Skip to main content

Az ellenzék félelmei megalapozatlanok

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Folyosói beszélgetések


A rendelkező megye?

Az ellenzék félreérti a megye rendeletalkotási jogát. Ez a jog nem a települési, városi önkormányzatokra vonatkozik, hanem kizárólag a megyében lakó polgárokra.

Biankó felhatalmazás?

Nem az, mert mi nem fogjuk megszavazni az ilyen törvényt. Mert abban a pillanatban, ha ilyesmire kerülne sor, fel fog állni az MDF-es parlamenti képviselő, és azt fogja mondani: kérem, én ezt nem szavazom meg. A kormánypártokban mi, egyéni választókerületekből bekerült képviselők vagyunk többségben, és mi fogunk ez ellen a legjobban tiltakozni.

Kompromisszumkészség?

Olyan önkormányzati törvény még nem született, amelyik teljesen jó lett volna. Azt szeretném, ha meg tudnánk végre állapodni, hogy szeptember 30-án szavazhassunk. Amikor a kormány beterjeszti a törvényjavaslatot [az önkormányzati választásokról], akkor nem azt várja, hogy a parlament megszavazza. Én személy szerint egyetlen dolgot várok, azt, hogy ez a parlament törvényt alkosson. Ne a kormánytervezetet fogadja el, alkosson egy törvényt. Ennek pedig az az alapja, hogy mondjuk meg a saját véleményünket, és próbáljuk őket közelíteni egymáshoz. Hiszen itt olyan kardinális kérdésekről van szó, amelyek valóban az egész jövő életünket meghatározhatják.

Polgári önvédelmi csoportok? A működésük szabályozása?

Nem tudom, hogy mi lesz a jövő. Nem szeretnék törvényjavaslatot előterjeszteni ezzel a mozgolódással, szerveződéssel kapcsolatban. Az az álláspontom, hogy az egyesülési jogról szóló törvény alapján működhetnek ezek a szervezetek. Nem fogok hatósági jogkört adni nekik. Egyetlenegy feladatuk lehet, az, hogy a jelenlétükkel elriasszák a bűnelkövetőt, és csengessenek, riasszák a rendőrséget. Én túl sok riasztó példát ismerek a közelmúlt történetéből ahhoz, hogy hatósági jogkört adjak nekik. A rendőrség dolga, hogy a szervezett bűnelkövetést szervezetten megelőzze.

Igazoltatás, intézkedés?

Csak a privát véleményemet mondom, ez nem a belügyminiszter álláspontja. Nem nagyon örülnék annak, hogy ha igazoltatni kezdenének egy bűnelkövetőt. Azért nem örülnék, mert egy ilyen intézkedés féktelen indulatokat szólíthat elő egy bűnelkövetőből. Egy büntetett előéletű be akar törni valahova, és elkapják. Tudja, hogy visszaeső, hosszú évekre bezárják. Embert is hajlandó ölni azért, hogy menekülni tudjon. Én ilyen konfrontatív helyzetbe nem szeretném belevinni az embereket. Látják, hogy betörnek, üvöltsenek rá, és riasszák a rendőrséget, kergessék meg, de közelharcba ne bocsátkozzanak. És kiváltképpen ne úgy, hogy fölfegyverkeztek, hogy bármilyen ütő-vágó szerszám van náluk. Erre egyébként a jogszabály sem ad lehetőséget. Én nem szeretném azt, hogy egy ilyen összetűzés eredményeként esetleg eljárást kelljen kezdeményezni valamelyik, egyébként valóban jó szándékú önvédelmi, vagyonvédelmi csoport vagy annak tagjai ellen.

Rendezőgárdák, rohamosztagok?

Én a magam részéről mindent, tehát magyarul és egyértelműen, hatósági eszközöket is fel fogok használni, hogy egyetlenegy párt se használhassa fel a rendezőgárdáját rohamcsapatként. Egyébként az én ismereteim szerint a Magyar Demokrata Fórumnak az ilyen emberei kizárólag a rendezvények megszervezését végezhetik. Erre van mandátumuk az elnökségtől. Semmiféle olyat nem tehetnek, ami bárkinek a testi épségét, a szabadságát vagy a szabad mozgását akadályozza. Az a dolguk, hogy ha van egy nagygyűlés, akkor legyen mindenkinek széke, és az előadó előtt legyen egy pohár víz. Ha egy ilyen rendezőcsoport valamilyen erőszakos cselekménybe keveredik, akkor a rendőrség, amíg én vagyok a belügyminiszter, teljes szigorral és pártatlanul fog fellépni. Biztos vagyok abban, hogy a Magyar Demokrata Fórumnál, de a szabad demokratáknál se, ilyesmire nem kerül sor.
























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon