Skip to main content

Ki kit győzött le?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


„Vajon milyen feltételhez kötik az MDF-en belüli erős csoportok a bólintást (a kétkulcsos áfára)? A parlamentben azt suttogják, hogy Hankiss és Gombár feje az ár” – írtuk november 7-én. Később, az MDF-frakció balatonkenesei kimerítő frakcióhétvégéje után úgy látszott, hogy józanabb fordulatot vesz az ügy, s a kormánypártok egy kis bizottságot bíztak meg az adók és a költségvetés népbaráttá formálásával. (Erről a javaslatcsomagról szól Beszélő-cikkünk, ennek birtokában tárgyalt Kupa az ÉT-n!) A maratoni hosszúságú, zárt ajtók mögött zajló MDF-csúcsrendezvényekről (elnökség, választmány, frakció) kibocsátott híradások pedig a miniszterelnök mögé felsorakozó mérsékeltek lassú, szívós fölénybe kerüléséről szóltak, s a Csurka-szárny lebírásáról. Aggodalomra legfeljebb a mezei alapszervezetek hangulata adott okot. A háttérben készül Zimányi és Zétényi új igazságtételi törvénye. A miniszterelnök közben tárgyalt a köztársasági elnökkel a médiákról. A múlt héten a koalíciós költségvetési módosítócsomagot ledarálták a parlamenti bizottságok. Kormányátalakítási hírek szivárogtak ki a kisgazdák és a népnemzeti Andrásfalvy menesztéséről. Aztán hét végére zátonyra futott a közjogi méltóságok egyezkedése, a miniszterelnök ugyanis egy tapodtat sem mozdult eredeti álláspontjától: az elnököket felmenteni, alelnököket kinevezni. A köztársasági elnök pedig politikai garanciák nélkül, vagyis médiatörvény vagy a médiabizottság kétharmados támogatása nélkül nem írt alá. Nem befolyásolhatja egy párt, az MDF belső életét – jelezte Göncz Árpád levelében.

Így következett a vasárnapi, hajnalba nyúló újabb, szélesebb MDF-vezetőségi ülés, az elnökök tanácskozása, küzdelme a bázissal. A testület politikai nyilatkozatot tett. (Olvasható az Új Magyarország december 1-jei számában.) Leszögezi, hogy az ország stabilitásának kulcsa Antall József, hogy töretlenül megyünk a parlamenti demokrácia útján, és szélsőség teret nem nyert. Rádörren a köztársasági elnökre, hogy írjon alá, a „felelősséget érző” (értsd: kormányhű, hiszen az ellenzék felelőtlen) polgárokat felszólítja, szervezkedjenek. Majd némiképp fenyegetően újabb Justitia-programot fogalmaz meg: keményebb gazdasági ellenőrzés, igazságtétel – kibővítve az igazságügyi miniszter leleményével, a múlt gazdasági bűnöseinek megbüntetésével. Mindamellett a hazai vállalkozók lehetőségeinek erőteljes bővítését ígéri. A lényeg azonban hiányzik a politikai nyilatkozatból, ám benne foglaltatik egy kormányintézkedésben és egy költségvetési módosító indítványban. Mindkettő hétfőn került a nyilvánosság elé. A kormány fegyelmi vizsgálat alá vonja Hankiss Elemért, s közvetlenül a Miniszterelnökség felügyelete alá helyezi a televízió és a rádió költségvetését. Két olyan lépés, amihez a kormánynak nincs joga, a tévé nem kormányhivatal, a tévéelnök nem kormányhivatalnok. A kétharmados médiatörvény helyett a „feles” költségvetési törvény oldja meg a média felügyeletét. Az MDF-elnökök országos gyűlése nyomán az MDF erőszakosan újra megnyitja a költségvetési vitát, amit a múlt héten erőszakosan lezárt. Három szavazattöbbséggel átpréseli az akaratát. S ha minden jól megy, nem lesz akadálya, hogy két rendőr kivezesse Hankiss Elemért a televízióból, ahogyan Csurka István érzékletesen előadta.

Ezt a politikai döntést készül végrehajtani a miniszterelnök, az alkotmányosság feltétlen híve.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon