Skip to main content

Az építők elzálogosított székháza

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Építőipari szakszervezeti vagyon


Beszélő: A botrány kirobbanása óta semmiféle konkrét információ nem került nyilvánosságra. Ezért szeretném, ha kronológiai sorrendben foglalná össze a történteket.

– Az építőknél kirobbant vagyonbotrány után az Éfedosz elnöke, Somogyi Gyula és főtitkárhelyettese, Sípos Szabolcs lemondott, a pénzügyi vezetőt pedig felfüggesztették állásából, és ezzel párhuzamosan megindult a rendőrségi nyomozás, valamint a VIKSZ-vizsgálat. Ezt követően az Éfedosz március 5–6-án tartotta meg rendkívüli kongresszusát, ahol új elnököt választottak Nagy Mihály János személyében. Az elnök, tekintettel a pénzügyi botrányra, lényegében ugyanazokat az adatokat ismertette a tagsággal, melyekről én nyilatkoztam lapjuk január 30-i számában. Március 8-án, a Liga Építőipari Szövetsége ügyvivői testületi ülésén tudomásunkra jutott, hogy Nagy Sándor felkereste Őry Csabát. Tárgyalásuk során a Liga segítségét kérte ahhoz, hogy az Éfedosz pénzügyi hiányának és váltóhitelének visszafizetése céljából a Liga járuljon hozzá az Éfedosz Dózsa György úti székházának jelzálogosításához. Erre mi úgy reagáltunk, hogy még aznap, vagyis március 8-án levelet juttattunk el az Éfedosz új elnökéhez, Nagy Mihály Jánoshoz, melyben leszögeztük: kérésüket sem elutasítani, sem támogatni nem tudjuk, mivel a VIKSZ-vizsgálat lezárulásáig semminemű konkrét információval nem rendelkezünk az Éfedosz tényleges pénz- és vagyonhelyzetét illetően. Egyúttal azonnal felszólítottuk őket, hogy az általunk 1992. július 15-e óta szorgalmazott ágazati vagyon megosztásával kapcsolatos tárgyalásokat sürgősen kezdjük meg. Levelünkre három nap múlva egy faxot kaptunk, melyben közölték, hogy március 12-én leülhetünk tárgyalni.

Beszélő: Mielőtt rátérnénk a tárgyalás konkrét információira, mindenképpen tisztáznunk kell, hogy Nagy Sándor milyen alapon fordult éppen a Ligához.

– Nagy Sándort saját szövetségén belül cserbenhagyták, és így kényszerpályára került. Az MSZOSZ ugyanis március 3-án ágazati szövetségi gyűlést tartott, ahol Nagy Sándor arra kérte a többieket, hogy húzzák ki a pácból az építőket. Az ágazatok viszont azt mondták, hogy ezt az építők főzték, hát egyék is meg! Ezek után Nagy Sándoréknak nem volt más választásuk, fel kellett ajánlaniuk jelzálognak a Dózsa György úti építő székházat, ehhez viszont a VIKSZ-beli partnerekhez, a Ligához és a Munkástanácsokhoz kellett fordulniuk. Ha ezt nem teszik meg, akkor egyszer és mindenkorra lemondhatnak az Éfedosz ágazati vagyonáról; másrészt, ha nem sikerül jelzálogjogot kérni a Dózsa György úti székházra, akkor könnyen banki vagy állami tulajdonba kerül az egymilliárdot érő ingatlan. Tehát mindkét esetben súlyosan gyengül a szakszervezetek vagyonhelyzete, ami újabb vagyonháborút robbanthat ki közöttünk, és ez politikailag a kormányzat malmára hajtja a vizet.

Beszélő: Eszerint önök az építők vagyonának megmentése érdekében egy sajátságos érdekvédelmi szövetséget kötöttek?

– Pontosan! És ekként is képviseltettük magunkat a március 12-i tárgyaláson. Éfedosz-részről Nagy Mihály János, Miholecz Antal, Kajtárné Botár Borbála, a Munkástanácstól Makrai Magdolna és Juhász Vilmos, a Liga képviseletében pedig Béres Márton gazdasági alelnök, Kaszás Tamás ügyvivő és jómagam ültünk tárgyalóasztalhoz. Itt Nagy Mihály János elnök úr részletesen és végre (!) dokumentálhatóan is elénk tárta a pénzügyi botrány hátterét.

Beszélő: Mennyi az Éfedosz valódi tartozása?

– Összesen 254 millió 346 ezer forint tartozást hoztak össze két év alatt, melynek visszafizetésére csupán 19 millió 633 ezer forint bevétel áll rendelkezésre. Csak az állami tartozás 71,685 millió forint, melyből a tb-járulék összege 37,877 millió. Ez azt jelenti, hogy az Éfedosz két éve semminemű tb-járulékot nem fizetett a székházban dolgozó közel kétszáz munkavállalója után. Vagyis a szakszervezet belső apparátusában tervezett 80 fős létszámleépítés során semmiféle végkielégítésre nincs pénzügyi fedezet. Ugyanez vonatkozik az Éfedosz megyei kirendeltségeire is, ahonnan viszont mindenkit elbocsátanak, és ahol a tartozás 3,8 millióra rúg.

Beszélő: Mi a helyzet az alapszervezetek vagyonával?

– Az   Éfedosz 26 alapszervezetének összesen 45 milliós tagdíjbefizetése úszott el. Ezért jelenleg a kecskemétiek és a zalaegerszegiek pert indítottak vagyonrészük visszaszerzéséért. Csakhogy az automatikusan levont tagdíjhányadok pénzügyi befektetéseiről az alapszervezetek nem kaptak és nem is kértek mérlegszerű elszámolást. Ezek után el lehet képzelni, hogy milyen jogi abszurditásokkal kell majd szembenézniük a per folyamán. Nyilván ezzel magyarázható, hogy a többi alapszervezet várakozó álláspontra helyezkedik.

Beszélő: Igazolódott-e az a korábbi információja, hogy az Éfedosz hozzányúlt a munkanélküli- és sztrájkalap millióihoz is?

– Sajnos, igen. A munkanélküli-alap 14 milliójának eltűnése azt jelenti, hogy a munkanélkülivé vált dolgozók másfél éve nem kaptak kiegészítő szakszervezeti segélyt. A sztrájkalap 5 millióját is teljes egészében elherdálták, így megfosztották a munkavállalókat egy esetleges sztrájk finanszírozásától. De az utolsó fillérig elköltötték a szakmunkástanulók támogatására szánt 1 millió 115 ezer forintot is. Ez azért megdöbbentő, mert az építőiparban foglalkoztatott ipari tanulókat automatikusan bekényszerítették az Éfedosz-ba, és havi tíz forintot vontak tőlük tagdíj gyanánt. Most viszont senki nem tudja megmondani ezeknek a 14-17 év közötti fiataloknak, hogy hová tűnt a pénzük!

Beszélő: Az Éfedosz bűnlajstromán váltóhamisítás is szerepel. Erről milyen információval tud szolgálni?

– Valóban létezik váltótartozás is 76 millió forint értékben. Információink szerint az alapszervezetek 45 millióját vitték be a tőzsdére, ahol az összeg elúszott. Ugyanis árfolyam-emelkedésre játszottak, de a befektetett IBUSZ- és Kontrax-részvények árfolyama esett, és így növekedett a veszteség. Ekkor határozott úgy az előző vezetés, hogy fedezetlen váltót állít ki 76 millióról. Azonban az érintett pénzintézet rájött a csalásra, és feljelentést tett, így ez az ügy a rendőrség kezében van.

Beszélő: Miután az Éfedosz így leforrázta önöket, miben állapodtak meg?

– Nagy Mihály János úr gyakorlatilag ugyanazzal a kéréssel fordult hozzánk, mint Nagy Sándor Őry Csabához. Mi ezt akceptáltuk, hiszen a megdöbbentő anyagi helyzet a mi munkavállalóinkat is érinti. Ugyanakkor leszögeztük, hogy a Dózsa György úti jelzálog ügyében mindenképpen konzultálnunk kell a tagszervezeteinkkel. Abban is megegyeztünk, hogy március 18-án ismertetjük álláspontunkat az MSZOSZ-szel és a VIKSZ-szel a terhelési tilalom esetleges feloldását illetően. De a VIKSZ Igazgató Tanácsa megelőzött bennünket. Március 16-án a következő határozatot hozták:

„Az Építő-, Fa- és Építőipari Szakszervezeteinek Szövetsége adósságai törlesztését csak hitelfelvétel útján tudja teljesíteni. A szövetség kérelme alapján a VIKSZ Igazgató Tanácsa a mai napon úgy határozott, hogy a hitelszerződés aláírásának időpontjával feloldja a Budapest VII., Dózsa György út 84/a sz. alatti ingatlan terhelési tilalmát azzal a korlátozással, miszerint hozzájárul jelzálogjog létesítéséhez 30%-nak erejéig a hitelt nyújtó jogi személyek vagy magánszemélyek számára.

A szövetség által felvett hitel alapösszegének és terheinek a visszafizetése a szakszervezeti vagyonmegosztást követően is kizárólag a kérelmező szövetséget terheli. A hitel kizárólag a szövetség képviselői által az IT-ülésen jelzett tartozások rendezésére fordítható. A hitel rendeltetésszerű felhasználását a VIKSZ

Igazgató Tanácsa jogosult és köteles ellenőrizni.

Gallai István
Vagyont Ideiglenesen Kezelő Szervezet
soros elnöke”

Beszélő: Hogyan fordulhatott ez elő, és milyen következményei lehetnek?

– Az MSZOSZ konföderációi időközben meggondolták magukat, és kilobbyzták a VIKSZ-nél, hogy rendkívüli napirendként tárgyalja a jelzálog ügyét. Ugyanis kiderült, hogy április 2-án esedékes a váltótartozás kifizetése, tehát az MSZOSZ nem várhatott tovább. Időközben megtudtuk, hogy egyetlen pénzintézet sem hajlandó hitelt adni az Éfedosz-nak. Emiatt félő, hogy bekövetkezhet mindaz, ami ellen szövetkeztünk: politikai és banki manipulációval állami vagy pénzintézeti tulajdonba kerülhet az építőipari dolgozók vagyona!














































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon