Skip to main content

Meglepetés

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az nem okozott különösebb meglepetést, hogy az MDF nyomatékos rábeszélést alkalmazva igyekszik hozzá lojális embereket látni a bíróságok elnöki székeiben. Idővel hozzászoktunk ezekhez az igényeihez. Elvégre nemcsak azt volt szerencsénk végigszemlélni, hogy állami vállalatok élére az MDF bizalmi emberei kerültek, hanem azt is, ahogyan a kormány iránti bizalom helyreállítása céljából kinevezett független szakértő miniszterből pártképviselőt faragtak, ahogy a bankvezérekből párttagok, MDF-aktivistákból bankvezérek lettek, ahogy a televízió hírműsoraiban MDF-propagandisták vették át a terepet.

A meglepetést az okozta, hogy a Hajdú-Bihar megyei bírók megtörték a lassan visszarendeződő lapítás és igazodás rendjét, és nyilvánosan botrányt csaptak. Hogy a fejére olvasták a helyi MDF-aktivistáknak az illetéktelen beavatkozási kísérletet, s a nyilvánosságot hívták segítségül. Pedig – mint a Hajdú-Bihar megyei botrány nyomán lassan kiderül, az ottani MDF-korifeusok nem lógtak ki a sorból, a bírákat országszerte megkeresték. Az MDF mindenütt ellenjelölteket kért fel arra, hogy pályázzák meg az elnöki tisztet, s a nem eléggé egyértelmű törvényes szabályozás miatt az, aki pályázott, szavazattöbbség nélkül is kinevezhető, hisz elég, ha alkalmasnak minősíttetik. Némi következetes nyomással a felkért jelölt tehát kinevezhető, s ha az MDF kegyelméből lett bírósági elnök, elvárható tőle bizonyos viszontszolgálat. A bírók szinte mindenütt lázadoztak, bizalmas jelzéseket adtak le több helyről azoknak a politikai erőknek – az ellenzéknek –, amelyektől védelmet reméltek szuverenitásuk sérelme ellen. Több helyen igyekeztek ellenlépéseket tenni. De csak Hajdú-Bihar megyében futottak ki az eresz alól, s vállaltak dicstelen hagyományainkkal szembeforduló magatartást, vagyis igen nagy kockázatot. Nem egymást között siránkoztak rajta, hogy lám, egyik párt helyébe jött a másik, itt nem változott semmi sem, hanem komolyan vették, hogy demokráciában akarnak élni, s végre csak szakmai lelkiismeretüknek akarnak elszámolni azzal, hogy hogyan hozzák meg ítéleteiket. Végre elegük lett.

S felrajzolták egy másik kockázat képét. Annak a szégyennek a kockázatát, amit az vesz a nyakába, aki nem tud ellenállni a kényelmes kísértésnek, kedveli a hatalom védte bensőséget, aki a függetlenség elől erős protektorok szárnya alá menekül. A Hajdú-Bihar megyei bírák nem voltak hajlandók ellenjelöltként fellépni mostani elnökükkel szemben, mert azt akarták, hogy ő maradjon az elnök. Ám hogy-hogynem, a pályázat első határidejének lejárta után mégis akadt másik pályázó, egy másik megyéből. Hetvenen alkalmatlannak minősítették a szavazáson.

Sajnáljuk azt a más megyéből pályázó fiatalembert, aki ennek az újfajta vereségnek a szégyenét viselni kénytelen, talán gyanútlan áldozatként. A hatalmon lévők kegyét elfogadni eddig nemigen számított kétes kimenetelű vállalkozásnak.

Talán sokaknak elvette a kedvét tőle.

Talán mégis lesz végre független magyar bíróság?












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon