Skip to main content

Beszélő hetilap, 15. szám, Évfolyam 5, Szám 16

Szilágyi Andor: Hogyan Eshetett Vala,

hogy Folyó Esztendő Április 3-án, egy Szombati Napon, Költsey Ferenc Nem írta meg Magyarok Himnuszát, és Professore Galváni Lajos Nem Találta Fel a Híres Galván-elemet, mert Hogy Debrecen-felé Haladtában, dr. Antall József Miniszterelnök Úr Kormányvonata Átal Roboga az Abonyi Vasútállomáson

(kl) [Kisbali László]: Circus medius / Márványkőkorszak / Kékek, zöldek / Feltámadás, esetleg: élet

Yehuda Lahav: Szupersztráda a mennyekbe

Szőke Zsuzsa: Az építők elzálogosított székháza

Kőszeg Ferenc: Pozsony után, Hága előtt

Valki László a magyar–szlovák megállapodásról

K. L. [Kozák László]: Alumíniumkohó a pincékben?

Zádori Zsolt: A Tojás ünnepe

Dunay Pál: Nem írok, ne válaszolj!

Avagy: Kellenek-e külpolitikai viták?

Kovács Katalin: Egészségügy, szabadpiac, válság

Pillanatkép az Egyesült Államok egészségügyi rendszeréről

Zolnay János: Terézinvestitura

Változatok tömbrehabilitációra a Terézvárosban

Horváth Jenő: Bel Paese

Itália 1993 tavaszán

Neményi László: Nemzetközi kötelezettségek, nemzeti gátlások

Az AWACS-vita a német alkotmánybíróság előtt

K. L. [Kozák László]: Ingyenes üdülés – csak nem szakszervezeti tagoknak

Endreffy Zoltán: Mese a destruktív szektákról és az Országgyűlésről

Forgách András: Világpolgár akolmelegben

Bálint Istvánnal beszélget Forgách András

Bán Zoltán András: Minden tegnap volt

Kálmán C. György: Európa, istenkém

Bori Erzsébet: Az ardennes-i erdő

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon