Nyomtatóbarát változat

A „biblikus keresztény bizonyságtétel magyarországi előmozdítását” szolgálni kívánó Kálvin János Kör, a Szendétek Úristen belső kényszerítésének engedve, az alábbi nyilatkozattal fordul országunk minden nemes gondolkozása polgárához, köztük is elsősorban a magukat keresztyénnek valló testvéreinkhez és a Magyarországi Református Egyház tagjaihoz, illetve annak zsinatához.

1. Súlyos aggodalommal töltenek el bennünket azok a jelenségek, amelyek az erőszak szellemének, a lelki és közéleti durvaságnak, a nehéz és bonyolult problémák tekintélyelvű megoldásának és a bűnbakképzés torz szemléletének újbóli térhódítására utalnak. Urunk Jézus örökérvényű igazsága ugyanis az, hogy „boldogok a szelídek, mert ők örökségül bírják a földet”.

2. Súlyos aggodalommal tölt el bennünket az, hogy a szeretetlenség megnyilvánulásai közepette egyre kendőzetlenebbtől öltenek testet a fajelméleti és azzal rokon természetű gondolatok.

A Biblia bizonyságtétele ezzel szemben az, hogy sem a bűnösség, sem pedig a megváltásra való rászorultság mértékében nincs különbség ember és ember között, amiért is aki a Krisztus nevét vallja, tudja, hogy Őbenne Isten „mindeneket egybeszerkeszt”.

3. Súlyos aggodalommal töltenek el bennünket azok a gyűlölködő és a gyűlölködés szítására alkalmas lélekmérgező megnyilvánulások, amelyek a cigányok és az ország területén élő – bármilyen bőrszínű és származású – honfitársaink, külföldiek és menekültek alakjában köztünk lakozó Jézus Krisztus mai megcsúfolását, megköpdösését, arculverését, ütlegelését és megöletését vonják, avagy vonhatják maguk után. Különösen is sajnálatosnak tartjuk azt, hogy ehhez a Krisztus- és evangéliumellenes magatartáshoz nemegyszer felelős pozícióban lévő közéleti-politikai személyiségek, köztük egyházi emberek is készek eszmei muníciót szolgáltatni, avagy hallgatólagosan asszisztálni.

A Szentírás azonban nem hagy kétséget afelől, hogy az Emberfia e bűnbakká tett „legkisebb atyjafiaival” azonosítja magát.

4. Súlyos aggodalommal tölt el bennünket azoknak a burkolt és nyílt célzásoknak, gondolati elemeknek az egyre fokozódó elharapódzása a közéleti megnyilatkozásokban, amelyek – a nem is oly régmúlt rettenetes bűneit és tragédiáját feledve – a zsidó származású testvéreink elleni uszítás és hangulatkeltés szolgálatában állnak, avagy erre használhatóak fel.

Emlékeztetünk e helyütt is arra, hogy a keresztyének Megváltója: Jézus Krisztus, továbbá az Ő anyja: Mária, Jézus tanítványai, Péter és Pál s az apostolok, az első keresztyének, valamint a Biblia iratainak szerzői valamennyien a zsidó népből származnak. Nem véletlenül hangsúlyozza maga Jézus is, hogy „az idvesség a zsidók közül támadt”.

5. Súlyos aggodalommal tölt el bennünket, hogy az isteni teremtési rend, a krisztusi szeretetparancsolat és a keresztyén békességszerzés szentírási üzenetének különféle napi megcsúfolása gyakorta olyan szellemiség jegyében történik, amely szívesen hivatkozik a keresztyén értékekre, sőt, amely mindezeket a keresztyénségre nézve megszégyenítő megnyilvánulásokat, hamis tanokat és pogány hiteket olykor éppen a Krisztusról nevezett keresztyén jelző igénybevételével legitimálja.

Utalni szeretnénk itt arra a jézusi kijelentésre, hogy „nem minden, aki ezt mondja nekem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába”.

6. Éppen ezért feltétlenül üdvözlendőnek tekintünk minden olyan kezdeményezést, felelős lelkületből fogant állásfoglalást, amely gátat igyekszik vetni a testvérietlenség mételyének és e métely alá nem becsülhető veszélyének. Külön is kiemeljük ezek sorában azokat az egyházi tanításokat, amelyek több keresztény felekezet legmagasabb szintű testületei és más igen tiszteletreméltó, evangéliumi lelkületű közösségei részéről hangzottak el az elmúlt hetekben, elhatárolva magukat a rasszizmustól, az antiszemitizmustól, a különféle kirekesztő nézetektől, az erőszak és gyűlölség szellemétől és egyéb ordas eszméktől.

Testvéreink szava sokakat erősít abban, hogy „ne szégyelljék a Krisztus evangéliumát, mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére”.

7. Aggodalommal látjuk ugyanakkor azt is, hogy számos, hazánkban működő keresztyén egyház, egyházi testület és közösség, valamint a magyar parlament sajátos felelősséget hordozó lelkészi képviselőinek mérvadó többsége még nem szólaltatta meg az egyetemes és az emberi viszonylatosságnak alá nem vetett evangéliumi álláspontot ezekben a kérdésekben.

Jézus erre nézve is feltétlenül érvényes figyelmeztetése azonban az, hogy „valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt”.

8. Különösen fájó számunkra az, hogy e nagy és keresztyén hitünket, felelősségünket mérhetetlenül komolyan érintő kérdésekben eddig még református egyházunk sem látta aktuálisan elérkezettnek az időt a szentírási bizonyságtétel e tekintetben is egyértelmű és világosságot gyújtó üzenete kifejezésre juttatásához.

Jézus Krisztus szavai pedig ezeket az ügyeket illetően is igazak és ámenek: „Aki azért tudna jót cselekedni és nem cselekszik, bűne az annak.”

9. A Kálvin János Kör ezért testvéri szeretettel figyelmezteti és őszinte reménységgel kéri a Magyarországi Református Egyház minden tagját, világi és egyházi őrállóit, de különösképpen is az összegyházat képviselő zsinatot arra, hogy a Szentlélek világosságánál fontolják meg itt kifejtett aggodalmainkat. Vegyék tekintetbe ennek során egyházunk nemzetszolgálati és népi érdekek képviseletét vállaló évszázados tradíciójának – erkölcsileg ma is kötelező – legfényesebb napjait, de mindenekelőtt is azt az igei szót, hogy „semmit sem cselekedhetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért”.

10. Szent reménységgel hisszük végül azt, hogy a hitvallásos keresztyén tanúságtételt elősegíteni szándékozó fenti szavainkat „a bizonyságtevők fellegének” szívbe zárt vagy szóba öntött hangja erősíti. „A reménység pedig nem szégyenít meg.”

Testvéreink, akik ezen szavukat a Szentlélek Isten indíttatására nyilatkozatunkhoz csatlakozó értelemben kifejezésre is kívánják juttatni, megtehetik azt az alábbi címen: 1072 Budapest, Akácfa u. 37–39. IV/3.

Budapest, 1992 adventjében

Bagdy Emőke pszichológus, egyetemi tanár,
Cseh-Szombathy László szociológus, egyetemi tanár,
Filep Tamás Gusztáv irodalomkritikus,
Hideg Tünde ref. lelkész, családgondozó,
Hubai Péter ref. teológus, egyiptológus,
Kiss Irén jegyző,
Majsai Tamás ref. lelkész, történész,
Muzsnai Márta ref. lelkész, pszichológus,
Nagy Balázs jogtanácsos,
Nagy Edit ref. lelkész, levéltár-igazgató.










Csatlakozásukat jelezték eddig: Buda Béla pszichiáter, a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet igazgatója, Ijgyártó István történész, kormányfőtanácsos, Molnár Irma egyetemi nyelvtanár, Molnár János ref. lelkész, vallástanár, Pásztor Péter szerkesztő, Petrőczy Éva költő, irodalmár, Richter Anna ügyvéd, egyházmegyei jogtanácsos. Szabó András irodalomtörténész.

• Visszabeszélő