Skip to main content

Tessék választani!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az egyik tábor

1. A frakcióvezető, a visszafogott Pásztor Gyula, aki kulturáltan képes együttműködni a miniszterelnökkel. Itt felhívja a figyelmet arra, hogy Bereczki visszahívása a frakció belügye.

2. Oláh Sándor, aki Torgyán doktorral nem szeret egy akolba kerülni, ismerteti a frakció szavazási arányát: 22-en egy ellenében Bereczki visszahívására voksoltak. (Újabb találós kérdés: ki alkotta az egytagú többséget?)

3. Kónya Imre, az MDF frakcióvezetője nem hagy kétséget afelől, hogy mit kíván a legnagyobb kormánypárt. Azt, hogy ki mit beszél ügynökökről, nem partizánok fogják eldönteni. Nem azért van miniszterelnök a világon. (Tömött kormánypárti padsorok. Az MDF nem akar belekeveredni vagy késő van?)

A másik tábor

4. Bereczki Vilmos oroszlánként harcol, s eddigi nemzetbiztonsági tevékenységének kivizsgálását kéri. (Ügynöktelenségét már reggel, napirend előtt bizonygatta.)

5. Kiss György, Borsod megyei MDF-képviselő alkotmányossági észrevételekkel siet Bereczki segítségére. Szerinte ugyanis a frakciója nem dönthet, csak a Ház egésze. (A képviselő úr általában nagy barátja a törvényességnek, az SZDSZ-nek már a szemére hányta, hogy a bűnözőket pártfogolja. A borsodi demokratáknak nincs is párja.)

6. „Az egyik legtisztább múltú magyar ember”, azaz honatya, Torgyán dr. Bereczki mellé áll: Bereczkié az 1-es számú kisgazdatagkönyv, az egyes számú kisgazda rossz ember nem lehet. Különben is, visszahívását az MDF kezdeményezte. Csak nem táncolunk úgy, ahogy az MDF fütyül? (Saját pedigréje sincs jó helyen az MDF-elnök kezében.)

7. Egy vadonatúj szövetséges: Dénes János független képviselő, híres szónok. Nyugtalanul keresi politikai helyét. Tagja volt a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, de csalódott benne, MDF-es képviselő lett, de kilépett a frakcióból, s ezen a kedden már délelőtt, a kárpótlás (II) vitájában erőteljesen támogatta a „földet vissza”-koncepciót, zajos tetszést aratva a kisgazdák között. Kijelentette, hogy őt nem zavarják a parlamentben üldögélő exügynökök, amíg a kommunista gazemberek szabadlábon sétálgatnak.

(Szatmári Lajos, a titokzatos kisgazdaügynök keresztnevét titokzatos okból Mórra változtatta. Lehet, hogy arra gondolt: a Mór megtette kötelességét, a Mór maradhat.)




















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon