Skip to main content

Újjászületnek augusztusban?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Vállalati tanácsok, munkástanácsok


A Király–Pozsgay-féle népszavazás eredménye mindenki előtt bizonyította, hogy minálunk nyáridőben nemigen lehet megmozgatni az embereket. Rosszindulatú megfigyelők szerint éppen ez a felismerés késztette az Antall-kormányt, hogy a legforróbb augusztusban hirdesse meg és szeptember közepére már be is fejezze a vállalati tanácsok újraválasztását. Fáradhatatlan Tavaszi-nyári Nagytakarítónk jól megválasztotta azt a diszkrét időpontot, amikor a piszkos lak tulajdonosa – amik, valamilyen módon, a magyar nép lenne –, félájultan szunnyad a nagy melegben, avagy nincs is jelen.

Lassacskán azért kezdenek magukhoz térni a munkavállalói szervezetek. Sokan vannak közöttük, akik eddig azt hitték, az a demokrácia, ha az egész vállalati tanácsot a dolgozók választják; nem kijelölik, hanem pályáztatják a főnököket és nem ültetnek a tanácsba titokzatos minisztériumi illetőket. A Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája, együtt a szabaddemokratákkal, sajtóértekezleten fejtette ki fenntartásait. Ezek már olvashatók a lapokban. A munkástanácsok sem tétlenkedtek ezen a hétvégén. A kisebbik koalíció, a Rácz Sándor vezette Központi Munkástanács itt, Budapesten ülésezett (lásd: tudósításunk). A nagyobbik blokk, a Munkástanácsok Országos Szövetsége (lásd: Beszélő, 8., 16., 28.) tiszamenti rejtekhelyén négyoldalas közleményt fogalmazott meg. Ezt rövidesen nyilvánosságra hozzák. Mi azonban, vészesen közelgő lapzártánk miatt, megkértük Thoma Lászlót, a Munkástanácsok Információs Irodájának szakértőjét, foglalná össze, mi történt a hét végén az ő tájékukon.




Thoma László: A MOSZ szövetségi tanácsa, az elnökség tagjai, néhány szakértő, a munkaügyi kormányzat két képviselője, Herczog László és Rábaközi András, meg a politikai pártok néhány meghívottja volt jelen. A MOSZ július 14-én alakult újjá (lásd: Beszélő, 28.) és már azóta is rengeteg dolog történt. Ezeket át kellett tekinteni. A múltból hozott problémák között a legfontosabb a pártokhoz való viszony újbóli megvitatása volt. A jelen problémák közül a vállalati tanácsok újraválasztása a legégetőbb.

Beszélő: Állásfoglalás?

Thoma László: Itt a szövege. „A MOSZ Szövetségi Tanácsa megállapítja, hogy a vállalati tanácsok újraválasztására és a vezérigazgatók megerősítésére vonatkozó MT-rendelet a munkástanácsoknak a vezetők kiválasztásában való részvételi jogainak érvényesítését, az elrendelt formában és időintervallumban lehetetlenné teszi. Sokkal nagyobb esélyt ad a gazdasági átmentésnek, mint a gazdasági rendszerváltásnak. A MOSZ Szövetségi Tanácsa úgy véli, hogy ebben a rendeletben a kormányzati apparátusok és a gazdasági vezetők rejtett érdekszövetsége lepleződik le. Ezt az érdekszövetséget még a gazdasági válság sem indokolja. A MOSZ annak a véleménynek ad hangot, hogy a munkavállalók érdekeit és jogait sérti az, hogy a rendeletet a munkavállalói érdekvédelmi szervezetekkel való egyeztetés és a velük megkötött konszenzus nélkül léptette életbe a kormány. Ezért a MOSZ Szövetségi Tanácsa követeli, hogy ezt a minisztertanácsi rendeletet soron kívül tűzzék ki az Érdekegyeztető Tanácson plenáris vitára, ahol a Munkástanácsok Országos Szövetsége – a Szakszervezeti Kerekasztal támogatásával – kifejtheti álláspontját. Az Érdekegyeztető Tanácson kötött megállapodás és konszenzus létrejöttéig a vállalati tanácsok újraválasztásáról szóló MT-rendeletet függesszék fel.”

Beszélő: A saját véleményed?


Thoma László: Mi a vállalati tanácsok egész rendszerét rossznak tartjuk. Ezt 1984-ben, kényszerhelyzetben, azért hozták létre, hogy egy nemlétező tulajdonosból látszattulajdonost kreáljanak. És ez a mostani választás a vállalaton belül nem egyszerűen a személyeket, hanem a meglévő, feudális hatalmi struktúrát fogja megerősíteni.

Ugyanakkor teljesen lehetetlenné teszi a munkástanácsokat. Gyakorlatilag vége a munkástanácsoknak, ha ezt így csinálják. A munkástanácsoknak a vezetők kiválasztásában való részvételi lehetősége messzebb került, mint ahol márciusban, a választás előtt volt. Bennünket, a munkástanácsokat július 14-e, a MOSZ alakulása után azért kritizáltak, hogy kormánypártiak vagyunk. Most azután maga a kormány tette a nyakunkra a kést! Látszik, hogy a kormány egy engedelmes és simulékony munkás-érdekvédelmet akar. Ami a valódi, autonóm érdekképviselet elől elvenné a levegőt. A háromoldalú érdekegyeztetést ez lehetetlenné teszi, mert a munkavállalót visszakényszeríti a régi, jogfosztott állapotába. A munkásnak nem lesz más esélye, minthogy robbanásszerűen, a sztrájk vagy a demonstráció fegyverével éljen. Nem valódi, rendezett alkuk lesznek, hanem zsarolások és eseti beavatkozások. Ezt készítik elő a mostani VT-választások.

Beszélő: A munkástanácsok és a pártok viszonya?

Thoma László: A MOSZ alapszabálya kimondja, hogy a munkástanács független a politikai pártoktól. Az egyes tagok bármelyik párt tagjai lehetnek, a szervezet viszont független. Amíg tehát a szakszervezetekhez való viszonyukat eldönthetik az egyes munkástanácsok, addig a pártokról nem dönthetnek ugyanígy. A kiinduló helyzet viszont az, hogy az MDF már jóval a választások előtt megkezdte a munkástanácsok szervezését. Vagy inkább úgy mondanám, hogy a szervezkedő munkásvezetők az MDF-től várták leginkább a segítséget. Mostanra viszont mindenki felismerte, hogy nem tevékenykedhetnek tovább az MDF égisze alatt. Nemcsak azért, mert ezzel az alkotmánysértést kísértenék. Hiszen pártszervezetként lennének jelen a munkahelyeken. Mára az is kiderült, hogy nem tud eredményesen szervezkedni az a munkástanács, amelyik megmarad az MDF-lobogó alatt.

Beszélő: Az ember épp fordítva gondolná.

Thoma László: A dunaújvárosi munkástanács, az első MDF-es munkástanács, maga is rájött, hogy ilyen alapon nem tud szervezkedni. Szervezetileg elhatárolta magát az MDF-től és ezt közzé is tette az üzemi lapban. Ezért is csatlakoztak a MOSZ-hoz az MDF-es szervezetek.

Beszélő: A Rácz-féle munkástanácsok összejövetelén a hozzászólók sorra felemlítették Bajtay József helyzetét. Aki az MDF-ben is, meg a MOSZ-ban is tisztséget visel.

Thoma László: A július 14-ei egyesülés feltétele volt, hogy Bajtaynak ki kell lépnie, kötelező módon ki kell válnia az MDF-csapatból. És ez a napokban meg is fog történni, megszűnik az MDF-beli funkciója. Egyébként sem volt az MDF igazán jelentős hatással a munkástanácsokra. Például az MDF által kiadott hatvannapos sztrájkmoratórium teljesen visszhangtalan maradt.




Ha nem marad más, a munkások a sztrájkhoz és a demonstrációhoz menekülnek – mondotta Thoma. Ezt elég meggyőzően igazolja, hogy mi is az Ikarus gyár udvaráról, egy munkásdemonstrációról jövet beszélgetünk most. A munkásgyűlés már műhelyszinten egy meghirdetett sztrájkot volt hivatott késleltetni és csillapítani. Steer Ferenc, az Ikarus munkástanácsának elnöke és a MOSZ társelnöke átvette a sztrájkszervezők követeléseit és még egy tárgyalási fordulóval próbálkozik. A legfőbb követelések: 35 százalékos béremelés és a közelmúltban rendezett VT-választás érvénytelenítése. Csatlakozott és eljött a fehérvári Ikarus gyáregység munkástanácsa is.

Az Ikarus, melyet a rubelexportstop nagyszámú alvállalkozójával együtt szinte leütött a lábáról, februárban még eladatlan buszait küldte látványos vádként az Országház elé. Most már saját munkásai gyülekeznek a gyárcsarnokok tövében.

Ez nem annyira látványos, de ha lehet, még figyelmeztetőbb.



































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon