Skip to main content

–lt [Solt Ottilia]

–lt [Solt Ottilia]: Mutatja, vagy mondja?

Próbavoks


Ha az ötletgazdák vettek annyi fáradságot, mint 1994 májusában mi itt a Beszélőben, s megnézték Somogy megye 1990-es, valamint 1994-es választási eredményeit, akkor aránylag biztosra mehettek, mikor Kaposvárt választották ki a próbavoksolás színhelyéül.

1994. május 20-i számunkban a pártlistákra leadott szavazatok földrajzi-regionális különbségeit elemezve ezt írtuk: „Minden regionális beosztásnak fittyet hány Somogy megye. Kisgazda szempontból hozzátartozik a Dél-Dunántúlhoz.


–lt [Solt Ottilia]: Egészségügyi sokkterápia


Ha a parlament elfogadja a kórházak átmeneti finanszírozásáról szóló javaslatot, amely szerint a Tb-Alapok 1995-ös költségvetésének elfogadásáig az intézmények a tavalyi járandóságuk időarányos részének 10%-kal megnövelt összegét kapják, jószerivel el is költik azt a pénzt, amivel az Egészségbiztosító gazdálkodhatna. A lassan több mint elég 1995-ös költségvetési javaslat egyik változata sem tervez 10%-nál sokkal nagyobb forrásnövelést a fekvőbeteg-ellátás rovatában.

–lt [Solt Ottilia]: Mindenki Jánoskái


A szegény embert és a veszélyeztetett gyereket még az ág is húzza.

–lt [Solt Ottilia]: Vizsgálati fejlemények


Immár 16 személlyel szemben folyik az eljárás a Farkas Györgyék háza elleni támadás miatt. Mind a 16-an rendes hétköznapi életüket élik. Időközben a megyei bíróság azt a két személyt is szabadlábra helyezte, akiknek az előzetes letartóztatását az első fok még jónak látta.

–lt [Solt Ottilia]: Állami agyonkezelés

A privatizációról


Voszka Éva a Pénzügykutató Rt. tudós munkatársa „Az agyaglábakon álló óriás” című nagy tanulmányában elemezte az állami vagyon kezelésének módját 1990 és 1994 között. Mint köztudott, ez idő alatt e célra két szervezet is létrejött, az ÁVÜ – elsősorban az állami vagyon értékesítésére –, majd később az ÁV Rt., a tartósan állami tulajdonban maradó vagyon kezelésére. Az alábbiakban e tanulmány legfontosabb megállapításait ismertetjük.

Voszka Éva kimerítő esettanulmányokra támaszkodva az állami vagyonkezelésnek három alaptípusát különbözteti meg.


–lt [Solt Ottilia]: A politikai perverzió kísértése


A Beszélő megint egyszer a holnap híreit írta meg. Majdnem. A múlt héten Révész Sándor kisebbségi önkormányzatokról szóló cikkében így fogalmazott: „Mások viszont éppen attól tartanak, hogy a többség besegít a számukra kényelmesebb konciliáns jelölteknek, és eltorzítják a kisebbségi akaratot. Végül is bármelyik öt állampolgár feljuttathat bárkit a kisebbségi választások listájára, az illetőnek még azt sem kell kijelentenie, hogy a kisebbséghez tartozik, csak azt, hogy vállalja a kisebbség érdekének képviseletét.

–lt [Solt Ottilia]: Röntgendiagnosztikai központ a Pannon Egyetemen

Egészségünkre…


A sokat próbált paciens Kaposvár felé autózik fájó gerincével, egy szédüléses panaszokkal küszködő budapesti sebész társaságában. MR- (mágneses rezonancia) vizsgálatot írtak elő nekik a megfelelő szakorvosok, s R. főorvos a Határőr úti röntgendiagnosztikai központból azt tanácsolta, végeztessék el ezt Kaposvárott, ahol az ország legpontosabb MR-berendezése található. R. fővoros félállásban itt is dolgozik.

–lt [Solt Ottilia]: Szabad ajtó

Támadók az Új Demokratánál


Napihír

„Délután fél kettőkor négy fiatal férfi jelent meg szerkesztőségünkben” – tájékoztatta az újságírókat tegnap rögtönzött sajtótájékoztatójukon Seszták Ágnes, az Új Demokrata főszerkesztő-helyettese. „A betolakodók az újság egyik támogatóját keresték. Megjelenésük nem okozott különösebb feltűnést mindaddig, míg törni-zúzni nem kezdtek. A szerkesztőségi szoba asztalairól lesöpörték a számítógépet, a lézeres nyomtatót és más irodai felszereléseket. A támadók akciójuk közben azt kiabálták, mondják meg a vállalkozónak, hogy nagyon haragszanak rá.


–lt [Solt Ottilia]: Budapest legújabb vőlegénye


Van benne egy kis provokatív íz, ahogy az MSZP merészen újra és újra előtérbe tolja Baráth Etelét, aki a rendszerváltás előtti utolsó kormány tagja volt a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium államtitkárának minőségében. A jeles építész és menedzser azonban nem e szerepköréből kifolyólag szimbolikus figura, inkább mint az Expo rámenős profilgazdája vált széles körben ismertté. Barsiné Pataky Etelka előtt ő volt 1990. március 1-jétől 1992.

–lt [Solt Ottilia]: Pogrom-évforduló

Kétegyházi büntetőper, harmadik menet


Mivel az idő múlik, s az emlékezet halványul, idézzük fel röviden, mi is történt az ország délkeleti csücskében, e félig románok lakta nagyközségben 1992. szeptember 7-én és 8-án!

7-én, hétfőn este, valami dinnyeadomány kapcsán a nagy erejű cigány Csurár testvérek a rokonság bekapcsolódásával verekedésbe keveredtek a szomszédban lakó idős Gulyás Mihállyal és rokonaival. Az ellenségeskedés nem volt egészen új keletű.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon