Skip to main content

Mutatja, vagy mondja?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Próbavoks


Ha az ötletgazdák vettek annyi fáradságot, mint 1994 májusában mi itt a Beszélőben, s megnézték Somogy megye 1990-es, valamint 1994-es választási eredményeit, akkor aránylag biztosra mehettek, mikor Kaposvárt választották ki a próbavoksolás színhelyéül.

1994. május 20-i számunkban a pártlistákra leadott szavazatok földrajzi-regionális különbségeit elemezve ezt írtuk: „Minden regionális beosztásnak fittyet hány Somogy megye. Kisgazda szempontból hozzátartozik a Dél-Dunántúlhoz. Zalával együtt az FKGP »felső sávja« (az országos átlagnál legalább 20%-kal többen szavaztak az FKGP listájára). A Dél-Dunántúl megbízható bázisa az MDF-nek és az SZDSZ-nek is, viszont Somogy mind ’90-ben, mind ’94-ben e két párt alsó sávjának is a legaljára került, viszont az MSZP felső sávjának a legtetejére. Ráadásul e környezetéből kilógó megye a két választás során meglehetős stabilitást tanúsított. Hasonlóan választott ’90-ben, mint ’94-ben.”

Somogyban az MSZP mindkét parlamenti választáson az országban a legjobb eredményét érte el, az FKGP is az átlagosnál jelentősen jobbat; az SZDSZ viszont ’94-ben a legrosszabbat, ’90-ben a harmadik legrosszabbat, s ráadásul szinte hajszálra egyformát.

Alapos okkal lehetett feltételezni, hogy az MSZP jól fog szerepelni, hasonlóképpen az FKGP, az SZDSZ pedig nagyon rosszul. Az MDF is. (A jók sokkal jobban, mint ahogy az ország egészében szerepelnének ebben a pillanatban, a rosszak sokkal rosszabbul.) Mit tesz isten, így lett, noha a játékban igen csekély számban vettek részt. (De a részvétel nem volt sokkal kisebb, mint a boldogtalan emlékezetű kisbéri rendkívüli választások számtalan fordulóján az előző parlamenti ciklusban.) Az ország népét a próbavoksolás némi belenyugvásra neveli: íme, az MSZP most is vezet; az ellenzéket és a szorongani hajlamos szoclibeket idegesíti: a kisgazdák veszélyesen törnek előre. Minden antiliberálisokat öntudatában erősíti: hogy a szabad demokraták nincsenek sehol. Q. E. D.?

Emlékeztetőül idézzük fel a mintának tekintett lengyel próbavoksolás eredményét! A részvétel (13,2%) azon valamivel nagyobb volt, mint Kaposvárott (8,36%), de sokkal melegebb időpontban, a valódi választás előtt egy hónappal, s nem akkor, mikor a tényleges lehetőség a hatalom leváltására ködös távolságban dereng. A győztes SLD jó tíz százalékkal többet kapott a próbavoksolásnál, mint igazából, de kétségtelenül mindkettőn győzött. A valódi választáson második helyen végző s a kormánykoalícióba emelt Parasztpárt viszont 1,1%-ot ért el, míg élesben és országosan 15,4%-ot. Csak hát a színhely – egyetlen lengyel kisváros Poznan közelében – nem a Parasztpárt terepe volt.










Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon