatóság gyakorlóterén bezzeg látni a háborút. „Velünk szemben, a gazdasági épület előtt húzódik az államhatár – mutatja a gyakorlat szóvivője –, lila füst jelzi a fegyveres csoport betörésének helyét. A piros füsttel jelzett helyen határőrségi objektum látható, ahol objektumőr katonák foglalnak helyet. A kötelék már harcban áll az ellenséggel. Az időközben megérkező akciószázad parancsnoka a bal oldali épület mögött állítja fel a két löveget, amellyel a páncélozott célt fogja megsemmisíteni. A jobb szárnyon az egyik lövészszakaszt a határ irányába mozgatja előre. Középen szétbontakoztatja a gépkocsizó szakaszt, amely a rohamot végrehajtja.” Elöl a piros meg a lila füst irányából géppisztoly-kattogtatás hallatszik. Hátulról előregördül három páncélozott szállító harcjármű (magyar gyártmány, tudjuk meg később, a háborúban használt Csaba páncélkocsi utóda), nyomukban mintegy tizenöt-tizenöt katona. Ropognak a járművekre szerelt nehézgéppuskák, enyhén megremeg a föld, amikor a lövegek megsemmisítik a képzelt páncélozott célpontot. Az egész öt percig se tart, megjelenik a vöröskeresztes teherautó, hogy az egészségügyiek összeszedjék a sebesülteket, természetesen a támadók sebesültjeit is. Ezt már nem mutatják be, mindenki ép és jókedvű, az ellenséget is csak színes füst jelképezte, hiszen nincs ellenségképünk.

Akciószázadok

A nagy számban összegyűlt újságírókat kevéssé nyűgözte le a bemutató. Az eseményről – a tévéhíradó képsorán kívül – alig jelent meg híradás. Pedig az újságírók tábornoki meghívásának nyilvánvalóan az volt a célja, hogy a belügy elfogadtassa a közvéleménnyel a határőrségi akciószázadok felállítását.

Az akciószázadokról az idei költségvetési vita megkezdése előtt nemigen lehetett hallani. A tavalyi költségvetési vitában például a kormány egy hangot sem ejtett róluk, pedig a mostani sajtótájékoztató írásos anyagából kiderül, felállításukról az 1991. október 27-i barcsi bombatámadás után határozott a kormány. Az előkészületek korábban megkezdődhettek: november 15-re már készen is állt hat akciószázad. Ennyit a végrehajtó hatalom parlamenti ellenőrzéséről.

Tervezett költségvetési forrás híján a Belügyminisztérium kénytelen volt jelentős mértékben túllépni az 1992-ben elfogadott előirányzatot: a Határőrség kiadásai az 1991-ben jóváhagyott 4,6 milliárd forinttal szemben előreláthatólag meghaladják az 5,7 milliárdot. A 18 század felállításával a minisztérium kész helyzetet teremtett. Az akciószázadok – így az idei költségvetési tervezet – nem rendelkeznek megfelelő épületekkel, a honvédségtől átvett, elhasználódott fegyvereket használnak, és az akciószázadokba beosztott 1800 sorkatona „döntően nyári öltözettel” van ellátva. Ez az utóbbi mondattöredék szorongatóan ismerős a II. magyar hadsereg történetének dokumentumaiból.

Fait accompli

A kész helyzet elé állított parlamentnek tehát mindenképpen meg kell(ett) szavaznia a Határőrség 9 és fél milliárd forintos költségvetését, amely 64,7 százalékkal haladja meg az 1992-es év kiadásait és 102 százalékkal az 1991 decemberében elfogadott előirányzatot. Nincs a költségvetésnek egyetlen más címe sem, amelynek a tervezett kiadásai a tavalyi duplájára nőttek volna. A határőrségi kiadásokat a kormány és az Érdekegyeztető Tanács megállapodása nyomán elhatározott általános költségcsökkentés sem érintette.

A korszerű fegyverzet, amellyel az akciószázadokat felszerelik, előreláthatólag 100 BTR–80 típusú orosz páncélozott jármű lesz, darabára 19,2 millió forint. Még nincs eldöntve, mit szerzünk be, mondja Krizsán Attila ezredes, a Határőrség szóvivője, némileg ellentmondva a parlament elé terjesztett költségvetési törvényjavaslatnak. De ha azt vesszük meg, akkor sem az ágyúval felszerelt típust, amelyet Afganisztánban használtak. Szó sem lehet róla! A mienken csak nehézgéppuska lesz.

Húsz perctől egy óráig tart, amíg az akciószázad a határra ér. Ezen az időhatáron belül ér el a budapesti határőrezred akciószázada is a Ferihegyi repülőtérre, terrortámadás esetén. Helikopterekkel az akciószázadok nem rendelkeznek, nem is tervezik a beszerzésüket. Az ellenség, amely egyelőre csak lila füst alakjában jelenik meg, kizárólag a földön mozoghat.

Veszélyek

A sajtótájékoztató résztvevői írásos tájékoztatót kapnak a volt Jugoszlávia határán történt eseményekről, amelyek a 3,7 milliárdos költségnövekedést indokolják. 1991. szeptember 16-án Drávaszabolcsnál hét géppisztolylövedék és egy akna csapódott be magyar területre. Október 7-én vasútrobbantás következtében robbantási maradványok hullottak az ilocskai őrs határszakaszára. November 30-án a torjánci térségben kiújult harcok során különböző időkben és helyeken összesen 78 katona lépte át a határt, hatvanan nyomban visszatértek, tizennyolcan felszólításra letették a fegyvert. 1992-ben átlövésekre és 10 légi határsértésre került sor. Ezek közül hármat követett el katonai gép. A legsúlyosabb esemény a tájékoztató szerint a barcsi bombatámadás volt. A nevezetes kormoránlövöldözés nem szerepel a listában. Horvát barátaink követték el, nekik szabad lövöldözni Magyarországon. A kormorán védett madár, de igen kártékony.

A Határőrség új harci alakulatai minden tekintetben a honvédségtől függenek. A műszaki kiszolgálási feladatokat a honvédség teljesíti, számla ellenében, a felső szintű tiszti kiképzés ugyancsak a honvédség keretében történik. Ugyanakkor a megszüntetett helyőrségek tisztjei nagy számban lépnek át a Határőrséghez, másokat pedig a magasabb fizetés vonz ide.

A térdszalagrend szóvivői

De vajon miért kell a honvédelmi erőt a Határőrséghez átcsoportosítani? Miért kell a honvédség éppen csak szinten tartása idején ilyen dinamikusan fejleszteni a Határőrséget? Miért ne válaszolhatnának a feltételezett gerillajellegű támadásra a honvédség erre szervezett egységei, a gyors reagálású erők kötelékei?

A honvédség hatalmas gépezet, nehezen mozdul, magyarázzák a határőrtisztek. Holott ők is meg az újságírók is jól tudják, hogy váratlanul betörő bandák gyors felszámolására harci helikopterekre például nagyon is szükség volna, s ezekkel csak a honvédség rendelkezik. A Határőrséget éppúgy csak a szükségállapot kihirdetése esetén lehet felhasználni a belső rend helyreállítására, mint a honvédséget, hangsúlyozzák a tájékoztatón részt vevő tisztek. Ismerjük a térdszalagrend jelmondatát: „Az szégyellje magát, aki rosszra gondol.” Az alkotmány értelmében a honvédség is meg a Határőrség is fegyveres erő. Nincs jelentősége, hogy az egyik a honvédelmi miniszter, a másik a belügyminiszter irányítása alatt áll.

– Ki a Határőrség főparancsnoka – kérdezem az egyik határőrtisztet.

– Nováky Balázs vezérőrnagy.

– Az a parancsnoka. Ki a főparancsnoka?

– Ja, a Göncz Árpád – válaszolja néhány másodperc múlva.

Eltűnődöm. Vajon volt-e a Magyar Királyi Honvédségnek egyetlen katonája, volt-e a kőszegi katonai reáliskolának egyetlen növendéke, aki arra a kérdésre, ki a legfőbb hadúr, ne vágta volna rá azonnal:

– Őfőméltósága, vitéz nagybányai Horthy Miklós.

Igaz, róla a szélsőjobboldali lapok se merték volna leírni, hogy zsidóbérenc, és a baloldaliak se, hogy német ügynök.

• Belföld