Skip to main content

Beszélő hetilap, 33. szám, Évfolyam 2, Szám 36

(Csárádi János): Siklós Csaba nagytakarítása

Egy terézvárosi olvasó levele

(Varga Zoltán): T. Szerkesztőség!

(Baracs Tibor): Merre vezet az út a „Balkánra”?

(Mikola Tibor): Kérdések Vág Veronikához

Kádár Péter: Augusztus huszadika üzenetei

Göncz Árpád: Ópusztaszeri beszéd

Augusztus 20.

Bauer Tamás: A jóból is megárt a sokk

Vajna János: Embargó vagy blokád?

Az iraki agresszió átformálja az egész Közel-Keletet

Kiss Ilona: A szabadulás útvesztői

Krasztev Péter: „…melyik út megyen itt Európába?”

Kemény István: A föld nemzeti vagyon

Eörsi János: „Minket hagyott el a kormány!”

Beszélő-beszélgetés Bajtay Józseffel

: A Viscogate

Újvárosi Viktor [Somogyi János]: Dolgozó és nem dolgozó rendőrök

Szamosvári György: Gyöngyösvisonta

Sikeres éhségsztrájk

(kőszeg): Berki, a derék tábornok

Regős Zsuzsa: Angyali álmok

Óbudai szigethasznosítás

Lakatos Mária: A tőke és a hiánya

E. J. [Eörsi János]: A központ nem enged

Valki László: Körkörös bizonytalanság

Völgyes Iván: Magyarország és a katonai biztonság: elmélkedések

Ember Mária: Mit szabad a szatírának?

(Albert Béla) - –szeg [Kőszeg Ferenc]: Kis János majdnem száz napja

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon