Ütőemberek

A gyilkossággal vádolt skinhead ügyvédje beszél

Dr. Németh Lajos: November 7-én, szombaton, hajnali öt órakor csöngött a telefon. A Salgótarjáni Városi Rendőrkapitányságról hívott Lopatovszky Dezső őrnagy azzal, hogy november 6-án skinheadek agyonütöttek egy cigányt, a tetteseket őrizetbe vették, és kezdenék a kihallgatást, de ügyvéd nélkül nem akarják, különös tekintettel arra, hogy fiatalkorúak. A kapitányságon meglepetésemre egy katonás hajviseletű, rendezett küllemű, kellemes megjelenésű fiatalemberrel találkoztam, aki rendkívül értelmesen és intelligensen tárta elém a tényeket. Elmondta, hogy több barátjával együtt a Pikoló presszóban italoztak, beszélgettek és énekeltek.

Beszélő: Mennyit ittak, hogy ilyen jó hangulatban voltak?

N. L.: Védencem esetében ital hatása szóba sem jöhet, mert egész napi fogyasztása egy deci vörösbor volt kólával. A társaság tizenöt tagból állt, de egyikük sem volt részeg. Pedig úgy leihatták volna magukat, mint egy frontharcos-összejövetelen, mivel a presszós mind a tizenöt fiatalkorút kiszolgálta!

Beszélő: Akkor mitől fakadtak dalra?

N. L.: Egyszerűen jó kedvük volt.

Beszélő: A presszótulajdonos felesége, aki aznap este felszolgált, azt állította, hogy a fiúk irredenta dalokat harsogtak, azért rájuk szólt, hogy hagyják abba, egyúttal távozásra is felszólította őket.

N. L: Védencem is elismerte, hogy valóban énekeltek „irredenta” dalokat, de korántsem harsogtak. Amikor pedig távozásra szólítottak fel őket, akkor minden további nélkül engedelmeskedtek a hölgynek, és elhagyták a helyiséget.

Egy könnyű kis gyilkosság

A társaság két csoportra szakadva haladt a Csizmadia utcában: elöl ment védencem, egy négy-hat fős társaságban, tőlük kissé leszakadva pedig Maci (Magyarfi Krisztián) a többiekkel. Védencem csoportja előtt haladt Danyi Zoltán, a későbbi sértett, kezében valamiféle boros- vagy pálinkásüveggel. Amikor elmentek mellette, akkor a sértett H. Csabát véletlenül vagy akarattal meglökte, és Csaba úgy látta, mintha még az üveg is lendült volna Danyi kezében, s közben a következőt mondta védencemnek: „B…szad szájba a k… anyádat!” Erre Csaba a két kezével meglökte Danyit, és azonnal rúgott is feléje. Akkor a sértett a földre esett, de Csabáék nem bántalmazták őt tovább, hanem letudták az ügyet ennyivel, és otthagyták. Addigra ért oda Maci társasága, és védencem visszanézve a következőt látta: a kb. tízfős csoport lazán körbeállja Danyit, és Maci egy baseballütővel veri a sértett mellkasát. Csaba csoportjából erre valaki hátraszólt, hogy hagyjátok már abba. Látták még, hogy kijön a presszós, és felemeli a sértettet. Gondolták, jobb lesz innen elszaladni, már csak azért is, mert meghallották a mentő szirénáját. A mentőt a presszóból riasztották.

Beszélő: A rendőrségi közlemény szerint Danyi Zoltánt nem csupán baseballütővel „bántalmazták, hanem a földön fekvő sértettet meg is rugdosták, aminek következtében Danyi Zoltán az elszenvedett sérüléseibe a helyszínen belehalt. Ezek szerint túlzás lenne azt állítani, hogy a Maci által vezetett tízfős csoport csupán „lazán körbeállta” Danyit. Inkább „lazán” agyonrugdosták…

N. L.: Valószínű, hogy Maci csak befejezte a baseballütővel a tettlegességet…

Beszélő: Amit az ön védence kezdett?

N. L.: Csaba valóban belerúgott a sértettbe, de csak egyszer… És Maci is rugdosta… Azt nem hiszem, hogy a baseballütő komolyabb sérülést okozott volna a sértettnek… Erre abból következtetek, hogy nem mellkasi sérülések okozták a halált, hanem koponyaalapi törés. Még pontosabban, a halál kiváltó oka nyakcsigolyatörés volt.

Beszélő: És ez a nyakcsigolyatörés nem következhetett be akkor, amikor az ön védence meglökte, és belerúgott a sértettbe, aki ettől a földre zuhant?

N. L.: Ez majd ki fog derülni. Ez már szigorúan szakmai és… ítélkezési probléma lesz. Mert amennyiben közvetlenül a nyakcsigolyatörés okozta a sértett halálát, akkor a többi sérülés tulajdonképpen lényegtelen.

Beszélő: Ne haragudjon ügyvéd úr, de ezek után meg kell kérdeznem: mi arra a garancia, hogy Magyarfi Krisztián halála után ne az elhunyt fiúra verjék rá a balhét.

N. L.: A bírósági eljárás objektivitása ezt a feltételezést teljes mértékben kizárja!

Politikai baseballmeccs

Beszélő: Úgy hallottam, hogy az ön védence jegyzőkönyvileg is rögzített részletes vallomást tett egyes politikai szervezetekkel való kapcsolatáról.

N. L.: Védencem, teljesen önként (!) beszélt az október 23-i tüntetésről és az azt megelőző politikai cselekményekről. Az ügy kronológiája a következő. H. Csaba, az egri katonai középiskola diákja, tagja volt a Nemzeti Ifjak Egyesülete nevű félkatonai szervezetnek, mely a Kisgazdapárt égisze alatt Egerben működik. Védencem azért lett tagja ennek a szervezetnek, mert egyetértett az egyesület alapelveivel: a tag nem dohányozhat, nem fogyaszthat szeszes italt, külseje mindig rendezett és ápolt, belső tartását a fegyelem és a haza reális történelmének ismerete hatja át. Ebben az egyesületben soha nem hallott idegengyűlöletről vagy antiszemitizmusról, hanem kizárólag becstelen és becsületes emberekről. Tehát skinheadekről, nácikról, fasisztákról szó sem volt! Október közepén arról tájékoztatták őket, hogy október 23-án ingyen Budapestre utazhatnak, ahol egy ünnepi koncerten vehetnek részt. Természetes, hogy az egyesület minden tagja kihasználta ezt a kedvező lehetőséget, így védencemet 40-60-ad magával felvitték Egerből Budapestre. Pesten először elvitték őket egy emlékmű megkoszorúzásához, de hogy melyikhez és hol, azt nem tudta megmondani, mert nem ismerős Pesten. Ezt követően – ahogy én kivettem a szavaiból – elvitték őket a Thököly útra, a Torgyán-féle Kisgazdapárt székházába. (A Thököly úton a Németh Béla-féle kisgazdák székelnek. – a szerk.) Ott aztán a „Potyka úr”, azaz Porubszky István és Szőke István tartott nekik egy hegyi beszédet, ígértek nekik nyári táborozást, utazást, sőt azt is ígérték, hogy ha a fiúk végeznek, akkor majd gondoskodnak arról, hogy nekik munkájuk is legyen. Azután ott a fiúk füle hallatára vitába keveredett egymással Porubszky és Szőke. Az egyiknek – mivel időközben tudatták a fiúkkal, hogy koncert helyett a Kossuth térre mennek – az volt az álláspontja, hogy fújozással kell a köztársasági elnököt lesöpörni a pástról; a másiknak meg az volt a véleménye, hogy elég lesz egy folyamatos tapsorkán, hogy az elnök ne kezdhesse el a beszédét. Csabának már akkor gyanús volt a dolog, de valószínűleg kíváncsiságból mégis kiment a többiekkel a térre. Akkor már több százan álltak ott, és a sajnálatos történtekkel azóta mindenki szembesülhetett.

Védencem szó szerint azt mondta: „Rájöttem arra, hogy nem koncert lesz, hanem minket valakik, valamilyen politikai célra akarnak fölhasználni.” Ettől annyira mérges lett, hogy október 26-án, hétfőn, amikor visszament az iskolába, önként jelentkezett Nagy Gábor alezredesnél, az iskola igazgatójánál. Az alezredes úrnak is részletesen beszámolt a 23-i eseményekről, és egyúttal leadta az egyesületi igazolványát is. Megnevezte azon diáktársait, akik szintén tagjai a Nemzeti Ifjak Egyesületének. Miután az alezredes úr mindenkitől begyűjtötte az igazolványát, október 27-én úgy rendelkezett, hogy a diákok a jövőben csak az iskola vezetésének beleegyezésével lehetnek tagjai bárminemű egyesületnek vagy szervezetnek.

Valakiknek a kezében, akik magukat felelős embereknek tartják ma is, ez a két gyerek volt a baseballütő! Megpróbálom magam beleképzelni a tizenhat éves védencem helyzetébe: senki és semmi nem vagyok, ellenben ha fújolok vagy tapsolok, akkor a Magyar Köztársaság elnökébe belefojthatom a szót. Hát ha nekem ilyen hatalmam van, akkor egy cigányt is lecsaphatok, hiszen az elnököt is lesöpörtem a pástról. Tehát én lettem valaki, és nem az a valaki, aki majd leviszi a szemetet. Vagyis egy tizenhat éves gyerek kvázi hatalmat képzel a kezébe, és ez lelki torzuláshoz vezet. Pláne, ha nem egyedül van, hanem csordában, vagy ha így szebben hangzik, egy „elit gárdában”.