Skip to main content

A központ nem enged

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Kavicsbánya


A sztrájk után még egyszer sorompóba lépett a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete (BDSZ) és a liga: Szokolai Sándor igazgató ugyanis úgy formulázta meg a Túri üzemvezetővel megújított szerződést, hogy megbízatása a kiválásról meghozandó döntésig tart. A két tömörülés és gyékényesi szervezetei ekkor közzétették álláspontjukat, amely szerint e terminusba nemcsak a két hét múlva megtartandó (és múlt csütörtökön már le is zajlott) vt-ülés, hanem az utána esedékes minisztériumi eljárás is beleértendő.

Nem sokkal ezután bemutatták a gyékényesieknek az igazgatóság ellentervezetét, amelyet a központ persze a gyékényesi előterjesztés birtokában állított össze, a kavicsbányák családjának egyben tartását indítványozva. Ennek megokolásaképpen a vállalatvezetés meglobogtatott egy június 24-én kelt Emlékeztetőt (szándéknyilatkozatot), az első írásos bizonyságot arról, ami eddig csak szóbeszéd volt Gyékényesen: hogy létezik egy terv az önállósulni szándékozó üzem bérbeadására. A bérlemény boldog várományosa az Emlékeztető tanúsága szerint egy bizonyos Dráva Kavics és Beton Kft.; ennek az osztrák–magyar vegyesvállalatnak egyik alapító tagja, Hans Kostmann úr, akivel ha az önállósulás sikerül, Túri Lászlóék is kooperálni kívánnak, régebb óta be akar fektetni a környék kavicsbányászatába, már vett is e célból egy területet a Gyékényeshez közeli Berzencén. Azonban hogy a tőke nem ad éltető erőt, ha nem segíti szakértő és emberséges helyi vezetés, azt mutatja egy sajnálatos epizód: július közepén a bányából éppen kitett Túrit helyettesítő üzemvezető – a központ utasítására – fizetés nélküli szabadságra küldött embereket, így adva kölcsön őket 130 Ft órabérért a berzencei Kostmann-birtokra, egy kis alkalmi munkára (ha nem mennek – tette hozzá –, majd küldi őket túlórában, 40-50 forintért), ám a munka előkészítetlensége miatt már az első napon komoly baleset érte az egyik munkást, Györek Ferencet.

A szándéknyilatkozat szerint a Dráva Kft. évi 30 millió forint bérleti díjat fizet a kavicsbányáknak, 700 ezer köbméter kavics kitermelése után; már a bérbevétel első napján 80%-kal emelik az üzem dolgozóinak keresetét, aminek költségeit felerészben a bérlő állja, felerészben pedig a bérbeadó, a bérleti díj alacsonyabb megállapítása által. A Dráva (név szerint Kerner Lőrinc ügyvezető igazgató, egyébiránt a Pécsi Rádió igazgatója) kötelezettséget szándékozik vállalni arra is, hogy az üzemben foglalkoztatottak számát nem csökkenti, sőt további munkahelyeket teremt egy nagy kapacitású betonüzem létesítésével. E mesés ajánlat birtokában a vállalatvezetés azt a határozati javaslatot terjesztette a vt elé, hogy utasítsa el az önállósulási indítványt, „tekintettel arra, hogy az üzem… céljai a jelenlegi vállalati szervezetben – bérbeadás útján – nagyobb biztonsággal és magasabb szinten valósulhatnak meg, miközben ez a megoldás a vállalat anyagi helyzetére is kedvezőbb megoldást gyakorol”.

Valójában a vállalat anyagi helyzetét igen érzékenyen érintené a gyékényesi üzem önállósodása: az idén várható 38 millió forint nyereségből például mindössze 1 millió maradna, és, hogy fizetni tudja a vállalat fizetési kötelezettségeit, milliókat kellene felhasználnia tartalék vagyonából. Ha nyélbe üti a bérleti szerződést a központ, biztos járadékot kasszírozhat be, s finanszírozhatja vele a rosszul menő bányák veszteségeit, sőt még azt is elmondhatja: gondoskodott a nyereséges Gyékényes – e vásott gyermek – jólétéről. A gyermek azonban maga akar gondoskodni magáról, és ha önállóvá válik, szintén eséllyel törekedhet idegen tőke bevonására, bár írásos ígérvényt erről, jogi személyiség hiányában, nem szerezhetett be. A központ most úgy érzi: ő volt a gyorsabb, és Kernerék ajánlata számszaki bizonyíték a kiválási indítvány elutasításához. De az indítvány éppen azt kérdőjelezi meg, hogy rendelkezhetnek bérbeadásról és a bánya jövedelméről az üzembéliek nélkül.

Ahogy a gyékényesiek beszámoltak róla, a vt múlt csütörtöki szavazása jól tükrözte, kinek érdeke az együvé tartozás: hárman (köztük két gyékényesi, valamint a szintén nyereséges nyékládházi bánya egyik küldötte) önállósulás-pártinak mutatkoztak, és 8 további, nyereséges bányából jött vt-tag tartózkodott; a 18 elutasító szavazatot a veszteséges bányák és a központ delegátusai adták le. De legalább döntött végre a vállalati tanács (amelynek színe elé először májusban került az ügy), és a kiválni szándékozók, immár a nemmel a birtokukban, a minisztériumhoz fordulhatnak. Egyébként e sorok írójának ottléte felett is szavaztak a vt tagjai: bejelentetlen felbukkanását követően, 1 jelenlétét támogató voks és 0 tartózkodás mellett demokratikusan kidobták a teremből. Mit tehetett a tudósító? A központnak otthont adó bérház kitört üvegű kapuján, ahol fél perccel azelőtt szabályosan közlekedett befelé, most kilépve távozott.

Tavaszi Béla, a csurgói SZDSZ-csoport és egyben a Gyékényesi Dolgozók Független Szakszervezetének ügyvivője felkérte lapunkat annak közzétételére, hogy – mivel a gyékényesi tavon semmiféle mentőszolgálat nem működik – megszervezi a balatoni Aqua Caritas Mentőegyesület helyi egységét. (Tavaszi Béla, Csurgó, Nagyréthy út 46., telefon: 345)












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon