Nyomtatóbarát változat
Sok állami vállalat olyan részvénytársaságokká alakulhatna át, amelyekben a részvények egy részét – kivételes esetekben akár egészét is – az ott dolgozók egyénileg birtokolják. A munkavállalók a részvényeket az Állami Vagyonügynökségtől vagy részletre, vagy privatizációs bankkölcsönnel vásárolhatnák meg, majd ezt az összeget és kamatait elsősorban a részvényekre jutó osztalékból fizetnék vissza. Az állam a törlesztés meggyorsítására vállalkozási nyereségadó-kedvezményt ad.
A ma már elvileg mindenki számára hozzáférhető privatizációs hitel a magas jövedelműeknek igazán kedvező. Az MRP keretében tehát további kedvezményeket is kell nyújtani, hiszen a munkavállalóknak többnyire nincs saját megtakarításuk, nem beszélve arról, hogy egyénileg képtelenek lennének versenyezni a tőkeerős belföldi vagy külföldi részvényvásárlókkal. Ha viszont kedvezményes feltételeket adunk a munkavállalóknak, még pótlólagos keresletet és így versenyt is teremtünk az állami vagyon privatizálásában, megakadályozhatjuk az állami vagyon alulértékelődését.
Ha az állam részvényeket ad el a munkavállalóknak, bevételre tesz szert, amelyet az államadósság törlesztésére fordíthat. Emiatt az ilyen célú hitelnyújtás sem az MNB hitelállományát, sem a forgalomban levő pénz mennyiségét nem növeli. A hitelnyújtás után beszedett kamatok pedig nagyjából ellensúlyozzák a költségvetés számára az adókedvezményekből fakadó bevételkiesést.
Ügyintéző egyesület
A részvényvásárlással és a törlesztéssel kapcsolatos ügyek intézésére a munkavállalók egyesületet (alapítványt) hoznak létre. Az egyesület adminisztrálja a hitel felvételét és visszafizetését, kezeli a még le nem törlesztett munkavállalói részvénycsomagot. A részvényesek közgyűlésén a munkavállalók a részvényvásárlás időpontjától kezdve ott lehetnek, de megbízásukra az egyesület is közvetítheti szavazataikat.
A már törlesztett részleteket a munkavállalóknak az egyesület vagy valamely bank által őrzött zárt egyéni részvényszámláin kell elhelyezni. Ha a hitelt a kamatokkal együtt teljesen visszafizették, és nem vesznek fel újabb bankhitelt további munkavállalói részvények megvásárlása céljából, az egyesület funkciója megváltozhat: közreműködhet a munkavállalói részvények belső vagy külső forgalmazásában és az új belépők részvényhez juttatásában.
Elosztás, forgalmazás, közös alap
Az MRP-t segítő adókedvezményeket bizonyos feltételekhez kell kötni. Ezek közül az egyik, hogy a vállalat minden alkalmazottjára nézve egységes és megkülönböztetéstől mentes elvek határozzák meg az arányokat az egyes munkavállalói részvénycsomagok között. Feltétel még, hogy a dolgozók a program keretében a részvényeknek legalább tíz százalékát megvásárolják. Hogy egymáshoz viszonyítva mekkorák legyenek az egyéni részvénycsomagok, annak meghatározásakor általában a munkavállalók alapkeresetét és a vállalatnál eltöltött idejét veszik figyelembe; ennek részleteiben a munkáltató és a munkavállalók képviselői állapodnak meg egymással.
Forgalmazni a részvényeket a törlesztendő részletek teljes visszafizetéséig nem lehet, hiszen azokra zálogjoga van a hitelezőnek. Amely munkavállaló viszont távozik a vállalattól, annak részvényeit szakértők által megállapított áron az egyesület megvásárolja a visszavásárlás fedezetét kezdetben a törlesztésre szolgáló osztalék adja, később az a tartalék részvénycsomag, amelyet az egyesület képez abból a célból, hogy részvényt tudjon juttatni az újonnan felvett munkavállalók számára.
Már a tulajdonosi egyesület megalakításakor gondolni kell tehát közös részvényalap létrehozására, amelyet nem osztanak szét az egyéni számlák formájában. Itt helyezik el az eltávozók részvényeit is. Alapelv, hogy – hacsak nem nyugdíjazásról van szó –, minden távozó munkavállalónak kötelező eladnia az egyéni számlán levő részvényeit az egyesületnek, ennek pedig piaci árat kell kínálnia érte. A nyugdíjas fel is kínálhatja megvételre, de meg is tarthatja részvényeit. Az örökölhetőség kérdését ugyancsak szabályozni kell. Az újonnan felvett munkavállalók általában nem azonnal, hanem csak egy-három év eltelte után kapnak részvényt, az alapbérüknek megfelelő csomagra pedig csak fokozatosan, több év alatt tehetnek szert.
A törlesztés befejezése után dönteni lehet a munkavállalói egyéni részvényszámlák zártságának részleges vagy teljes megszüntetéséről, az esetleges tőzsdei forgalmazás arányáról. De ha történik is tőzsdei forgalmazás, a vállalattól eltávozók részvényeire elővásárlási jogot tarthat fenn az egyesület közös részvényalapja, illetve a társaság.
Önmagában nem elég
A résztulajdonosság nagy várakozásokat kelt az alkalmazottakban: igényt támaszt bennük arra, hogy beleszólhassanak a vállalat ügyeibe. Ha azonban a vezetés nem képes teljesíteni, nem használja fel a termelés érdekében e várakozásokat, akkor a munkavállalói részvénytulajdon nem eredményez figyelmesebb munkavégzést, a dolgozók nem kezdeményezik a hibák kiküszöbölését, a költségmegtakarításokat, a racionálisabb munkát. A munkavállalói részvényes vállalat vezetőinek tehát meg kell teremteniük az alkalmazotti részvétel feltételeit. Változtatniuk kell azon a hagyományos felfogáson, hogy a főnök mindent pontosan előír, a beosztottnak pedig csak az a dolga, hogy végrehajtsa az utasítást.
Segítheti ezt a szemléletváltozást, ha az MRP jegyében átalakított vállalat alkalmazotti részvételi csoportokat szervez, hiszen a dolgozók leginkább saját munkaterületükön igénylik a leginkább a döntéshozatalban való részvételt. Szükség van egy intenzív, mindkét irányban működő belső kommunikációs rendszerre is. Az alkalmazotti részvétel csak akkor működik, ha a munkavállalók hozzáférhetnek minden, a vállalat külső és belső ügyeit érintő információhoz. Hogy munkavállaló profitérdekelt legyen, ahhoz nem elég önmagában a részvény: szükség van arra is, hogy tulajdonosa aktívan járulhasson hozzá a profit növeléséhez.
Friss hozzászólások
6 év 9 hét
8 év 35 hét
8 év 38 hét
8 év 38 hét
8 év 40 hét
8 év 40 hét
8 év 40 hét
8 év 42 hét
8 év 43 hét
8 év 43 hét