Skip to main content

Az ÁSZ kontrája

Vissza a főcikkhez →


A világkiállítás az úgynevezett alapprogram szerint (vagyis, ha csak a nélkülözhetetlen beruházási költségeket vesszük figyelembe) 103 milliárd forintot emésztene föl – informálta a kormányt a világkiállítás kormánybiztosa október 25-i előterjesztésében. Erről az 1990-es árakkal kiszámolt összegről és finanszírozásának kilátásairól készített szakértői gyorsjelentést október 31-én az Állami Számvevőszék (ÁSZ) Vagyonkezelő Főcsoportja.

Az ÁSZ megállapítja: „a tervezett költségek nagyságrendje reálisan nem ítélhető meg”. Ami azonban az alapprogramban megjelölt 103,49 milliárd forintot illeti: ez egy eleve csökkentett összeg. Először is a Világkiállítás Programirodája kifelejtette belőle az idegenforgalom alapprogramjának 21 milliárd forintos költség-előirányzatát. Másodszor a programiroda több mint 50 százalékkal csökkentve vette figyelembe valamennyi érintett minisztérium fejlesztési igényét (a 4 milliárdos egészségügyi előirányzat kivételével). Pontos műszaki tervek hiányában – folytatja az ÁSZ – csak becsléssel lehet költséget számolni, és a bizonytalanságot fokozza, hogy ma még nem tudhatjuk, milyen mértékben inflálódik ’95-ig a forint.

Az ÁSZ megkülönbözteti egymástól a halaszthatatlan és a halasztható infrastrukturális fejlesztéseket. Az előbbihez sorolja az M1-es autópálya országhatárig történő kiépítését, a lágymányosi Duna-híd felépítését, a Ferihegy–2 bővítését; ezek 30,1 milliárd forintba kerülnek a kormánybiztos adatai szerint, és – mintegy 25 százalékos mértékben – részt vállal belőlük a költségvetés. (Az alapprogram összes infrastrukturális fejlesztése 58,6 milliárd forint.) Az ÁSZ a világkiállítási helyszínre tervezett 44,9 milliárdos fejlesztésből nélkülözhetőnek tart viszont 40,9 milliárdot, amelyet kongresszusi központra és irodaházak építésére szánnak. Igaz, e horribilis befektetések az Expo alapkoncepcióját: a dél-budapesti térség új központtá alakítását szolgálnák, mégis „indokolatlan a világkiállítás megvalósítására vonatkozó döntéssel összekapcsolni és erre hivatkozva sürgetni” őket. E beruházások ugyanis üzleti körökben is érdeklődésre tarthatnak számot, a kikényszerített gyorsaság viszont az állami kassza megterhelésének veszélyét idézi fel. Ezen a ponton az ÁSZ egy gazdaságpolitikai aggályt is fölemlít a sürgős megvalósítás a külföldi vállalkozók pánikszerű bevonását és a hazaiak kiszorulását is eredményezheti. Kevéssé érvényesülhet tehát az elvárt gazdaságélénkítő hatás.

Ami a 103 milliárd forint fedezetét illeti: ebből az ÁSZ szerint „ma mintegy 20 milliárd forint összegű forrással lehet megbízhatóan tévézni”. A 10 milliárd forint költségvetési hozzájárulást hasonló nagyságú vállalati, vállalkozói pénzek bővíthetik. Ma bizonytalan azonban, hogy az önkormányzati források és az elkülönített állami alapok mennyire terhelhetők. Tehát nem alkalmazható a programiroda pontos összegeket megjelölő módszere. A szűkös hazai források miatt a kormánybiztosi előterjesztésnek azt a változatát tartja vizsgálatra érdemesnek az ÁSZ, amelyik nagymértékű (több mint 60 milliárd forintnyi) külföldi tőkebevonással számol; ám „a külföldi források beáramlásának realitása ma még nem ítélhető meg”. Most folyik a külföldiek szándéknyilatkozatainak kiértékelése, de „a jelentkezők pontos műszaki tervek és jogi szabályozás hiányában elkötelezettséget nem vállalhatnak”.

E bizonytalanságok miatt az ÁSZ megfontolandónak tartja: nem kellene-e elhalasztani a végleges döntést az Expo budapesti megrendezéséről. Amit ma tudni lehet az az államkassza szemszögéből túlságosan nagy kockázatot jelent.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon