Skip to main content

A rádiónak és a tévének nincs alapítója…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
és nem lehet kormánybiztosa


Az alapítói jogok

Költségvetési szervet az Országgyűlés, a kormány, a miniszter és a helyi önkormányzat alapíthat. A költségvetési szerv alapításáról és megszüntetéséről jogszabályban vagy határozatban (alapító okiratban) intézkednek.

Ha a Magyar Rádió és a Magyar Televízió megfelelne ezeknek a feltételeknek, akkor ezeket az intézményeket az alapító okirat módosításával egyidejűleg átszervezhetné, megszüntethetné vagy tevékenységi körüket módosíthatná. Kérdés, hogy ki az alapító, s hogy van-e ilyen egyáltalán.

Mint tudjuk, a Magyar Rádió őse, a Telefonhírmondó 1893. február 15-én szólalt meg először. A budapesti rádió 1925. december 1-jén kezdte meg rendszeres adását a Rákóczi út 22. szám alatti stúdióban, tulajdonosa Magyari Endre volt. A stúdió 1928 októberében költözött át jelenlegi székházába. 1945-ig a Magyar Rádió magántulajdonban volt.

A háborút követően, 1945. május 1-jétől indult újra a rádiózás. A 6670/1945. ME rendelet a rádió magántulajdoni jellegét megszüntette. Az új engedélyező okirat értelmében a használat joga a Magyar Központi Híradó Részvénytársaságé, amelyet Ortutay Gyula vezetésével a koalíciós pártok hoztak létre 150 részvény kibocsátásával. A szervezeti felépítés és az igazgatási forma tehát részvénytársasági, a jövedelem pedig a koalíciós pártokat és a szaktanácsot illette.

A Magyar Rádió intézménynevét a Magyar Forradalmi Munkás Paraszt Kormány a 1072/1957. (VIII. 18.) Korm.-határozattal „Magyar Rádió és Televízió”-ra változtatta.

Az így létrehozott intézmény 1974-ben, a már sokat emlegetett 1047/1974. (VIII. 10.) MT határozat rendelkezése alapján vált ketté. A kormány egyik esetben sem rögzítette alapító okiratban az intézmény nevét, székhelyét, állami feladatként ellátandó alaptevékenységét, gazdálkodási jogkörét, felügyeleti szervét, az alapító szerv nevét, a költségvetési szerv vezetőjének kinevezési rendjét, az ellátható vállalkozási tevékenység körét és mértékét.

A hivatkozott MT határozat alapító okiratnak nem tekinthető. Nem alapító okirat a 1072/1957. (VIII. 18.) Korm.-határozat sem. 1945 és 1957 között a kormány rendeletben, illetve határozatban a Magyar Rádió alapításáról nem rendelkezett.

Alapító tehát nincs. A kormány nem az.

A felügyeleti jog

A 1047/1974. (IX. 18.) MT határozat korábbi szövege szerint a felügyeletet a kormány egy megbízott tagja látta el.

A 116/1989. (XI. 22.) MT rendelet e két intézmény felügyeletére felügyelő bizottságot hozott létre, amelynek feladatát nem taxatív felsorolásban határozta meg, de a bizottság hatáskörébe vonta a kommunikáció szabadságának érvényesítését, a produkciók szabad versenyének biztosítását, a kulturális értékek bemutatásának elősegítését, a műsorok minőségének felügyeletét, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió szervezeti tagozódásának elveit, a vezetők kinevezését, a szervezeti és működési szabályzat jóváhagyását.

A felügyeleti jogkört szűkítette az 1/1990. (I. 14.) MT rendelet oly módon, hogy kivette a felsorolásból a műsorok minőségére vonatkozó felügyeleti jogot és a szervezeti szabályzat jóváhagyásának jogát, a vezetőkre vonatkozó kinevezési jogot pedig javaslattételi joggá alakította át.

E rendelkezéseket a 92/1990. (V. 2.) MT rendelet hatályon kívül helyezte, és így a felügyeletre vonatkozó egyetlen hatályban maradó szabályozás a 1047/1974. (IX. 18.) MT határozatnak (szintén ezzel a rendelettel módosított) 6. pontja lett, amely szerint a Magyar Rádió és a Magyar Televízió a kormány felügyelete alatt áll. Ennek keretében jóváhagyja a Magyar Rádió és a Magyar Televízió szervezeti és működési szabályzatát.

A taxatív felsorolást először tehát nyitva hagyták, bővítésének lehetőségét a jogalkalmazóra bízták a „más jogszabály hatáskörébe utal” fordulattal, majd a feladatok meghatározásánál az „így különösen” kifejezés használatával, végül pedig egyetlen, a felügyelet „keretében” elvégezhető konkrét feladatot jelöltek meg. Ebből megállapítható, hogy a jelenleg hatályos rendelkezés a Magyar Rádió és a Magyar Televízió feletti kormányzati felügyelet körét kizárólag a szervezeti és működési szabályzat jóváhagyására szűkíti, és nem ismeri el más, egyébként a felügyelet fogalmába tartozó tevékenységre.

A kormány, illetőleg a miniszterelnök meghatározott országos hatáskörű szervek (Központi Statisztikai Hivatal, Magyar Nemzeti Bank, Magyar Tudományos Akadémia Központi Hivatala, Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság), illetve központi intézmények felett felügyeletet, egyes társadalmi és érdek-képviseleti szervek felett (a külön jogszabályoknak megfelelően) törvényességi felügyeletet gyakorol [1006/1990. (VII. 17.) Korm.-határozat a kormány ideiglenes ügyrendjéről]. A kormány ellenőrzési feladatok ellátására kormánybizottságot hozhat létre, vagy kormánybiztost nevezhet ki.

A 1047/1974. (IX. 18.) MT határozat, melynek 6. pontját az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította, nem jogszabály (csak az állami irányítás egyéb eszköze), így tartalma kizárólag a kormány által irányított szervekre kötelező. A Magyar Rádiónak és a Magyar Televíziónak az államigazgatási szervezetbe tagolása pedig a 27/1990. (VIII. 13.) kormányrendelet nyomán megszűnt. Ezek szerint a jogszabályok nem adnak lehetőséget kormánybiztos kinevezésére a Magyar Rádió és a Magyar Televízió élére.


































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon