E. J. [Eörsi János]

Nyomtatóbarát változat

Február 24-én, a Szakszervezeti Kutatóintézet épületében megalakult a Munkástanácsok Országos Szövetsége. Az alapítónyilatkozatot 13 munkástanács képviselői írták alá, a szövetség elnökévé Somlay Lajost, a budapesti Elektromos Művek munkástanácsának elnökét választották.

A „második munkástanács parlament” elnevezésű rendezvényt a Munkástanácsok Információs Irodája készítette elő. E csoport novemberben alakult meg, és vette át a kezdeményezést a Földesi József újságíró által szervezett, Országos Társadalmi Önkormányzati Mozgalom nevű egyesülettől (az „első munkástanács parlamentet” még Földesiék hívták össze október 24-én, Újpesten). Az MII-t – amely a szövetség alapszabályának tanúsága szerint „az Elnökség által létrehozott és irányított Információs és Organizációs Iroda” néven működik tovább – Thoma László szakszervezeti kutató vezeti. Az alapszabály tiltja a tagszervezeteknek, hogy pártokhoz, szakszervezetekhez tartozzanak. Így a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájához már csatlakozott néhány munkástanácsot választás elé állítja; közülük az óbudai BKV munkástanácsának képviselője megjelent, de aztán távozott is a „munkásparlamentről”, mivel nem tudott dönteni, sőt azt sem tudta, csatlakozzanak-e ezek után bármely szövetséghez.

A munkástanács-szövetség többek között „a vállalati dolgozók tömegerejével” kívánja támogatni a szakszervezetek érdekvédelmi munkáját; fel akar lépni a nyereséges gyáregységek vagy egész vállalatok „menedzseri vagy vállalkozói magánkisajátítása” ellen; a fő célja pedig az, hogy „megteremtse” a vállalati dolgozók tulajdonát, „távlatilag elsőbbségi tulajdonként”.

A megjelent munkástanácsok (25-30, de sokuk még nem volt bejegyezve) két csoportra oszthatók. Részben bajba jutott vállalatokról vagy azok egységeiről van szó (ilyen az Ikarus mátyásföldi gyárának 600 fős munkástanácsa, vagy a KŐPORC balassagyarmati egységéé, amelynek vezetőivel a központ elbocsátási listát akart összeállíttatni, s ennek nyomán jött létre, az MII segédletével, a munkástanács; újabb hírek szerint ezt az egységet be akarják zárni, munkalehetőség pedig alig van a környéken). A munkástanácsok másik csoportja szakszervezeti feladatot lát el. A kecskeméti Volán bajai egységében például tavaly az üzemvezetés sztrájkot szervezett, hogy így kényszerítse ki az egység leválását, s ennek fejében jelentős béremelést ígért be a buszsofőröknek. A szétválás megtörtént, a béremelés elmaradt, s a januárban megalakult munkástanács ezt az adósságot akarja behajtani. Már ebből is látható: a létező munkástanácsok messze vannak a munkástulajdon alapszabályban rögzített célkitűzésétől. E célkitűzést pedig a munkástanács-szövetséghez közel álló két politikai szervezet: a Baloldali Alternatív Egyesülés és Független Szociáldemokrata Párt vallja magáénak. Bár a szövetség fel kívánja támasztani a pártoktól való függetlenség ’56-os eszméjét, ez ma, amikor az önszerveződés igencsak gyerekcipőben jár, és a sztrájkokat is vállalati vagy szakszervezeti vezetők szervezik, merő illúzió. Látható volt ez a „munkásparlamenten” is, ahol a mintegy 50 munkástanácsküldöttet ugyanennyi támogató karaja vette körül, az elnökségben – ezúttal szakértőként – Kovács Kikova László független szocdem teoretikus foglalt helyet, és ez a gyűlés együttesen fejezte ki a Munkástanácsok Országos Szövetségének megalakítása iránti óhaját.

• gazdaság