Skip to main content

Mindent vele…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Ifjúsági vagyonmentés


Az alapítvány vagyona az akkori politikai szervezetek kezelésében lévő ingatlanokból jött létre. A rendelet lehetővé tette, hogy a vagyonból helyi (megyei) alapítványok is létesüljenek, ha a helyi alapító megfelelő értékű saját vagyonnal járul hozzá az alapítványhoz; e vagyon nem idegeníthető el, ugyanakkor biztosítani kell, hogy a férőhelyek 20 százaléka, önköltségi áron, gyermek- és ifjúsági célokat szolgáljon.

Kínkeserves huzavona

Wisinger János, a Nógrád Megyei Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány kuratóriumának tagja:

– Előre kell bocsátanom, hogy most első alkalommal adok nyilatkozatot az ország egyik legnagyobb vagyonnal rendelkező megyei alapítványának sorsáról. Nem nyilatkozhatok teljes precizitással, mivel az Állami Számvevőszék revíziója még folyamatban van, és ennek alapján rendőrségi nyomozás is folyik.

A kormányrendelet Nógrád megyében két ingatlant érintett a Hotel Medvest Salgótarjánban és a Nyírjesi Üdülőközpontot Balassagyarmaton. Mindkettő KISZ–NODISZ (Nógrád Megyei Demokratikus Ifjúsági Szövetség)-tulajdon volt. A megyei alapítvány a tulajdonátadás ellenére jelenleg is perben áll a NODISZ szervezetével. Miért?

– A kormányrendelet által létrehozott országos kuratórium elfelejtette tisztázni az ingatlanok átadásának-átvételének körülményeit, működtetésük feltételeit, a folyamatban lévő építkezések, felújítások, beruházások fedezetének jogi rendezését. Ennek következtében az országos alapítvány és a helyi alapítványok között ezek a kérdések azóta sem tisztázódtak. A jelenlegi kormány az országos alapítvány kuratóriumát felfüggesztette, és az ügyek rendezését kormánybiztosra bízta. A megyei alapítvány pere a NODISZ-szal, a két ingatlan 1988–89-ben megkezdett és 1990. év végén befejeződött felújításának, korszerűsítésének költségeiről folyik, mintegy hatmillió forintról.

A NODISZ-perrel párhuzamosan zajlik az Állami Számvevőszék vizsgálata. A revízió éppen arra az időszakra koncentrál, amikor ön mint az alapítvány kuratóriumi elnöke szerződést kötött egy bizonyos SKYLINE Kft.-vel. Miért volt erre szükség?

– A Nógrád Megyei Gyermek- és Ifjúsági Alapítványt 1990-ben, a 13/1990. (V. 17.) tanácsi határozatával alapította az akkori Nógrád Megyei Tanács: hárommillió forint alaptőkével és a kormányrendelet alapján kijelölt ingatlanok tulajdonba vételével, mely ingatlanok értéke hatvanmillió forint. Mivel már az alapítás időpontjában jelentkeztek az előbb említett bizonytalanságok, az alapító határozat, illetve az alapító okirat szerint, a tanácstestület választása alapján vállaltam el a kuratórium elnöki tisztét, féléves időtartamra.

Az eredeti elképzelés szerint az ingatlanok működtetéséből származó haszon és az alapítótőke kamatai szolgálták volna a Nógrád megyei gyermek- és ifjúsági szervezetek s általában az érintett korosztály támogatását. Csakhogy alapítványunk más alapítványokhoz képest annyiban egyedi, hogy a kuratóriumnak kell teljes gazdasági és erkölcsi felelősséggel két olyan jelentős gazdasági objektumot működtetni, melyeknek egyéves forgalma az elmúlt évi árakon 25-30 millió forint. Mivel a kuratórium tagjai önkéntes társadalmi aktivisták, illetve társadalmi szervezetek vezetői, eleve lehetetlen, hogy ilyen üzleti tevékenységet hosszú távon és eredményesen folytassanak. Ezért már az első évben pályázat útján főállású munkatársat kerestünk az ingatlanok vezetésére és részfoglalkozásút a kuratórium titkári teendőinek ellátására. Ezzel párhuzamosan a kuratórium felkérte az akkor még működő megyei tanács pénzügyi apparátusát a tételes revízió és leltározás elvégzésére. Ez, valószínűleg a rendszerváltás miatt, csak töredékesen történt meg. Viszont nekünk működnünk kellett, mert sorra érkeztek a pályázatok. Így aztán a kuratórium úgy döntött, hogy meghirdeti a két ingatlan bérbeadását. Ekkor kötöttünk szerződést a SKYLINE Kft.-vel, hároméves időtartamra. A szerződési feltételek rendkívül előnyösek voltak: évi négymillió forint tiszta bevétel és bizonyos feltételek esetén, negyedévenként devizabevétel. A szerződés megkötése után, mivel megbízatásom lejárt, lemondtam elnöki tisztemről. Ezt az alapító jogutódja, a Megyei Önkormányzat és a kuratórium tudomásul vette.

Felmondások

A kuratórium saját tagjai sorából elnökké választotta Szabó József római katolikus plébánost, a cserkészek képviselőjét.

A kuratórium új elnöke nyomban szembekerült azokkal a problémákkal, melyeket a bérleti szerződés alapján történő üzemeltetés, a titkári feladatok ellátása és az időközben megkezdett állami számvevőszéki vizsgálat hozott felszínre. Az ÁSZ megállapította, hogy „a pályázat útján kinevezett két felelős vezető feladata végzése közben, gazdálkodási és leltározási kérdésekben mulasztásokat követett el, a bérleti jogviszony létesítésekor elvégzett vagyonátadás közben hiányosságok keletkeztek”. Időközben a bérlő, a szerződés alapján, az intézményvezető munkaviszonyát felmondta, ebből munkaügyi vita keletkezett. A titkár munkaviszonyát a bérlővel való üzleti kapcsolat gyanúja miatt a kuratórium szüntette meg; korábban ő volt az egyik, aki a kft.-vel a szerződést előkészítette. (Egyúttal megszűnt a munkaviszonya a főállásban is, a megyei hivatalnál is.) A kuratóriumi döntés után az elnök ismeretlen tettes ellen a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányságon feljelentést tett. A bérleti szerződés feltételeinek megszegése miatt a kuratórium a szerződést azonnali hatállyal felmondta, a bérleti díj hátralékát pedig bírósági úton igyekszik behajtani. Az összeg 4 millió 373 ezer 427 forint és kilencven fillér.

Remények

Szabó József, a kuratórium elnöke:

– Mind az Állami Számvevőszék, mind a megkeresett hatóságok vizsgálata folyamatban van, részletes információk tehát a mai napig nem állnak rendelkezésemre.

Igen, ezzel én is tisztában vagyok. Mégis szeretném, ha adna valamilyen tájékoztatást, ami már nyilvánosságra hozható. Például arról, hogy az ÁSZ eddig hányszor tartott vizsgálatot.

– Az ÁSZ első vizsgálata a NODISZ-ra vonatkozott, 1990 decemberében. Ekkor nem fogadták el a NODISZ vagyonleltárát, illetve megkérdőjelezték a felújítási költségek nagyságrendjét. A másik vizsgálat, amely 1991 júniusától szeptemberig tartott, a megyei alapítvánnyal foglalkozott. A harmadik vizsgálat 1992. február 5-én hajmeresztő dolgokat hozott felszínre. Ezek bizonyos szempontból nyilvánosságra hozhatók, más okból viszont nem. Majd kitérek arra is, hogy miért nem.

Az első problémakör még a volt KISZ-iskola, vagyis a politikai oktatási központ átépítésének az időszakában keletkezett. Az 1989-es esztendőre vonatkozó analitikus vagyoni nyilvántartás nem található meg. Tehát reálisan kimutatni azt, hogy mi történt ott, egyelőre nem lehet. Ehhez okleveles könyvvizsgálókra lesz szükség. A másik gondgóc azért alakult ki, mert a Németh-kormány nem szabályozta az ingóságok nyilvántartását. A balassagyarmati üdülőközpontból több dolog is eltűnt. Például szőrén-szálán eltűnt három faház!… A salgótarjáni városi televízió stúdiója eszközállományának egy része a Hotel Medvesből származik!… Ugyancsak ebből az objektumból viszont teljesen hiányzik négy szoba bútorzata. Prezentáltak egy jegyzőkönyvet, ami azt igazolta, hogy a régi KISZ-könyvtárat elégetéssel megsemmisítették. Aztán a könyveket mégis megtaláltuk.

Korábban Wisinger úr és most ön is azt mondják, hogy nem készült analitikus vagyoni leltár. Ez azt jelenti, hogy a volt megyei tanács pénzügyi apparátusa szintén ludas?

– A problémák egyik halmaza valóban a megyei tanácstól ered. Amikor egy évvel ezelőtt elvállaltam az elnöki teendőket, én lepődtem meg a legjobban, hogy egyáltalán rám gondoltak. Ugyanis kezdettől fogva voltak itt olyanok, akik akadályozták a munkánkat. De nekünk elsősorban a NODISZ-szal van problémánk. A hárommilliós alaptőkét tőle vonták el – ők viszont, talán sértődöttségükben 4,5 milliót követelnek tőlünk. További 6,5 millió forint tartozás annak a hitelnek a következménye, amelyet még a Németh-kormány idején folyósítottak az ifjúsági szervezetnek. Összesen 7-8 millió forint az, amit az alapítványra akarnak terhelni. Ezek a problémák tették szükségessé, hogy a Számvevőszék megvizsgálja az alapítványt. 1992. február 5-én az ÁSZ feljelentést tett a legfőbb ügyésznél.

Mi a helyzet azzal a feljelentéssel, amit ön tett ismeretlen tettes ellen? És egyáltalán, mit csinált a SKYLINE Kft., amellyel a kuratórium szerződést kötött?

– Még a törzstőkét is fölélték! A szerződés egyszerűen teljesíthetetlen volt. Ez az Állami Számvevőszék véleménye is. A mégis befolyt 825 ezer forintból az alapítvány pályadíjakat tud adni.

Igaz-e az, hogy a SKYLINE jegyzőkönyv-hamisításban is vétkes, és így az önök 4,3 milliós követelése akár a duplájára is nőhet, ha tovább folytatódik a rendőrségi nyomozás?

– Sajnos, különböző privatizációs manőverek történtek, hiszen sok a hiéna! De egyelőre csak az adott összeghatárig folyik a nyomozás… Azonban nem elképzelhetetlen, hogy igaznak bizonyul, amit mondott.

Önök pályázatot írtak ki új bérleti szerződésre.

– Hosszas előkészítő tárgyalások, banki, cégbírósági, tulajdoni dokumentumok beszerzése után, szerződést kötöttünk az Új-Újlak Kft.-vel hároméves időtartamra, és egy másik céggel, amelyet egy, az USA-ban élő magyar üzletember vezet. Ők talán garanciát jelentenek arra, hogy az alapítvány a közeljövőben valóban az alapító okiratában és szervezeti-működési szabályzatában meghatározott feladatával tud foglalkozni, és bevételeit a fiatalok javára tudja fordítani.




















































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon