Pap Mária

Nyomtatóbarát változat

A Pohlot-ügy

A Beszélő 4. számában Túrós András földjén c. írásunkban ismertettük egy sátoraljaújhelyi ügy kezdetét. Eszerint négy személy (Pohlot Sándor, Pohlot László, Kalocsai Sándorné szül. Pohlot Angéla és Kalocsai Sándor) cigarettát kívánt vásárolni egy üzletben valamivel záróra előtt. Kiszolgálásukat megtagadták, mert az üzletvezető kissé előbbre hozta aznap a zárórát (önkényesen). Szó szót követett, s a vásárlók (történetesen cigányok, bár maximálisan integrálódott cigányok) javaslatára kihívták a rendőrséget, hogy az tegyen igazságot. A rendőrök az üzletvezető pártjára álltak, a vásárlók igazságérzetét ez sértette, s így a konfliktus, ahelyett hogy megoldódott volna, eszkalálódott.

A négy ingerült polgár megtagadta személyazonosságának igazolását, erre jött a spray, a gumibot, a bilincs, a kapitányságra szállítás, majd a négy szereplő közül három előzetes letartóztatásba helyezése. Az előzetes letartóztatás 31 napig tartott, az ügyészség a „cselekmény súlyosságára tekintettel” elutasította a szabadlábra helyezési kérelmet.

A további fejlemények, amelyekről februárban még nem adhattunk számot: a négy személy ellen vádat emeltek csoportosan elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt. (Egy ötödiket, aki megpróbált közbelépni az egyik véresre és ájultra vert ember érdekében ugyancsak perbe fogtak, szintén e vádpont alapján.) 1990. április 12-én a Sátoraljaújhelyi Városi Bíróság kétnapos tárgyalás után meghozta az ítéletet. A büntetési tételek: 1 év börtön, plusz 2 év eltiltás a közügyek gyakorlásától; 10 hónap börtön és 1 év eltiltás a közügyek gyakorlásától; 4 hónap börtön egy évre felfüggesztve és 90 napi (70 Ft/nap), illetve 70 napi (120 Ft/nap) pénzbüntetés.

A védelem enyhítésért fellebbezett. Július 10-én megvolt a másodfokú tárgyalás, helybenhagyták az elsőfokú ítéleteket. Az elítélteknek nem kell börtönbüntetésüket letölteniük, mert vonatkozik rájuk a közkegyelem. A tárgyalás előtt a védő, dr. Répássy Tamás miskolci ügyvéd azt mondta, hogy a másodfokú tárgyalás legkedvezőbb kimenetele a büntetések felfüggesztése lehet. A vádlottak magatartása ugyanis megvalósította a hivatalos személy elleni erőszak törvényi tényállását, s így elkerülhetetlenné vált elítélésük – ha már a vádemelés megtörtént. Sőt. Azt kell mondjuk, hogy az elsőfokú ítélet kifejezetten békülékeny.

Amikor neki tetszik

A Btk. 229. § (1) ugyanis így szól: „Aki hivatalos személyt jogszerű eljárásában erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályozza, intézkedésre kényszeríti, vagy eljárása alatt, illetőleg emiatt bántalmazza, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” A (2) bekezdés pedig: „A büntetés öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a hivatalos személy elleni erőszakot csoportosan vagy felfegyverkezve követik el.

A hivatalos személy eljárásának jogszerű alapja adott esetben az 1974. évi XXXI., az állam- és közbiztonságról szóló tvr. lehetett. A belügyminiszter 1/1990. (I. 10.) BM-rendelete, A Magyar Köztársaság Rendőrségének Szolgálati Szabályzata (a továbbiakban Sz. sz.) „A közrend védelmének feladata” c. részben e törvényt idézi, amikor 16. pontjában így fogalmaz: „Védeni kell minden állampolgár élet- és vagyonbiztonságát, a közterületeken és egyéb helyeken biztosítani kell a nyugalmát.”

Feltehetnénk a kérdést, hogy Sátoraljaújhelyen a hivatalos személy(ek)nek miért pont az üzletvezető nyugalma volt fontos, s miért nem a négy másik állampolgáré. De nem ezt a kérdést tesszük fel, hanem a következőt: megengedhető-e egy törvényben ilyen laza, önkényesen értelmezhető fogalmakkal operálni, mint az „állampolgár nyugalma”? Szeretném látni azt az érvelést, amely bebizonyítja, hogy hamis a következő állítás: e törvényhely felhatalmazása alapján egy rendőr akkor lép fel jogszerűen valamely állampolgár nyugalma érdekében, amikor neki tetszik.

„Arányos” kényszerítés

Igaz, fellépésének ez esetben is előírt menetrendje van, amit a szolgálati szabályzat rögzít. A sorrend (a bennünket érdeklő esetben): köszönés, tisztelgés, vezetéknév és rendfokozat közlése bemutatkozás céljából (mellőzhető), figyelmeztetés, igazoltatás, előállítás, őrizetbe vétel.

Amennyiben pedig fellépése során ellenállásba ütközik, legyen bár az ellenállás teljesen passzív, avagy kizárólag verbális (l. Btk. 229. § [1] „fenyegetéssel akadályozza vagy intézkedésre kényszeríti”), máris megvalósult a hivatalos személy elleni erőszak bűncselekménye. Ami épp elég baj, de nem az összes, ugyanis „a rendőr köteles szolgálata jogszerű teljesítése közben intézkedéseinek érvényt szerezni, ennek érdekében joga van kényszerítő eszközök alkalmazására”. (Sz. sz. 166.) Úgymint testi kényszer, könnygázszóró palack, bilincs, gumibot (kardlap), szolgálati kutya alkalmazása, fegyverhasználat.

Természetesen a kényszerítő eszközök használatának is megvannak a szolgálati szabályzatban rögzített feltételei. Általában: „Kényszerítő eszköz alkalmazására a rendőr szolgálata jogszerű teljesítése közben akkor jogosult, ha intézkedésének másképp nem tud érvényt szerezni.” (Sz. sz. 166.) És: „A kényszerítő eszközök közül a rendőr mindig azt alkalmazza, amely arányban áll a törvénysértés fokával, az elkövető erejével, magatartásával, s feltétlenül biztosítja intézkedésének eredményességét.” (Sz. sz. 168.)

Hogy érvényt tud-e szerezni a rendőr intézkedésének „másképp”, vagy nem, azt ugyancsak a rendőr dönti el, mint ahogy azt is, hogy melyik kényszerítő eszköz alkalmazása áll arányban a törvénysértés fokával.

A sátoraljaújhelyi ügyben szereplő rendőrök nem találták volna arányosnak a szolgálati kutya bevetését és a lőfegyver használatát, ezért ezeket mellőzték. A többi kényszerítő eszközt alkalmazták. Mint az ítélet indoklásából megtudtuk, jogszerűen, a szolgálati szabályzat előírásának megfelelően. Tény. Igazi kunszt lett volna részükről, ha sikerül az igénybe vett kényszerítő eszközöket a szolgálati szabályzat előírásainak nem megfelelően alkalmazniuk.

A gumibot, a bilincs, az előállítás, az előzetes letartóztatás, a börtön- és pénzbüntetések mind-mind abszolút törvényesek voltak ebben az ügyben.

Egy doboz cigaretta miatt.

Ajánlom ezt a törvényességet a Belügyminiszter úr figyelmébe.

• Belföld