Skip to main content

A Szabad Demokraták Szövetsége tiltakozik…

Vissza a főcikkhez →


Szovjet Szocialista Köztársaságok
Szövetsége
Nagykövetsége
Budapest

A Szabad Demokraták Szövetsége tiltakozik amiatt, hogy a szovjet hatóságok a mai napon két képviselőjét a Seremetyjevo repülőtéren feltartóztatták, nem engedték Tallinnba továbbutazni, és visszaküldték Magyarországra.

A hatóságok arra hivatkoztak, hogy a Bécsi Konvenció értelmében bárkitől megtagadhatják a beutazási engedélyt. Ez annál meghökkentőbb, mert képviselőink éppen a helsinki folyamatról és az európai átalakulásról tartott konferencián vettek volna részt. Elvárjuk, hogy a jövőben hasonló esetre ne kerüljön sor.

Budapest, 1990. május 18.

a Szabad Demokraták Szövetsége
ügyvivői nevében:

Kis János s. k.
elnök

















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon