–lt [Solt Ottilia]

Nyomtatóbarát változat

Az nem okozott különösebb meglepetést, hogy az MDF nyomatékos rábeszélést alkalmazva igyekszik hozzá lojális embereket látni a bíróságok elnöki székeiben. Idővel hozzászoktunk ezekhez az igényeihez. Elvégre nemcsak azt volt szerencsénk végigszemlélni, hogy állami vállalatok élére az MDF bizalmi emberei kerültek, hanem azt is, ahogyan a kormány iránti bizalom helyreállítása céljából kinevezett független szakértő miniszterből pártképviselőt faragtak, ahogy a bankvezérekből párttagok, MDF-aktivistákból bankvezérek lettek, ahogy a televízió hírműsoraiban MDF-propagandisták vették át a terepet.

A meglepetést az okozta, hogy a Hajdú-Bihar megyei bírók megtörték a lassan visszarendeződő lapítás és igazodás rendjét, és nyilvánosan botrányt csaptak. Hogy a fejére olvasták a helyi MDF-aktivistáknak az illetéktelen beavatkozási kísérletet, s a nyilvánosságot hívták segítségül. Pedig – mint a Hajdú-Bihar megyei botrány nyomán lassan kiderül, az ottani MDF-korifeusok nem lógtak ki a sorból, a bírákat országszerte megkeresték. Az MDF mindenütt ellenjelölteket kért fel arra, hogy pályázzák meg az elnöki tisztet, s a nem eléggé egyértelmű törvényes szabályozás miatt az, aki pályázott, szavazattöbbség nélkül is kinevezhető, hisz elég, ha alkalmasnak minősíttetik. Némi következetes nyomással a felkért jelölt tehát kinevezhető, s ha az MDF kegyelméből lett bírósági elnök, elvárható tőle bizonyos viszontszolgálat. A bírók szinte mindenütt lázadoztak, bizalmas jelzéseket adtak le több helyről azoknak a politikai erőknek – az ellenzéknek –, amelyektől védelmet reméltek szuverenitásuk sérelme ellen. Több helyen igyekeztek ellenlépéseket tenni. De csak Hajdú-Bihar megyében futottak ki az eresz alól, s vállaltak dicstelen hagyományainkkal szembeforduló magatartást, vagyis igen nagy kockázatot. Nem egymást között siránkoztak rajta, hogy lám, egyik párt helyébe jött a másik, itt nem változott semmi sem, hanem komolyan vették, hogy demokráciában akarnak élni, s végre csak szakmai lelkiismeretüknek akarnak elszámolni azzal, hogy hogyan hozzák meg ítéleteiket. Végre elegük lett.

S felrajzolták egy másik kockázat képét. Annak a szégyennek a kockázatát, amit az vesz a nyakába, aki nem tud ellenállni a kényelmes kísértésnek, kedveli a hatalom védte bensőséget, aki a függetlenség elől erős protektorok szárnya alá menekül. A Hajdú-Bihar megyei bírák nem voltak hajlandók ellenjelöltként fellépni mostani elnökükkel szemben, mert azt akarták, hogy ő maradjon az elnök. Ám hogy-hogynem, a pályázat első határidejének lejárta után mégis akadt másik pályázó, egy másik megyéből. Hetvenen alkalmatlannak minősítették a szavazáson.

Sajnáljuk azt a más megyéből pályázó fiatalembert, aki ennek az újfajta vereségnek a szégyenét viselni kénytelen, talán gyanútlan áldozatként. A hatalmon lévők kegyét elfogadni eddig nemigen számított kétes kimenetelű vállalkozásnak.

Talán sokaknak elvette a kedvét tőle.

Talán mégis lesz végre független magyar bíróság?

• Fül