Skip to main content

T. Szerkesztőség!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Előrebocsátom, hogy nekem is sok bajom van mostanában az SZDSZ-szel, ám most nem ezért írtam. Győri György levelét olvasva bennem némi utánérzés bujkál. Sok igazság is van abban, amit írt, ám azt hiszem, nagyon elmerült az érzelmek hullámaiban.

A szelíd, békés bárányka, a gürcölő kisember, a biztonság, a garanciák, a védelem után szomjazó kispolgár érzéseiről szólt Gy. Gy.! Az utánérzéseim a kádári „konszolidáció” éveire vonatkoznak. Azokra az időkre, amikor az ún. kisember boldog lehetett, ha végre lett egy Trabantja vagy Wartburgja, esetleg kis telke, ahova visszahúzódhatott a hatalommal szemben. Az én ízlésemnek ez nem felel meg, s nem is kérek belőle többet.

Jogosan veti fel a valutázókkal, illegális vásározókkal szembeni panaszait, ám megoldás-e, ha rendet csinálunk, ha rájuk küldjük a rend hű őreit? El kellene gondolkozni azon, hogy mi készteti őket arra, hogy jöjjenek, és mi készteti azokat, akik vásárolnak tőlük? Nem hiszem, hogy ők szoktatnának rá minket az igénytelenségre. Ha az emberek a pénzükért megfelelő szolgáltatásokat kapnának hivatalosan, olcsón, akkor a kutya sem járkálna a lengyelek vagy akármilyen más náció „piacaira”. A valutázókra ugyanez vonatkozik.

Talán Kőszeg Ferencre gondolt a hatalmas beszédet említve Győri úr. Azt hiszem, félreértette őt. Kőszeg Ferenc csak azt mondta, hogy miközben a kormány rendszerváltozást hirdet, azokkal nagyvonalú, akik tehetnek arról, hogy itt tart az ország, s korántsem ilyen nagyvonalú azokkal, akikkel most a rendszerváltás pillanatában az lehetne. Akik milliós károkat okoztak, azok megússzák most is, mint azelőtt, akik pedig lent vannak, nagyon lent, azoknak ezután sem lesz több esélye, hogy „felálljanak”.

Ami az ominózus Naptévében elhangzottakat illeti. Én sem értettem egyet Mécs Imrével, de azt sem kellene elfelejteni, hogy az igazságügy-miniszter is ugyanazt mondta. A halálbüntetés eltörlése állandó téma, ezt azonban nem kell mindjárt úgy értékelni, hogy akik ezt helyeslik, azok a védtelen, szelíd báránykákra támadnak. Ez egy álláspont, amivel lehet vitatkozni, és kell is.

Ha azt állítjuk, hogy a társadalom felelős a saját állapotaiért, az még nem marxizmus. Azon kellene elgondolkozni, hogy miért tombolnak a futballstadionokban a fiatalok. Miért zsidóznak stb.? Biztos, hogy az a firkáló a bűnös, aki azt festi az aluljáró falára: AUSCHWITZ = MESE?

Varga Zoltán, Budapest














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon