Skip to main content

Parlamenti ellenzék – nálunk és más nemzeteknél

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A demokrácia működéséhez nem elég négyévenként egyszer választani. Az országot a kormány irányítja, de a kormány ellenőrzésére és a törvényalkotásra a parlament egésze kapott felhatalmazást. A kormány a két választás közötti időszakban sem tehet szert a hatalom monopóliumára.

Az ellenzék jogait a különböző országokban különféleképpen biztosítják. Éppen a nagy hagyományú demokráciákban, így Angliában, kevesebb a tételes biztosíték: évszázadok során a mindenkori kormánypárt megtanulta, hogy a hatalma nem tart örökké, nem helyes, tehát ha túlontúl él vele, az ellenzék pedig azt tanulta meg, hogy nyugodtan várjon sorára. Ahol az alkotmányosság egy diktatúra romjaira épült, mint Nyugat-Németországban, ott a törvényalkotók kínosan vigyáztak, hogy a parlamenten belüli demokráciát jogszabályokkal is körülbástyázzák.




Megjelent: Beszélő hetilap, 14. szám, Évfolyam 2, Szám 15


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon