Skip to main content

A Petőfi Kör utolsó vitája

Vissza a főcikkhez →


A hálátlan utókor hajlamos megfeledkezni a Petőfi Kör utolsó, egészségügyi vitájáról. Pedig ez sem volt érdektelen, csak éppen elsodorta emlékét valami más. Ugyanis már hónapokkal előbb 1956. október 23-ra jelölték ki a szervezők. Köztük dr. Prágay Dezső, a budapesti Orvosegyetem fiatal oktatója, a Petőfi Kör vezetőségi tagja. A szervezők elmentek a Petőfi-szoborhoz, a pesti egyetemek közös tüntetésére, de ott kellett hagyniuk a megindult menetet, hogy 18 órára a Gólyavárban legyenek. A nap rendkívülisége ellenére vagy 300-an gyűltek össze ott, és megvitatták a magyar egészségügyi ellátás, az oktatás és kutatás égető problémáit. Különös súllyal került elő a koncepciós perekkel kapcsolatos orvosi visszaélések, törvénysértések kérdése. Szóba kerültek a magyar orvostudomány országon belül száműzött nagyjai, Sántha neurológus-, Fischer röntgenológus-, Bakay sebészprofesszor, s a hazai tudományból teljesen kizárt külföldön élők: Szentgyörgyi, Lóránt, Wolsky, Matoltsy. A hivatalos akadémikus, Rusznyák István vitathatatlan erkölcsi vesztesként vonult le a pódiumról. Pataky István és Prágay Dezső elnököltek. A vita jegyzőkönyve mindeddig nem került elő.

Prágay Dezső emlékezete szerint a vitát akkor rekesztették be, amikor a terembe jutott a hír: a Rádiónál lőnek. Az egyetemi hallgatók, ifjú oktatók és kutatók szétszéledtek a forradalomban.

Egy részük alkotta október 28-a után az Orvosegyetem Forradalmi Bizottságát, amely gyógyszerszállítást szervezett Ausztriából, vérellátásról gondoskodott és harcolt.

Halottai emlékét tábla örökíti meg a Klinika (Üllői út 26.) kertjében 1990. október 23. óta.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon